erdei lények a magyar folklórban

A magyar nyelvterületen ismert természeti szellemek nem a magyar folklór, néphit sajátjai, hanem szomszédainktól átvett kölcsönzések. Általában jellemző rájuk, hogy állati vonásokat viselnek, állatra emlékeztető külsejűek, s az emberek világán kívül élnek. Magatartásuk többnyire ellenséges, de megfelelő áldozati adományokkal, engesztelő rítusokkal megenyhíthető haragjuk, sőt, akár a segítségükre is számíthatunk. Szélesebb körben és nagyobb számban ismertek a szláv, román, illetve nyugat-európai nemzeteknél. 

A vadöreg Dürert is megihlette - műve 1499-ből
számrazik

Erdei csoda - így nevezte Zrínyi a füvet rágó, félelmetes vadöreget. A kalotaszegi néphit erdei szelleme zömök testalkatú, ádáz pillantású, hosszú szőrzettel fedett ember. Afféle erdőásztor: a havasokban barangolva őrködik a rengeteg és a vadak felett. A favágók nagy tisztelettel viseltettek iránta, mert könnyen haragra gerjedt, s odvassá tette a kivágni kívánt fákat, hazafele mentükben pedig megdobálta a munkásembereket. Ha viszont hússal és borral kedveskedtek neki, elvégezte a munkájukat.

Mezőség és Székelyföld dombjain kóborol a vadleány ( avagy erdei leány, éneklő kisasszony, vígleány). A kapnikbányai mendemondák szerint még a legerősebb embert is legyőzi. A láposiak úgy tartják, arca szép, meztelenül jár, de testét hosszú szőrzet fedi, haja a földet söpri, körmei hajlottak, karomszerűek. Lába hosszabb és keskenyebb az emberénél, nyomában kivehetők a lábkörmök és a talpszőrzet.  Ha felbosszantják, szelet kavar, amely kicsavarja a fákat, szétdönti a pásztorkalyibákat (úgy tűnik, az orkán és a dühöngő nő közti párhuzam nem az amerikai tornádókutatás találmánya. A csángók szerint a forgószélben szépasszonyok, boszorkányok járnak). A domokosiak ismerik elfogásának módját is: kint kell hagyni neki egy fél pár csizmát, amelyet kíváncsiságból felpróbál, de mindkét lábát beledugja s így nem tud elfutni. Meg tudja jósolni az időjárást, - ha szép az idő, sír, mert tudja, hogy közeleg a rossz, és viszont. Ugyan az emberekkel szemben ellenséges, ha elfogják, s úgymond házhoz szoktatják, megszelídül. Megtalált gyermekét megborotválják, megmosdatják és befogadják. 

Szórványosan bukkan fel a gyűjtésanyagokban az 'erdők anyja'; a hóstiak csak annyit tudnak róla, hogy elveszi a gyermekek álmát. A fákban lakó szellemek egyik képviselője a Rima forrásának ezeréves fájában élő, a múltról regélő szellem. A másik a görgény-üvegcsuri tápió; a zuzmóval benőtt fáról a helyiek úgy tudták, ember lakik benne. Kenyeret vittek neki, belevágni pedig nem mertek, mert attól féltek, vérezni kezdene. A faszellem képzete áttételesen jelenik meg azokban a gyógyító eljárásokban, rigmusokban, ráolvasásokban, amelyek a betegséget egy megszemélyesített fára ruházzák át.

Az erdei vadember figurája Nyugat-Európában széles körben ismert,
legendája komoly történelmi múltra tekint vissza. Hans
Burgkmair tintarajza lovagokkal csatázó 'woodwose'-t ábrázol

Források:

Magyar Néprajzi Lexikon

Magyar Néprajz VII - Folklór 3. Népszokások, néphit, hiedelmek