 |
| kapubálvány a nagymegyeri tájház kerítésén |
"Faképnél hagy" kifejezésünket arra értjük, ha valaki hirtelen, köszönés nélkül, hamarjában távozik. Nade hogyan pottyan ide a fakép?
A szó utalás a házat hajdan őrző kapubálványokra, ősszobrokra, amelyek sokszor egyben kapufélfaként, kapuoszlopként funkcionáltak, és (többek között) a belső-ázsiai, valamint szibériai népeknél széles körben megtalálhatók (de a családot óvó ősszellemet reprezentáló "ajtónállóra" számos példa hozható a világ más tájairól is). A Napvilág Íróklub szerint a magyarságnál a kimondottan emberforma faragványt idővel antropomorf kapufélfa váltotta, amely stilizáltan jelenítette meg az eltávozott rokont (a fej és test elválasztásaként a nyakánál keskenyebbre gyalulták), s eredeti értelme, funkciója lassacskán a feledés homályába süppedt. Ugyanakkor az otthont, a családi összetartozást szimbolizáló "ős, ősök" iránti kötődést megörökölte: az útnak induló háziak búcsúzóul megsimogatták, megcsókolták, a halottat az udvarból kifele menet egy pillanatra lerakták mellette, hogy végleg elköszönhessen szeretteitől, s a vendég itt mondott istenhozzádot a házigazdának.
 |
| régi kapubálvány, a porta átépítése után szerepe-vesztetten |
 |
| ezen a fotón is látszik a kaputól balra magasodó oszlop, amely testre és fejre különíthető |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése