Szemem elé került ma egy hír, miszerint mind több ördögűző képzése folyik a Vatikánban, mivel a klérus bizonyos országokban nem bír lépést tartani a kezelésre szoruló megszállottak gyarapodásának ütemével. A riportban idézik Francesco Bamonte-t, a Nemzetközi Ördögűzők Egyletének fejét, aki a probléma gyökerét egyértelműen az okkultizmus fokozott térhódításában látja. Ha átfutjátok a Magyar Katolikus Lexikon vonatkozó címszavát, az is kiderül, mit sorol az egyház e fogalom alá: nemcsak a sátánizmust, a fekete mágiát, a jóslás minden válfaját, a szabadkőműveseket, a rózsakereszteseket, a teozófiát, a kabalát, a gnoszticizmust, a hermetikus hagyományokat, az alkímiát, az asztrológiát, Crowley-t, Papus-t, Elphias Lévi-t, Helena Blavatsky-t, Dion Fortune-t*, a nem-keresztény vallások mágikus-ezoterikus vonásait, hanem a New Age-t, a wiccát, az újpogányságot, sőt - a reikit, a feng shui-t, az energiagyógyítást, az agykontrollt, a jógát és így tovább. Mindezekben Róma - végső soron érthetően - fenyegetést lát, hiszen az általa egyedüli igazságként ismert és hirdetett világképet kérdőjelezik meg.
Nem tagadom, hogy a démoni possessio valóságos veszély, s bizonyos esetekben az egyház aggodalma, illetve cselekvő fellépése indokolt. Az akár segítő, akár ártó szándékú szellemek általi megszállás, megszállottság jelensége egyidős az emberiséggel, s némelyik vallásos-mágikus gyakorlatnak egyenesen lényegi eleme - kézenfekvő példa erre a sámán praxisa. Azt sem állítom, hogy a Vatikán egyenlőségjelet tesz az okkultizmusnak címkézett eszmék és gyakorlatok, valamint a démoni erőkkel való cimborálás között, legfeljebb alkalmi ok-okozati kapcsolatot tételez fel a kettő között. És hát mi tagadás, a gombamódra szaporodó misztikus tanok, ezoterikus szellemi áramlatok, mondvacsinált mesterek és önjelölt jógik közt még az én szememmel nézve is jónéhány kétes értékű, hitelű akad.
Mégis úgy elkeseredtem. Merthát továbbra is - újra és újra - arcul csap a felismerés, hogy a dogmatika** minden olyan, a természetfelettire vonatkozó elgondolást és cselekedetet, amely nem fér bele a keresztény kozmológiába, szükségszerűen ördögi eredetűnek vagy legalábbis babonás téveszmének minősít.
Szóval (megint?vagy még mindig?) itt vagyunk. S hova jutunk ezután?
* Azért soroltam épp e neveket, mert viszonylag ismertek - függetlenül attól, hogy személy szerint mennyire szimpatizálok velük.
** A rend kedvéért tegyük hozzá, a "mainstream" álláspont és az egyéni hívők véleménye két külön dolog. Számos keresztény szívbaj nélkül jógázik, használ alternatív gyógymódokat vagy rendezi be a lakását a feng shui elvei szerint; még a papság sem egységesen ítéli meg e jelenségeket.
A kor előrehaladtával nemhogy megnyílna az emberek értelme, hanem inkább összeszűkül.(?)
VálaszTörlésSzomorú és szánalmas.
Kedves Hullóeső!
VálaszTörlésBejegyzéseddel kapcsolatban szeretnék feltenni egy kérdést: a Katolikus Szótár szerint az asztrológia is ebbe a "műfajba" tartozik, én ezzel kapcsolatban csak azt nem értem, hogy akkor hogy számol el az egyház a saját sematizmusaiban kiadott kalendáriumokkal, amelyek tartalmazzák a zodiákus jegyeit, bolygók helyzetét meglehetősen pontosan az adott évre? Ez a kérdés nem hagy nyugodni, mióta ezzel a ténnyel találkoztam többek között az Esztergomi Érseki Könyvtárban. Neked mi a véleményed erről?
(hivatkozás az említett kalendáriumra: Calendarium Archi-Dioecesanum Cleri Strigoniensis ad annum Jesu Christi M.DCC.LXXIII.)
Arianna
Kedves Arianna!
VálaszTörlésJó kérdés :). Sajnos nem tudok rá okos választ. Elképzelhetőnek tartom, hogy a 18. században még más volt az asztrológia megítélése egyházi berkekben. Az, hogy az egyház mit tartott elítélendő mágiának, rugalmasan változott a történelem folyamán - Pócs Évát idézem ennek kapcsán: " „A középkort végigkíséri a varázslók mágikus eljárásainak tiltása, az egyház ezekkel való szembenállása, de a módszereik sok tekintetben hasonlóak voltak. Az egyház hivatalos álláspontja megkülönböztette a vallásos és mágikus tevékenységet, de ezek kritériumai nem annyira a a módszereket, mint inkább a gyakorlók személyét határolták körül. A mágikus, valamint vallásos rítusok eszközkészletét tekintve az egyház megítélése, és a határok rugalmasak, változóak voltak. A profán mágia, például egy falusi gyógyító mágikus tevékenysége, vagy egy hivatásos orvos antik, pogány hagyományokat őrző praxisa üldözendő varázslás lehetett; hasonló mágikus módszerek az egyház gyakorlatában egy előírt vagy megengedett egyházi rítuson belül vallásos cselekedetnek minősülhettek.... Mint Thomas írja: >> A középkori egyház a népies mágia ellenfeleként a vallásos mágia rivális rendszerét kísérelte meg létrehozni, hogy átvehesse annak helyét<< ”.
Sajnos nem tudom, hogy mindez mennyiben igaz az asztrológiára és az általad idézett sematizmus születésének korára. Előfordulhat, hogy egyszerűen tudományos igényesség vezette az alkotókat (a bolygóállások nem csak a csillagjóslás szempontjából lehettek jelentősek), de az is lehet, hogy asztrológiai ihletés, az asztrológiát azonban vallásos keretek között (át)értelmezve és használva. Mindez - ismétlem - csak találgatás :). Mindenesetre érdekes a kérdésfelvetés, jó lenne utánajárni. Esetleg ha tudsz, kérdezz meg erről egyházi személyt is.
Remélem, sikerül választ találnod,
áldás!
Eső :)
Kedves Huyana!
VálaszTörlésKöszönöm válaszod, a beszúrt idézetek igazán elgondolkodtatóak voltak, esetleg meg tudnád adni az irodalom bibliográfiai adatait is? Igyekeztem a téma felől puhatolózni egyházi személyek felől, viszont én azt tapasztaltam, erről a kérdésről egyszerűen nem vesznek tudomást, átnéznek rajta, konkrétan átlapoztunk az adott oldalak felett, hogy "ez nem érdekes a mi szempontunkból". Persze lehet, én nem tettem fel elég egyértelműen nekik a kérdést, vagy csak rossz személynél próbálkoztam a témában, valamint én sem erőltettem a dolgot.
Még egyszer köszi a válaszod!
Arianna
Kedves Arianna!
VálaszTörlésAz idézett szakasz innen való: Pócs Éva 2002: "Én vagyok mindennél nagyobb orvos, te vagy mindennél nagyobb bájos": egyházi benedikció - paraszti ráolvasás. In: Uő: Magyar néphit Közép - és Kelet-Európa határán. L'Harmattan, 2002 (online elérhető a tankönyvtár oldalán).
Remélem, segítettem :).
Áldás!
Eső