könyvespolc: boszorkányság

(zanzásított könyvajánló, erősen fülszöveg-szagú ismertetőkkel - az elcsépelt sablonokért előre is elnézést kérek, remélve, hogy maguk a kötetek így is kellően érdekesnek tűnnek majd)

Cohn, Norman 1993: Európa démonai. Corvina, Budapest. (326 old.)

Norman Cohn (1915-2007) akadémikus történész, a Sussex-i Egyetem neves egykori professzora könyvében a boszorkányüldözés kialakulásának folyamatát tárja fel, megismertetve az olvasóval a sztereotip szabbat-vízió ókori gyökerű előfutárait, azokat a csoportokat és eszméket, amelyekre a boszokányokat megelőzve sújtott le a rituális kannibalizmus, a vérfertőző orgia és a sátánimádás vádja, s a kora-újkori boszorkányhisztéria társadalmi-történelmi táptalaját. Ahogy Cohn egyéb munkái, e könyv is árnyaltan tálalja a bűnbakteremtés örökérvényű mechanizmusát, s ezzel a mai kor számára is tanulságul szolgál.
POST SCRIPTUM: kötelező olvasmány. 10/10

Boyer, Paul - Nissenbaum, Stephen 2002: Boszorkányok Salemben - A boszorkányság társadalmi gyökerei. Osiris, Budapest. (286 old.)

A szerzőpár (mindketten történészek, egyetemi professzorok) a salemi eseményeket új megközelítéssel, társadalmi aspektusból vizsgálja, Salem Village és Salem Town mindinkább kiéleződő rivalizálásának, illetve a Salem Village-et megosztó belharcok tükrében. A fülszövegből idézek: "A konfliktusok leginkább két vezető család ellentétében kristályosodtak ki. A puskaporos hordóba egy új lelkész megjelenése vetett szikrát, aki a település pártharcát a jó és a rossz küzdelmeként állította be. 1692-ben párthívei ellenfeleiket boszorkánysággal vádoltak meg: a >>puritánok<< megkíséreltek leszámolni az individualistákkal." A könyv elnyerte az amerikai történelemírás egyik legrangosabb díját, az  American Historical Association "John H. Dunning" kitüntetését.

Eliade, Mircea 2005: Okkultizmus, boszorkányság és kulturális divatok. Osiris, Budapest. (159 old.)

A kötet a neves vallástörténész, Mircea Eliade (1907-1986) válogatott tanulmányait közli a címben jelzett fogalmak köré rendeződve. Az egyes írásokat a főbb fejezetek tömörítik tematikus csokorba: Kulturális divatok és vallástörténet; A világ, a város, a ház; A halál mitológiái: bevezetés; Az okkult és a modern világ; Megjegyzések az európai boszorkányságról; Lélek, fény és mag. A hangzatos címek alatt sokszínű ismeretanyag ötvöződik, a keleti misztériumoktól az itáliai benandanték balkáni párhuzamain át a művészet és mitológia kapcsolatáig. Eliade-t, remélem, nem kell bővebben bemutatnom: hazánkban talán legismertebb művei a háromkötetes "Vallási eszmék és hiedelmek története", valamint a "Samanizmus: az extázis ősi technikái".
POST SCRIPTUM: a kötetnek csak egyetlen hibája van: hogy túl rövid. 10/8

Henningsen, Gustav 1988: A boszorkányok ügyvédje. A baszk boszorkányság és a spanyol inkvizíció (1609-1614). Kossuth Könyvkiadó, Budapest. (353 old.)

Henningsen (1934- ) - a könyv megjelenésekor a koppenhágai Néprajzi Múzeum igazgatója - a spanyol inkvizíció 1609 és 1614 között lefolytatott gigászi boszorkányper-folyamának dokumentumait dolgozta fel. A baszkok ellen irányuló, mértéktelenné duzzadt büntetőhadjáratnak a józan szkepticizmus vetett gátat, amelynek szóvivője épp egy inkvizítor: Alonso de Salazar Frias volt. A fennmaradt iratokon keresztül a szerző felvázolja a boszorkányhisztéria szociológiai, lélektani és vallási hátterét, a bírósági eljárások ügymenetét és az eseményeket alakító személyes viszonyokat, kitérve a kérdés tudománytörténeti megközelítésének dilemmáira is. 

