Szélütés szavunk azon az Európa több pontjáról adatolt hiedelmen alapszik, hogy a viharban, (forgó)szélben utazó gonosz lelkek (betegségdémonok, rossz halottak, tisztátalanok, kereszteletlenek, boszorkányok, szépasszonyok stb.; Pócs Éva e sorba állítja a télközépi kísértetjárás prominens jelenségét, a wilde Jagd-ot, vad hajszát is) a velük találkozó embert "megütik" (struck, vö: fairy-struck), amelynek nyomán az lebénul, megnyomorodik (mai fogalmainkkal élve agyvérzést kap). Beszédes szinonimái: gutaütés, gutasimítás, Szépasszony szele. A "guta" (gút, gutta, gut) szó eredete bizonytalan, kora-újkori írásos forrásokban már megjelenik, mint az íz-hez hasonló megszemélyesített, betegségokozó széldémon. "Ördöngös" kapcsolatait jelzi az a Körös-vidéki vélekedés, amely szerint olyan helyre ülve lehet gutaütést kapni, amit táncoló boszorkányok verejtéke áztatott.
A népi gyógyászat kenéssel, köpölyözéssel, érvágással, piócával, erős illatú-ízű (viola, zsálya, méhfű, menta, levendula, kakukkfű, mustár, torma) növényekkel, csalánnal igyekezett orvosolni.
Források:
Magyar Néprajzi Lexikon - Guta
Pócs Éva, 2001: Megszálló halottak - halotti megszállottság. In: uő (szerk.): Lélek, halál, túlvilág. Tanulmányok a transzcendensről II. Balassi Kiadó, Budapest.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése