fogalomtár

Vihart előidéző boszorkány. Historia de gentibus Septentrionalibus, 1555

Tempestarius: viharvarázsló; a 19.-20. századbeli magyar gyűjtésanyagból ismert varázserejű vándorhoz, a garabonciáshoz, garabonciás deákhoz hasonló utazó mágus. Alakja a különösen a középkorban volt ismert és félve tisztelt: a parasztok rettegtek, hogy az általa előidézett égiháború elpusztítja a termést. Nem egy tempestarius használta ki aggodalmukat, s abból teremtett magának megélhetést, hogy vidékről vidékre utazva pénzt vagy természetbeni juttatásokat követelt az ítéletidő elhárításáért cserébe (a vizigótok VI. századi törvénykezése az efféle szélhámost arra ítélte, hogy megkorbácsolva és kopaszra nyírva végighurcolják az érintett falvakon). A tempestarius felbukkan VIII. századi angolszász penitenciáskönyvekben, megemlékezik róla a lyoni Agobard püspök a 800-as évek közepén, s még a XI. század hajnalán összeállított roppant egyházjogi szabálygyűjtemény, a Decretum (avagy Collectarium) is megemlíti. Agobard szerint a helyi parasztság úgy vélekedett, a tempestarius összejátszik egy titokzatos ország, Mangonia népével, akik hajóikat viharfelhőbe rejtve szelték át az eget, és a zivatar során ellopták a termést. Mikor egy rendkívüli vihart követően a falusiak néhány idegenre bukkantak - hajóikból kipottyant mangoniaiaknak vélvén - rögvest bebörtönözték és kis híján meglincselték őket; a püspök közbelépése mentette meg az életüket.

Később a tempestarius figurája háttérbe szorul, ugyanakkor a viharvarázslás a rontó bűbájosok egyik jellegzetes attribútuma maradt (gondoljunk a felhőszakadást okozó boszorkányra, a forgószélben táncoló szépasszonyokra, az orkánban száguldó rossz halottakra, betegségdémonokra stb.).

Források: 

Cohn, Norman 1993: Európa démonai. A boszorkányüldözés története. Corvina, Budapest.

Wikipedia - Tempestarii