Sebald, Hans 2000: Boszorkányok hajdan és ma. Holnap Kiadó, Budapest. (281 old.)

Sebald (1929-2002) - szociológus doktor, az arizonai Állami Egyetem egykori professzora - kutakodásai helyszínéül a bajorországi "farnk Svájcot" választotta, ahová családi gyökerei vonzották. A hetvenes években megkezdett adatgyűjtés során az itt élő parasztok mágikus világképét és gyakorlatát igyekezett minél szerteágazóbban és mélyebben megismerni, hogy megörökítse az utókor számára e sokszínű hagyománykincs gyorsan fakuló árnyalatait. Mivel adatközlői egy részéhez rokoni szálak fűzték, mások generációk óta a család régi barátai, jó ismerősei voltak, otthonosan mozgott a körükben, s ennek köszönhetően mély betekintést nyert a mindennapjaikba, világlátásukba, gondolkodásmódjukba. A belső résztvevő értő szemével s szeretetteljes együttérzésével meséli el történeteiket, hogy aztán az itt élő boszorkányságot összevesse a történelem démonikus rémálmaival és a modern idők (némiképp pontatlanul tálalt) romantikus spirituális mozgalmaival (tessék felkészülni, a tudós szkepticizmusával kritizálja a boszorkányság legfrissebb - ahogy ő fogalmaz: üvegházi -  hajtásait). A boszorkányság szerepe, hagyományos és újdonsült funkciói mellett boszorkányság vallási és közösségi viszonyait is ecseteli.
POST SCRIPTUM: miután végigolvastam, némiképp megfakult a fentebb fényezett glória. Sebald rendszertelenül csapong múlt és jelen között, néprajzi gyűjtéseit szórványosan ismerteti, mintegy illusztrálandó egyéb gondolatait; a távolságtartó, objektív szakszerűség helyett vehemensen foglal állást a kereszténység és boszorkányság viszonyát illetően; bizonyos fogalmakat mintha képzavarral kezelne (gondolok itt az incubus és succubus téves értelmezésére); a fordítói - szerkesztői munka (ami, hogy csak pár példát soroljak, az afrikai azande törzsből az afrikai Azande országot, Bronislaw Malinowski-ból Borislav Malinowskit, kisze-babából pedig kece bábut csinált) pedig egyenesen csapnivaló. A szervezett egység és a logikai vezérfonal hiányzik, fejezetekbe gyűjtött rendezetlen elmélethalmazok követik egymást, itt-ott bosszantó pontatlanságokkal és következetlenségekkel. Persze ettől még olvasható és tartalmaz hasznos ismereteket: 10/6

Szendrey Ákos 1986: A magyar néphit boszorkánya. Magvető, Budapest. (401 old.)

Szendrey Ákos (1902-1965) a magyar néprajzszakma jeles képviselője, akit a néphit és népszokások, valamint a társadalmi berendezkedés kutatójaként tart számon a tudománytörténet. A tárgyalt kötetben arra tesz kísérletet, hogy a boszorkánysággal kapcsolatos hazai hiedelmeket összevetve a szomszédos népek (egyszóval szlávok), illetve a magyarsággal szoros kulturális kölcsönhatásban álló nemzetek (németség) hasonló anyagával kiemelje a sajátosan magyar vonásokat. A boszorkányhiedelmeket fejezetekre bontva, részletgazdagon tárgyalja, minden fejezet végén idézve a recens külföldi adatokat. Noha a célt, a tisztán hazai elgondolások felmutatását illetően nem jár mindig sikerrel (s ha mégis, az olykor kicsit izzadtságszagú), a könyvnek különös értéket ad a 19.-20. század magyarországi boszorkányképzetek rendszerbe foglalt és nemzetközi párhuzamokkal illusztrált, lehetőleg teljeskörű bemutatása. A szerző halála óta eltelt évtizedek ugyan újabb és újabb adatokkal gyarapították e témát, így A magyar néphit boszorkánya nem nevezhető hiánytalan adattárnak, mégis kiváló eligazítást, alapvető áttekintést ad. Értékelés: 10/7