oooohhhh... és aaaahhh... és pffffhhhh...
Ma nyolc órát töltöttem el egy kvázi másfél méter mély régészeti kutatóárokban, a kiásott földet lapátolva. A talicska természetesen a két árkot elválasztó "járdán" helyezkedett el, hozzám képest nagyjából fejmagasságban. Minden porcikám sajogni fog reggelre.
Node, első munkanapom máris eredményesnek bizonyult (a díjazáson túl is): megtaláltuk Kőmíves Kelemennét, vagyishát egy, a hajdani bástya fala alá temetett holttestet (a helyi múzeum régésze a rendkívül szakszerű "hullus" terminussal élt). Már akkor gyanús volt a szitu, mikor váratlanul meglepően sok csont fordult ki a fal tövéből, de a pontot az i-re a bordák előbukkanása tette fel. Persze még nem 100%, hogy valódi, hamisítatlan emberi csontvázról van szó, azt majd eldöntik a kockafejek: én az addigi leletanyag alapján még arra is hajlok, hogy mindössze a szemétdombot sikerült feltárnunk. Minden jel arra mutat, hogy az emberek 500 évvel ezelőtt is előszeretettel hajigálták szanaszét mindazt, amitől megszabadulni vágytak.
Legközelebb jövő pénteken megyek, addigra biztosan kiássák a sebtében "Gábor"-nak keresztelt illető földi maradványait; kár, szívesen megnéztem volna, mi sül ki a dologból.
Na, eltalpalok pótolni a kalóriaveszteséget ('éljen a fogyókúra' jeligével felcímkézve:))
Áldás reátok, béke poraimra! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése