miről ismerkszik meg a boszorkány?

Aki Karácsonyra elkészítette a Luca-széket, és még volt is mersze felállni rá az éjféli mise alatt, megpillanthatta a boszorkányok sajátos ismertetőjegyeit: a folklór ágas-bogas agancsról, széles ökörszarvaról, konty alá tűzött tollseprűről számol be. A Luca-székkel történő boszorkányazonosítás a németségnél is ismert, az itteni rontó bűbájosok különös fejfedőt - például sajtárt, üres méhkast, tejszűrőt - viselnek, vasvilla, fejőrocska van náluk, úrfelmutatásnál hátat fordítanak az oltárnak - csakúgy, mint délszláv kartársaik. A folklór számos egyéb, rituális alkalmakhoz (szent időhöz, helyhez) fűződő, különféle varázseszközök és varázscselekmények segítségével végbevitt boszorkány-azonosítási módszert ismer - ezeket egy következő bejegyzésben ismertetem majd. Bizonyos vonások azonban a hétköznapokban is a boszorkányság gyanúját keltették (az alábbiakban a küllemi sajátságokról lesz szó).
Jellemző az összenőtt szemöldök, a szúrós tekintet, az intenzív, "világító" pillantás, "rossz nézés". Az ilyen ember akár szándéktalanul is ront, igéz: szemmel ver. "Kiskunfélegyházán azt, akinek a szemöldöke összefut, ha nem is boszorkánynak, de boszorkányosnak tartják... Recsken csak az lehetett igazi boszorkány, akinek akkora ereje volt, mint a tuloknak, szeme este világított, szikrázott, nappal órákig tudott a napba nézni, éjjel meg a legnagyobb sötétségben is látott." (Szendrey, 1986). Az ilyen ember a szobába lépve lesüti a szemét, kerüli mások tekintetét, vagy épp ellenkezőleg: meredten bámul a bentlevőkre.
Különböző születési jegyek is előrevetítik a későbbi mágikus pályafutást. A foggal születés a táltos és a boszorkány közös ismertetőjegye lehet. A hasonló szokatlanságok egyébként világszerte különös sorsot, varázserőt jósolnak: a burokban, foggal vagy fogsorral, szőrösen, állati testrészekkel (például farokkal), nyakán köldökzsinórral stb. világra jövőt megkülönböztetetten kezeli a hagyomány - ennek a magyar néphitben és szomszédnépeinknél is számos példája kínálkozik. Farokkal rendelkező boszorkányról számol be a Hiedelemszövegek (Pócs, 2012) egyik kárpátaljai adatközlője.
Állatias vonásokból a Luca-székhez kapcsolódó hiedelmeken kívül sincs hiány. A szarv-viselés a hétköznapokban is tettenérhető: a boszorkány az ajtón belépve félrefordítja a fejét. A szigetváriak szerint a bűbájosok "női alakban jelennek meg, de lólábúak, és előrehajlott, rút testük van." (uo.).
Gyakran kelti boszorkány benyomását a rongyos ruhájú, elhanyagolt, kellemetlen szagú, az átlagostól eltérő testalkatú (idős) ember; az az asszony, aki feltűnően sokat nyelvel, nagyszájú. Boszorkányos ismertetőjegy a női bajusz, illetve a kifordítva felvett ruházat is. A hajszínek közül a vöröshöz kapcsolódik negatív konnotáció, a rőt embert gyanakvással szemléli a népi műveltség.
A boszorkány sajátos eszközei a "varázsbot", vagy a közlekedésre használt seprű, tiló, rosta, stb. Példa: "... mindig vót öt-hat söprű az Éva néni ajtójába, mindegyiken más-más toll vót, oszt mindég mondta, hogy ezen mén éjje, ez vót a lova nekije. " (Pócs, 2012). Ugyanitt említésre kerül a küszöbre felszegezett lópatkó, illetve tetőn látott sajátos oromdísz (két egymással szembeforduló, kiöltött nyelvű kutya), mint boszorkányos ismertetőjegy.

Szendrey Ákos a magyar néphittel legszorosabb kapcsolatokat ápoló germán és szláv folklór boszorkányairól - a teljesség igénye nélkül - így ír: "A német néphitben a boszorkányok csúnya, öreg asszonyok, a tiroliak szerint rongyosak, nagy fekete puhakalapot viselnek, széles karimával, és nem tudnak az ember szemébe nézni, mindig pislognak.  Arcszínük fakó, földszínű, szemük mélyen fekvő, ha sírnak, nincsen könnyük. Minél pirosabb és dagadtabb egy boszorkány szeme, annál félelmetesebb, testük petyhüdt és fonnyadt, hajuk zilált, fésületlen. Oberpfalzban szemöldökük az orr felett összenőtt, szájukat bajusz szegi be, szemüket vörös, húsos karikák övezik. A délszlávok szerint eltérő a boszorkányok kinézése ... Krajnában a boszorkányoknak majomfejük van és piros sapkájuk. Általában fekete, göndör vagy fehér hajúak, öreg, mérges, rongyos nők. Takaros, formás nő csak kivételesen lesz boszorkány."
A fenti jellemzők nagy része természetesen nem a boszorkány kizárólagos sajátsága. A foggal születés, rendkívüli testi erő (s egy, fentebb nem idézett adat szerint a sokáig tartó szoptatás, kései elválasztás) a garabonciás, táltos mondáiból is ismert (a bika-alak, szarv-viselet szintén ide köthető). Az állati végtag megtalálható a lidérc vagy általánosabban az ördög-hiedelemkörben, ésígytovább. A hiedelmek kulturális környezetükkel dinamikus kölcsönhatásban állva szüntelen változnak, formálódnak, átalakulnak és összeolvadnak, egymáshoz közeli szegmenseik közt intenzív cserekereskedelem zajlik, ettől válik oly szerteágazóvá és gazdaggá a néphit birodalma.

Források:
Szendrey Ákos 1986: A magyar néphit boszorkánya. Magvető Könyvkiadó, Budapest.
Pócs Éva (szerk) 2012: Hiedelemszövegek. A magyar folklór szövegvilága I. Balassi Kiadó, Budapest. (+ ld. Pócs Éva egyéb, boszorkánysággal kapcsolatos munkáit).
Dömötör Tekla 1981: A magyar nép hiedelemvilága. Corvina, Budapest. 
Magyar Néprajzi Lexikon: Luca - szék
Magyar Néprajzi Lexikon: Boszorkány