Számomra a kitavaszodás meghatározó eleme a március derekán már nyíló somfavirágok aranypompája, amely színt és életet visz az ébredő erdőbe. Ezért esett választásom a somra, mint a következőleg bemutatandó mágikus növényre. Persze megint sikerült beletrafálni egy olyan fajba, amiről alig-alig tudtam felkutatni némi információt.
Kezdjük azzal, ami biztos: a botanikai leírással.
Hazánkban két faja honos, a húsos som (Cornus mas) és a veresgyűrű som (C. sanguinea). A húsos som 4-8 méter magasra nő, gyakran már tövétől elágazik. Kérge szabálytalan, hosszanti pikkelyekben hámló, szürkésbarna színű. Vesszője zöldes vagy vörösesbarna, vékony, rügyei és levelei keresztben átellenes állásúak. Levelei tojásdadok, ép szélűek, tagolatlanok, csúcsuk kihegyesedő, nyelük rövid. A levelek fonákán az érzugokban pókhálószerű fehér vagy szürkésfehér szőrcsomók vannak, ez alapján vegetatív állapotban is könnyen megkülönböztethető a veresgyűrű somtól (C. sanguinea). Négytagú, sárga virágai lombfakadás előtt, márciusban, 2 cm átmérőjű ernyő virágzatokban nyílnak. Szeptember-októberben érő termése piros, ehető, de elég savanyú ovális-tojásdad álcsontár; hazai viszonylatban 1.5-2 cm hosszú, azonban a Balkánon és Kis-Ázsiában 4-5 cm-es is lehet. A madarak és kisemlősök mellett az ember számára is táplálékul szolgál: fontos gyűjtött erdei gyümölcs, amelyből pikáns aromájú lekvár (vagy pálinka:)) készíthető. Akkor érdemes szedni, mikor szinte érintésre a kezünkben marad; ilyenkor a legkellemesebb az íze.
Elterjedés, élőhely: délkelet-európai, pontusi flóraelem. Belgiumtól és a Rhône völgyétől Kis-Ázsián át a Kaukázus vidékéig elterjedt. Szárazságtűrő, inkább meszes alapkőzetű, bázikus kémhatású talajokon kialakuló száraz cseres-tölgyesek, molyhos-tölgyesek, karsztbokorerdők faja.
A veresgyűrű som tövétől ágas, lassan tarackoló cserje vagy kis fa. Kérge kereszt- és hosszirányban repedezett. Vesszői rövid, idővel lekopó, rásimuló szőrűek, élénk bordó, vörös, vagy vörösbarna színűek, később olajbarnává sötétülnek. Rügyei pikkely nélküliek, sötétbarnák. Levelei keresztben átellenes állásúak, tagolatlanok, ép szélűek, hirtelen csúcsba keskenyedők, nem kihegyesedők, mint a húsos somnál. Erezetük a színi oldalon bemélyedt, a fonákon kiemelkedő. Fonákát a berzedt (C. s. subsp. sanguinea auct.) vagy rásimuló kétágú (C. s. subsp. hungarica [Kárp] Soó) szőrök egyenletesen borítják, az érzugokban szőrtöbblet nem látható. Apró, 4-szirmú, fehér virágai tavasz végétől nyár közepéig 6-8 cm széles hajtásvégi bogernyő virágzatokban nyílnak, Termése kerekded, 5-8 mm ármérőjű, ehetetlenül keserű, összehúzó hatású fekete álcsontár, melyből hasmenés elleni gyógyszert készítenek. Lombja ősszel sötét lilásvörösre színeződik, vörös vesszői egész télen át díszítenek. Tarackoló tulajdonsága miatt helyenként talajmegkötő cserjének is ültetik
Élőhely, elterjedés: Szubmediterrán-(közép-európai) faj: Írországtól és Skandinávia déli részétől Oroszországig és Görögországig elterjedt, kelet felé más rokon fajok váltják fel. Tág tűrésű, jól viseli a szárazságot, így száraz tölgyesekben is megterem; de az üde termőhelyeken (üde lomberdőkben ) is találkozhatunk vele.
Szerepe a mágiában és a néphagyományban: a magyar folklórban a som a Luca-napi szokások közt kap helyet: Zsérén a lányok somgallyat helyeztek a vízbe, várván, hogy Karácsonyra kizöldüljön: ha így történt, rövidesen bekövetkező házasodást jósolt. Pereszlényben a Luca-szék alapanyagául szolgáló kilencféle fa között szerepelt, a kökény-, boróka-, jávor-, körte-, jegenyefenyő-, akác-, cser- és rózsafa mellett.
A messzi Albion aztán a maga ködével még nagyobb homályba burkolja e cserjét, lévén hogy az angol 'dogwood' több somfaj jelölésére is szolgál. A forrásként felhasznált művekben e megnevezés alatt elsősorban a C. sanguineus, vagyis a veresgyűrűs som, és a C. florida (floridai virágos som) szerepel.
Cunnigham és Dunwitch megemlékezik arról, hogy ha nyárközép éjjelén (virágzó)(veresgyűrű,- vagy floridai) somvessző nedvét egy keszkenőre (zsebkendőre, kendőre) csöppentjük, majd azt magunknál hordozzuk, vágyaink valóra válnak (Watts e hagyományt keletporosz eredetűnek határozza meg.). A kertbe ültetve szintén a kívánságok beteljesülését segíti elő, míg levelei vagy fája a rontás, rosszakarat, fekete mágia elleni amulettként szolgálhatnak.
Watts enciklopédiája ugyancsak a som védelmező hatásáról szóló beszámolóval kezdi az idevágó szócikket, Plutarkhoszra hivatkozva. A neves történetíró elmondása szerint a gerelyből, amelyet Romulus az Aventinus-domb lejtőjéről hajított el, s amely a Palatinus dombba fúródott, egy somfa hajtott ki, amelyet a hiedelem mint az egész város szerencséjének és biztonságának zálogát, őrizőjét tartotta számon (utóbb Caius császár idejében véletlenül elpusztították).
A Balkánon a nők a boszorkányság ellen védő talizmánként hordták. Szerbia egyes falvaiban a bölcsőbe elsőként egy darabka somgallyat helyeztek, megóvandó az újszülöttet. Az újvilági Nova Scotia lakosai hajóik építéséhez használták fel (ha jól értem, evezővilla-pecekként, alapanyagként), hogy garantálja az út biztonságát.
Ugyanakkor az Óhazában, Britanniában ódzkodnak a somtól, mondván: jobb nagy ívben elkerülni, főleg, ha épp virágzik. A mondás szerint ugyanakkor "Ha megjelenik a somvirág / búcsút int a jégvilág", vagyis a (húsos som) cserjék kivirulása pontot tesz a tél végére. Amerika délkeleti részén él a "dogwwod winter", vagyis som-tél kifejezés, amely a tavasszal berobbanó fagyokra utal, s valószínűleg a farmerek azon hagyományából származik, mely szerint nem érdemes semmit elültetni, elvetni, míg a som el nem nyílik..
Baszkföldön a somfa szolgáltatta a varázsvessző alapanyagát, helyettesítve a Britanniában népszerű mogyorót.
A kultúrális referenciák között megtaláljuk Vergilius versét az Aeneid III. könyvében, amely egy kísértetjárta som,- és mirtuszpagonyról szól. A hős Aeneas megpróbálja leszakítani egy gallyat, hogy feldíszítse vele oltárát, mire a fák fekete vércseppeket hullatnak.
A flrodai virágos somhoz keresztény mitológiai elemek kötődnek. A cserje négytagú virágának keresztirányban elhelyezkedő szirmai, a rajtuk levő piros pettyek, s végül a Húsvét környékére eső virágzási periódus indukálta az elképzelést, hogy Jézus keresztfája az akkortájt még nagyobbra és magasabbra növő somból készült. Fia halála után Jahve haragjában korlátozta a fa növekedési erélyét, cserjetermetűre kárhoztatva azt, hogy ne ismétlődhessenek meg a múlt szörnyű eseményei.
A viktoriánus korszakban a virágzó somgallyakból kötött koszorú az udvarlás főszereplője lett. A férfiak kiszemeltjüknek ajándékozták azt, aki ha megtartotta, azzal tanúbizonyságot tett saját érzelmeiről.
Források:
Cunningham, Scott: Cunningham's Encyclopedia of Magical Herbs (Llewellyn, 2000)
Dunwitch, Gerina: Herbal Magick: A Witxh's Guide to Herbal Folklore and Enchantments (Career Press, 2002)
Magyar Néprajz
Watts, Donald: Dictionary of Plant Lore (Academic Press, 2007)
terra.hu: húsos som, veresgyűrűs som
Wikipedia: húsos som, veresgyűrűs som, Cornus (genus)
Kezdjük azzal, ami biztos: a botanikai leírással.
Elterjedés, élőhely: délkelet-európai, pontusi flóraelem. Belgiumtól és a Rhône völgyétől Kis-Ázsián át a Kaukázus vidékéig elterjedt. Szárazságtűrő, inkább meszes alapkőzetű, bázikus kémhatású talajokon kialakuló száraz cseres-tölgyesek, molyhos-tölgyesek, karsztbokorerdők faja.
Élőhely, elterjedés: Szubmediterrán-(közép-európai) faj: Írországtól és Skandinávia déli részétől Oroszországig és Görögországig elterjedt, kelet felé más rokon fajok váltják fel. Tág tűrésű, jól viseli a szárazságot, így száraz tölgyesekben is megterem; de az üde termőhelyeken (üde lomberdőkben ) is találkozhatunk vele.
Szerepe a mágiában és a néphagyományban: a magyar folklórban a som a Luca-napi szokások közt kap helyet: Zsérén a lányok somgallyat helyeztek a vízbe, várván, hogy Karácsonyra kizöldüljön: ha így történt, rövidesen bekövetkező házasodást jósolt. Pereszlényben a Luca-szék alapanyagául szolgáló kilencféle fa között szerepelt, a kökény-, boróka-, jávor-, körte-, jegenyefenyő-, akác-, cser- és rózsafa mellett.
A messzi Albion aztán a maga ködével még nagyobb homályba burkolja e cserjét, lévén hogy az angol 'dogwood' több somfaj jelölésére is szolgál. A forrásként felhasznált művekben e megnevezés alatt elsősorban a C. sanguineus, vagyis a veresgyűrűs som, és a C. florida (floridai virágos som) szerepel.
Watts enciklopédiája ugyancsak a som védelmező hatásáról szóló beszámolóval kezdi az idevágó szócikket, Plutarkhoszra hivatkozva. A neves történetíró elmondása szerint a gerelyből, amelyet Romulus az Aventinus-domb lejtőjéről hajított el, s amely a Palatinus dombba fúródott, egy somfa hajtott ki, amelyet a hiedelem mint az egész város szerencséjének és biztonságának zálogát, őrizőjét tartotta számon (utóbb Caius császár idejében véletlenül elpusztították).
A Balkánon a nők a boszorkányság ellen védő talizmánként hordták. Szerbia egyes falvaiban a bölcsőbe elsőként egy darabka somgallyat helyeztek, megóvandó az újszülöttet. Az újvilági Nova Scotia lakosai hajóik építéséhez használták fel (ha jól értem, evezővilla-pecekként, alapanyagként), hogy garantálja az út biztonságát.
Baszkföldön a somfa szolgáltatta a varázsvessző alapanyagát, helyettesítve a Britanniában népszerű mogyorót.
A kultúrális referenciák között megtaláljuk Vergilius versét az Aeneid III. könyvében, amely egy kísértetjárta som,- és mirtuszpagonyról szól. A hős Aeneas megpróbálja leszakítani egy gallyat, hogy feldíszítse vele oltárát, mire a fák fekete vércseppeket hullatnak.
A viktoriánus korszakban a virágzó somgallyakból kötött koszorú az udvarlás főszereplője lett. A férfiak kiszemeltjüknek ajándékozták azt, aki ha megtartotta, azzal tanúbizonyságot tett saját érzelmeiről.
Források:
Cunningham, Scott: Cunningham's Encyclopedia of Magical Herbs (Llewellyn, 2000)
Dunwitch, Gerina: Herbal Magick: A Witxh's Guide to Herbal Folklore and Enchantments (Career Press, 2002)
Magyar Néprajz
Watts, Donald: Dictionary of Plant Lore (Academic Press, 2007)
terra.hu: húsos som, veresgyűrűs som
Wikipedia: húsos som, veresgyűrűs som, Cornus (genus)
húsos som termése
húsos som habitusfotó
húsos som virágzásban
veresgyűrűs vagy floridai som virágnyílás idején
veresgyűrűs som termése
veresgyűrűs som ősszel
veresgyűrűs som télen
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése