a boszorkány felismerése

A Luca-székkel történő boszorkányazonosítás menete közismert, a továbbiakban nem részletezem (noha ennek is több változatát jegyzi a folklór; nem csak a templomban, az éjféli mise során, hanem például keresztútra ülve is használatos). A keresztúton - amely mágikus értelemben véve jellegzetes határterület, szent tér - volt szokás szentelt krétával varázskört húzni: abban állva a bátor vállalkozó megpillanthatta a gyűlésre vonuló boszorkákat. Mindaddig, amíg a krétagyűrűn belül maradt, nem bánthatták: haragjuktól megóvta a kör védelmező ereje.
A magyar néphit egyéb módszereket is számon tart a bűbájos leleplezésére: az alábbiakban ezeket ismertetem.

-  A Luca-ostort Lucától Karácsonyig fonták a legények; ekkor végigdurrogtatták a falut, vagy magukkal vitték az éjféli misére, így tudakolva ki a boszorkányokat. Ugyanezt a hatást éri el a Lucától Szentestéig naponként kötött egy-egy csóva szalma (illetve ugyanebben az időszakban gyűjtött forgács) keresztúton, szentelt krétával húzott körben történő elégetése az éjféli mise során. Sajátos eljárás a kilincs megkarcolása: akik így tesznek, az éjféli mise után "meglátják a boszorkányokat csillogni a karcolásban" (Szendrey, 1986). A Lucakor elültetett és a karácsonyi éjféli misén hordott fokhagymagerezd viselőjét a boszorkány megszólja. E különös motívum összekapcsolja Györgyöt és Lucát: ha a Szent György előtt agyonütött kígyó* szájába fokhagymát dugtak, s azt elültették, kicsírázott zöld szára kalapba tűzve a mise során** leleplezte a nyakában kígyót - békát vagy fején szarvat hordó rontó némbert. A legmerészebbek az éjféli mise első harangszavára meztelenül álltak a templom elülső sarkára, majd a következő harangozásokkor rendre a többire, hogy aztán távoztukban felismerjék a boszorkányokat.

- Óév és újév fordulóján elvásott, lyukas vagy kifejezetten e célra átfúrt kanálon keresztül leskelődött a jónép a misén;

- Szent György napján a keresztúton különösebb előkészületek nélkül is megmutatkozik az általában állat-alakot öltő boszorkány, akit ártalmatlanná lehet tenni rávetett gatyamadzaggal (bármilyen komikusnak tűnhet első olvasatra, a gatyamadzag sokrétűen alkalmazott mágikus fegyver a rontó hatalmak ellen). Ha pedig kifordított ruházatban, tizenegy és éjfél körül a lucernáskertbe tévedünk, bizton megláthatjuk az ördöngösöket. 

- Szent Márk napján a boszorkány búzát szed a pap lába alól, innen ismerhető fel

- Húshagyókedden vitték magukkal a misére a kíváncsiak azt a pálcikára tűzött rongydarabot, amelyre fánk vagy kürtöskalács sütésekor csöpögteti a gazdaasszony a zsírt. Más gyűjtés szerint azt a (z utóbb kifúrt) kanalat, amellyel a húshagyókeddi tésztához bekeverték a kovászt, böjt első vasárnapján használták hasonlóképp. Mikor az asszonyok-lányok bevonultak a templomba és elfoglalták helyeiket, a kanál lyukán áttekintve megmutatkozott, melyik boszorkány. 

- Egyéb lyukas tárgy, például karikába hajtott (eredetileg a kocsi "kisfájára reáhurkolt") istrángdarab is alkalmas e célra. Mi több: ha sírásás során előkerül a földből régi koporsódeszka, a kipottyant göbök helyén tátongó lyuk is megteszi. Gyakori a rosta segítségével történő boszorkányazonosítás. A (Luca napján)(templomban)(mise alatt) rostán, szitán átpillantó ember előtt lelepleződtek a "bibányosok"; szintúgy, ha forgószélbe nézett szitaszöveten át.

- A "fordítottság" minden tekintetben a profán mindennapokkal ellentétes szféra attribútuma. A forgószélnek háttal álló s azt szétterpesztett lábai között, fejjel lefelé szemlélő, vagy ruháját fonákjáról felhúzó személy számára láthatóvá válik a "másik" világ, természetfeletti lényeivel együtt.

A feltételezett boszorkány lába nyomát a sajátunkkal keresztezve, vagy abba fordítva belelépve arra késztetjük, hogy felfedje magát (megáll, visszafordul, átkozódik stb). Ha valahonnan elindul, számoljuk a lépéseit: a kilencedik után, amíg a lába a levegőben van, egy gombostűt kell a nyomába szúrni, amely - ha valóban boszorkány - maradásra kényszeríti.

- A megrontott tehén este, a legelőről bejövet az őt megbűvölő asszony kapujához szalad, ott bőg keservesen. Ha magától nem leplezi le kínzóját, különböző eljárásokkal igyekeztek rávenni: harisnyát húzták a szarvára, saját tejéből készült túrót kötöttek hárssal a nyakára, s a reggeli kihajtáskor lisztes zsákkal verték ki a kapun. Úgy tartották, hogy a marha az állat-alakba bújt ördöngöst is felismeri és megtámadja.

- A miséző pap előtt sem marad titok a boszorkány kiléte: úrfelmutatáskor hátat fordít az oltárnak, kiesik a kezéből az ostya, feltűnő szarvakat visel stb.

- Végül: a cégénydányádiak úgy tartják, ha sóval behintett seprű van a szobában, ahová a boszorkány belép, az sem leülni, sem távozni nem tud, egyhelyben toporogva kínlódik. Magyarszentmihályi közlés szerint gatyaszáron átbújva piros zászlók mutatkoznak minden "boszorkányos" házon. Egy matolcsi tudó karikán ugratta keresztül a kíváncsiskodót, majd magukat a kutya képében érkező boszorkányokat is, akik e művelet hatására visszanyerték emberi alakjukat.

Minden esetben igaz, hogy a boszorkányt felismerő pórul jár, ha kifecsegi, amit megtudott: saját érdekében jobb, ha hallgat. Ha a boszorkányok észrevették, hogy lelepleződtek, megpróbáltak bosszút állni, a művelet tehát általában speciális óvintézkedéseket igényel: a varázskörön túl ilyen a klasszikus mák,- köles, - sószórás (stb) és persze a hazasprintelés.

Források:

Magyar Néprajzi Lexikon - Boszorkány
Pócs Éva (szerk.) 2012: Hiedelemszövegek. Balassi Kiadó, Budapest
Szendrey Ákos 1986: A magyar néphit boszorkánya. Magvető Kiadó, Budapest.

* s méghozzá "piculával", pénzérmével levágott fejű
** feltéve, hogy az illető elsőként érkezik a templomba