"Kilóg a lóláb" kifejezésünk abban az Európa-szerte ismert elgondolásban gyökerezik, miszerint a - sátáni eredetű - mágikus rontó lények különböző állati végtagjaik révén lepleződnek le. A magyar néphitben a lidérc-hiedelemkör őrzi ezt az elképzelést. A távolba szakadt, eltűnt, elhunyt, s keservesen gyászolt, hiányolt rokon (legtöbbször szerető, férj, feleség, jegyes) képében éjszakai légyottra érkező lidércet ugyanis az árulja el, hogy egyik vagy mindkét lába állati végtag (ló,- vagy kecskepata, lúdtalp stb). Igyekszik is takargatni a nyavalyás; felfedezése ugyanis ráébreszti az áldozatot a hamis illúzióra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése