újpogányság és new age

Forrás

Az újpogányság és a New Age közti határ meghúzása sokszor problémás - különösen a külső szemlélőnek, aki hajlamos egy kalap alá venni a modern Nyugat - csúnya szóval élve - spirituális piacán megjelenő alternatív vallási-világnézeti mozgalmakat. A nem-keresztény vallási motívumokat okkult tanokkal és gyakorlattal, sokszor természet-centrikus szemléletmóddal elegyítő New Ageről valóban könnyen elhihető, hogy szülőanyja az újpogányságnak; a kettő közti különbségek még a gyakorlókban sem feltétlenül körvonalazódnak tudatosan. 

Szilágyi Tamás és Szilárdi Réka korábban ajánlott kötete e tekintetben kiváló eligazítást nyújt; a következőkben az ő nyomdokaikon haladva szeretnék rávilágítani egy-két fontos elhajlási pontra.

Elöljáróban: a New Age-ről nem lehet egységes vallásként, sőt, kifejezett vallási mozgalomként beszélni. A magyar Wikipédia-oldal találóan definiálja jellegeztességeit: "... A New Age a keleti vallások, pogányság és spiritualizmus által befolyásolt egyéni és személyes hitek széles sávjának gyűjtőneve, mely egy új, fejlődő vallás jegyeit mutatja ugyan, de napjainkban lelki keresők, tanítók, gyógyítók és más résztvevők laza hálózatának tekinthető". Azaz egyfajta spirituális szubkultúra, amely számos vallás, mitológia, misztérium elemeiből építkezve formálódik alternatív lelkiséggé. Egyöntetűen megfogalmazott doktrínái, dogmái nincsenek, helyette ezoterikus nézetek és gyakorlatok széles "termékkínálatát" tárja a kereső elé, aki úgyszólván kedvére válogathat közöttük. A New Age berkein belül tömérdek új vallási mozgalom, szekta, jógi, guru, lelki vezető gyűjtögeti híveit, tehát a közösségi hitgyakorlat sem idegen tőle, mégis, elsősorban az egyén individualista vallásosságának megformálásához szolgáltat építőkockákat. Számos megnyilvánulási formája hitéleti vonatkozásoktól függetlenül a mindennapokba is begyűrűzik: gondoljunk csak a füstölőégetésre, a jógára, az alternatív gyógymódokra.

Az újpogánysággal rengeteg rokon vonást ápol. "Mindkét mozgalom nagy jelentőséget tulajdonít a természetnek, a Földnek, igyekeznek harmóniában élni a természeti környezettel, tisztelik a létezők sokféleségét, és környezettudatos életmódot folytatnak, holisztikus világszemlélet jellemzi őket. Az ezoterikus tanításaikban is sok párhuzamot felfedezhetünk, és ezek a külső szemlélő számára egy közös eredetre, esetleg azonosságra utalnak, amit erősít az is, hogy számos vallási közösség egyértelmű besorolása igen nehéz, mivel eredetük, tanításaik és/vagy praxisuk alapján mind a két mozgalomhoz tartozhatnak. Továbbá vitán felül közös elem az, hogy a neopogányság és a New Age is egyfajta ellenkultúraként jelenik meg, szemben a tudomány uralta nyugati társadalom racionalitásával (s persze a keresztény kultúrkörrel - betoldás tőlem:h.e.)." (Szilágyi - Szilárdi, 2007. A továbbiakban minden idézet innen származik).

Forrás

A New Age és az újpogányság is a '60-as években bukkant fel a tömegek szintjén (noha az első nemzeti jellegű pogány vallási csoportok már az 1920-as, '30-as években megjelentek). Mindkettőnek előfutárát képezik a romantika korszakának filozófiai áramlatai és 19.-20. század fordulójának okkult-metafizikai mozgolódásai: a spiritizmus, teozófia etc. Ráadásul mindkettőről nehéz általánosságban beszélni, hiszen szerteágazó és sokszínű jelenségcsokrot lefedő esernyőfogalmakkal van dolgunk. Mégis, a Szilágyi-Szilárdi páros a többséget tekintve releváns jellemvonások alapján néhány lényeges különbséget fogalmaz meg. Mint mindig, kivétel itt is adódik, tehát az alábbi oppozíciók nem érvényesek valamennyi, magát a New Age-hez vagy az újpogánysághoz soroló spirituális irányzatra.

1. ISTEN

Míg a New Age eszmerendszerén belül a Teremtő sokszor csak elvont fogalom, kozmikus energia, személytelen, mindent átható erő, az újpogányság konkrét, perszonifikált istenségeket ismer. Számos vallás panteonját tiszteli, noha egyes ágazataiban az Isten/Istennő párosának vagy a Nagy Anyának (esetleg a Teremtőnek) kiemelt kultusza van.

2. TÚLVILÁG ÉS REINKARNÁCIÓ

A New Age a lélekvándorlást hajlamos a keleti minták alapján fejlődési folyamatként értelmezni, amelynek célja a megtisztulás, megvilágosodás, átlépés valamiféle magasabb létállapotba. A túlvilágról kevés a kiforrott elképzelés: "Szó esik magasabb valóságról, a szférák hierarchikus rendjéről, benépesítve felsőbb szellemi létezőkkel, akik képesek kapcsolatba lépni az emberrel," de mindez kevésbé kézzelfogható. Az újpogány mozgalmak többségében szintén megjelenik a reinkarnáció tana, de "az evolúciós felfogás hiányzik, csupán egy másik testben való újjászületést jelent, és célja nem valamiféle spirituális értelemben vett megszabadulás elérése... A túlvilágkép igen fejlett, egy másik valóságként fogják fel, ami a mi világunkkal párhuzamosan létezik."

3. KINYILATKOZTATÁS

Míg a New Age-ben hangsúlyos szerepet kapnak a felsőbb létezőktől (például angyaloktól) különféle csatornákon keresztül kapott misztikus kinyilatkoztatások, a pogányság inkább az elődök hagyatékára és a személyes tapasztalásra hagyatkozik. 

4. A MEGSZABADULÁS

A New Age-ben az újjászületések láncolatán keresztül zajló öntökéletesítés, megtisztulás és végül a kozmikus erőként létező Istennel való összeolvadás ösztönző célként fogalmazódik meg, míg a pogányság az "itt-és-most" vallása: a túlvilági felmagasztosulás gondolata helyett az életigenlés, életöröm, a létezés szépségeinek megragadása és mind teljesebb megtapasztalása dominál. Itt szeretném hozzátenni, hogy ez a szemlélet nem jelent önpusztító hedonizmust, ahogy a másvilági sors iránti teljes közömbösséget sem: a kisázsiai vallásokra jellemző messiásvárás, illetve a távol-keleti hitrendszerek lelki fejlődés-eszménye azonban legfeljebb nyomokban fedezhető fel. Talán kijelenthetem, hogy a pogányok többsége a földi létezést nem a mennyei örömöket megelőző, kínlódással teli köztes létnek, tökéletlen vagy egyenesen tisztátalan állapotnak tartja, hanem csodákban gazdag ajándéknak. 

5. A TÖRTÉNELEM

Míg a New Age az új világkorszak eljövetelét hirdeti, amelyben a Vízöntő beköszönte mint forradalmi megújulást hozó szellemtörténeti fordulat kulcsszerepet játszik, a pogányságban ez az érzet kevésbé kifejezett. A legtöbb pogány csoport meglehetősen hagyománytisztelő, a múltba tekintve elődei vélt vagy valós örökségét igyekszik restaurálni, a modern korhoz adoptálva helyreállítani. Még a wiccához hasonlóan eklektikus, követőiknek tág mozgásteret hagyó vallási áramlatok is az ősiséget, a letűnt korok tudásanyagát helyezik reflektorfénybe: a világmegváltó új idő helyett az elődökkel való kontinuitás, kulturális folytonosság vágya jellemzi a történelemhez való viszonyukat. 

6. ÜNNEPSÉGEK ÉS SZERTARTÁSOK

A New Age központi ünnepkörrel nem rendelkezik, noha az egyes csoportoknak minden bizonnyal megvannak a maguk ünnepei. Papság helyett a közösség élén álló tanítók, mesterek vezetik a szertartásokat, amelyek kevésbé zártak, mint számos újpogány mozgalom esetében. Utóbbiaknál (természetesen nem mindenütt) kiemelt rituális szerepkör jut a papoknak/papnőknek. A szerzők szerint jellemző különbség az is, hogy a New Age nagyobb szabadságot enged az egyénnek, aki sokszor teljesen individuális módon gyakorolja - saját maga által megválasztott - vallását, míg a pogányság bizonyos ágazataiban körök, kovenek, csoportok keretein belül és/vagy megszabott formaságok szerint történik mindez.

7. EREDET

Noha a New Age számos nem-keresztény hagyományból építkezik (s persze bőven merít a keresztény misztikából is), nem célja azok autentikus újjáélesztése: inkább a szinkretizmusra, vagyis a különféle tradíciók összeolvasztására törekszik, a múlt tudását a jelen igényeire szabott öntőformákba töltve. Az újpogányságtól sem áll távol a hasonló gyakorlat, mégis: az egy-egy nép, kultúra vallási örökségét ápolni kívánó irányzatok részéről kifejezett igényként jelentkezik az autenticitás, a hagyománykövetés, az archaikus gyökerekhez való visszanyúlás, a hajdani hitvilág lehető legteljesebb rekonstruálása.

Az Istenek ébredése interpretációjában tehát a fenti szempontok mentén húzható meg a New Age és az újpogányság közti - igen képlékeny - vízválasztó. Természetesen lehet vitatni a szerzők gondolatait: a kiindulási alap eleve ingoványos terület. Én mindenesetre amolyan irányjelzőként hasznosnak találtam ezt az összevetést - remélem, más is :)