Mostanában többet foglalkoztatnak közéleti problémák, etikai és morális kérdések, elsősorban is a keresztény Nyugat megosztó slágertémái, például a homoszexualitás és annak társadalmi megítélése, vallási fogadtatása. Személy szerint teljesen természetes dolognak tartom - számos állatfajnál megfigyelhető mint alkalmi örömködés, a hierarchia tudatosítására szolgáló aktus, közösségen belüli feszültségek feloldásának eszköze, tartós párkapcsolati alap - kéz a kézben az utódszüléssel,- és/vagy gondozással*. Minden emberi társadalomból ismert, a természeti törzsektől kezdve a magaskultúrákig, noha - tetszik vagy sem - nem csak az ábrahámita vallásokon nyugvó civilizációkban fogadja ellenszenv. "Primitív" népeknél éppúgy képezheti nevetség vagy rosszallás tárgyát, bár - ameddig ezirányú, sekélyes ismereteim terjednek - nem tartják halált vagy kirekesztést érdemlő bűncselekménynek. Megtaláljuk pozitív megvilágításban is, elég, ha például egyes sámánok rituális transzneműségére vagy a szórványosan előforduló beavatás-jellegű homoszexualitásra gondolunk.
A keresztény világ mégis a természet rendje ellen való förmedelemként tekint rá, mint a teremtés Isten által alkotott törvényeinek (miszerint az új élet férfi és nő közösségéből sarjad, s az ellentétes nemek egysége a teremtés továbbvitelének, a Föld benépesítésének s a család szentségének kizárólagos letéteményese) megcsúfolására. A krisztusi hit a gyermekáldást az Úr ajándékaként tartja számon; az ember erkölcsi kötelessége az élet továbbadása. Azok a kapcsolatok, amelyekben a résztvevők tudatosan ellentmondanak e parancsnak, elítélendők, akár fogamzásgátlásról, akár a már megfogant élet erőszakos megszakításáról, akár egyneműek szerelméről van szó.
Igaza alátámasztására a szemellenzősebbje előszeretettel citál a homoszexualitást kárhoztató bibliai idézeteket. Már pöfögtem egy sort arról, mennyire nemszeretem dolog egy-egy szentencia aranyigazságként való kiragadása, míg (esetlegesen ugyanott található, egykorú és egyazon forrásból származó) egyéb előírásokat semmibe veszünk. Ha végigolvassátok Mózes törvényeit, rögtön látni fogjátok, hogy férfi és férfi együtthálásának tiltása egy sereg olyan - mára aktualitását vesztett, megmosolyogtató, abszurd vagy egyenesen visszatetsző - rendelet között szerepel, amiket még az ortodox Krisztus-hívő is maximum kulturális relikviaként tisztel, s a mindennapok gyakorlatában esze ágában sincs betartani.
A cikk, amibe ma botlottam bele, épp ezt a kérdést boncolgatja, s igyekszik a vonatkozó szentírási passzusoknak valamivel megengedőbb, toleránsabb értelmezését adni. Érthető a törekvés, hiszen a saját nemük iránt vonzódók közt is bőven van hithű keresztény, aki a mindenek felett álló szeretet fontosságát hangsúlyozza a rideg dogmatikával szemben (és jól teszi). Noha szerintem az Ószövetség homofóbiája nehezen tagadható, én is úgy vélem, hogy a krisztusi etika felülírja a mózesi tradíciókat. S teljesen természetes, hogy aki keresztényként meleg, bízik benne, hogy az égi Atya kegyelme és nagylelkű szeretete rá is kiterjed. Talán hittestvérei is felismerik ezt egyszer.
Hosszan tudnék még lamentálni a témáról, de egyelőre megkíméllek benneteket tőle, előbb-utóbb úgyis kibújik belőlem a megmondóember.
Addig is áldás -
Eső
* Bővebben a témáról még itt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése