Egyik este visszaolvastam a wicca.hu valamely topikját, és szemet szúrt egy bejegyzés, amit elszánt hittársam hajnali négy felé vetett képernyőre, s zárszóként eképp végződött: "... na jó, mennem kell, még van hátra egy ritum...". Utólag is mélységes tisztelettel adózom eme lelkes boszinak, merthogy számomra lassanként már az is elképzelhetetlen, hogy szabad akaratomból ébren maradjak a nevezett időpontig :). .
Akárhogy is, most mégis itt vagyok, mivel túlaludtam magam délután, és még a szakdolgozat-írás meg a futás sem segített.
Ó, a futás! Számomra az testesíti meg a napi szintű istentiszteletet. Úgy érzem, minden alkalommal kapcsolatba kerülök Földanyával, Napatyával, a természeti elemekkel, a körülöttünk pezsgő, mágikus atmoszférával. Fantasztikus, felszabadító érzés végigszaladni a poros szántóföldi dűlőn, miközben közel-távol nincs ember, csak a fölém boruló kék ég, a habosan tornyosuló fellegek és a horizonton függeszkedő, vérnarancs Nap (sőt, esetenként a Hold is betolakodik a már-már túlontúl giccses panorámába.) . Mintha én magam is beleolvadnék az alkonyi aranyporban fürdő, párás láthatárba. Az esemény fényét növelendő, rendszerint a kutyám is velem tart, - igazán remek társaság, félszavakból is megértjük egymást;)
Persze a technika e rituáléban is helyet kap: beszereztem egy pofás kis mp3-lejátszót, és megtöltöttem Kelliana, Damh the Bard, Lisa Thiel, Elaine Silver, a Celtic woman, a Solas, a Spiral rythm dalaival. Oké, helyet kapott rajta néhány "világi klasszikus" is, úgymint RHCP, 3 Doors down, Sistem of the Down, Gary Jules-tól a "Mad World", Tom Jones-tól az "I feel good.".. és így tovább. A fülbemászó dallamok és a szemet gyönyörködtető látkép tökéletesen kiegészítik egymást. Íme az én mindennapos spirituális élményem :). Próbáljátok ki!
Áldás!Hulló Eső, 2010-07-? (késő van:D)
Akárhogy is, most mégis itt vagyok, mivel túlaludtam magam délután, és még a szakdolgozat-írás meg a futás sem segített.
Ó, a futás! Számomra az testesíti meg a napi szintű istentiszteletet. Úgy érzem, minden alkalommal kapcsolatba kerülök Földanyával, Napatyával, a természeti elemekkel, a körülöttünk pezsgő, mágikus atmoszférával. Fantasztikus, felszabadító érzés végigszaladni a poros szántóföldi dűlőn, miközben közel-távol nincs ember, csak a fölém boruló kék ég, a habosan tornyosuló fellegek és a horizonton függeszkedő, vérnarancs Nap (sőt, esetenként a Hold is betolakodik a már-már túlontúl giccses panorámába.) . Mintha én magam is beleolvadnék az alkonyi aranyporban fürdő, párás láthatárba. Az esemény fényét növelendő, rendszerint a kutyám is velem tart, - igazán remek társaság, félszavakból is megértjük egymást;)
Persze a technika e rituáléban is helyet kap: beszereztem egy pofás kis mp3-lejátszót, és megtöltöttem Kelliana, Damh the Bard, Lisa Thiel, Elaine Silver, a Celtic woman, a Solas, a Spiral rythm dalaival. Oké, helyet kapott rajta néhány "világi klasszikus" is, úgymint RHCP, 3 Doors down, Sistem of the Down, Gary Jules-tól a "Mad World", Tom Jones-tól az "I feel good.".. és így tovább. A fülbemászó dallamok és a szemet gyönyörködtető látkép tökéletesen kiegészítik egymást. Íme az én mindennapos spirituális élményem :). Próbáljátok ki!
Áldás!Hulló Eső, 2010-07-? (késő van:D)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése