Egy semmittevéssel töltött este úgy hozta, hogy a zömmel negatív kritika ellenére is ráfanyalodtam a The Covenant-ra, csak hogy utóbb bővítsem a film bírálóinak körét.
A hangzatos nevű Ipswitch alapító családjai szépreményű leszármazottainak ma is varázserő kering az ereiben. Minden elsőszülött fiú ízelítőt kap a mágiából már a pubertás kezdetével, démoni képességeik azonban csak a nagykorúság elérésével fejlődnek ki a maguk teljességében. Innentől a használatuk a keménydrogokhoz hasonlóan addiktív, egyben élet,-és lélekromboló.
Főhőseink nem különösebben túlbonyolított karakteréről tökéletes portrét festhetünk néhány szóval: a Jófiú, a Fenegyerek, a Bajkeverő, a Jelentéktelen Háttérember és a Titokzatos Ötödik. Sallangos, művészi mélységektől ment megformálásukkal keményen megharcolnak a kifutóról szalasztott színészek, akinél a tehetség hiányát a testi adottságok mentik: egy kaptafára szabott modellszépségeket látunk, tucatarcú kenbabákat. Jól artikulált személyiségjegyek hiányában az első félórában komoly gondot okozott az egyes szereplők megkülönböztetése.
A cselekmény alig elcsépelt: Jófiú, Fenegyerek, Bajkeverő és Jelentéktelen Háttérember együtt nevelkedő négyesfogata szembesül az ötödik boszorkányfamília halottnak hitt örököse felbukkanásával, majd annak ördögi terveivel. Egy kis szerelem, némi féltékenységi dráma, Szívszorító Családi Titkok, sok-sok fedetlen izom, lehetletnyi bromance, vörös szemek és kocsonyás energiagömbök próbálják felfuttatni a produkció nézettségi rátáját, hiába.
Mindezek tükrében tényleg nem tudom, miért írok egyáltalán a filmről. Mivel a posztot ajánlónak címkézem, íme egy ajánlás: ne nézzétek meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése