Az elmúlt napokat jobbára a szabadban örömködve töltöttem. Édesapámmal és Kendével nekiestünk a bátyám telkét elborító makacs szederdzsungelnek, és rövid úton felszámoltuk azt. De nem csak a bozótot fazoníroztuk át: megmetszettük az akácfákat, kigyomláltuk az iszalaggal és aranyvesszővel benőtt mezsgyét, s lenyírtuk a füvet. Aztán pedig belefogtunk a tervezgetésbe: hova kerüljön az emukarám, hova építsük a fészert, s végül - hogyan vágjunk bele a leendő gyógynövény-ültetvény előkészítésébe. Nagyon feldobott a lehetőség, hogy végre lesz egy zsebkendőnyi földdarab, amely fölött saját belátásom szerint rendelkezem, s amelyen - remélhetőleg - anyagi hasznot hajtó termelést folytathatok. Na jó, be kell vallanom, a profit érdekel a legkevésbé: inkább az motivál, hogy e kétszázötven négyzetméteren megvalósulhat A Kert, egy bűvös-bájos növényekkel teleültetett, varázslatos szépségű parányi boszorkány-birodalom:).
Aztán idehaza, rálapátolandó az eddigiekre, felástuk a konyhakertet. Tudom, tudom, ősszel illett volna: nos, a mi családunkban már csak így működnek a dolgok :). Megint rádöbbentem, mennyire szeretek a földdel dolgozni; talpig leizzadva ásni és kapálni, két kézzel tapintani a sötét, termékeny rögöket, s közben belélegezni a szabadság illatát. Számomra sokkal egyszerűbb, békésebb, nyugodtabb elfoglaltság a veteményes művelése, mint a városi létforma diktálta örökös sietség, zaj és szorongás.
Mindezek kapcsán kerestem és találtam egy varázst, ami termékenységgel és egészséggel áldja meg a friss vetőágyat, s gondoltam, megosztom a sorstársakkal :). Ami szükségeltetik hozzá:
- egy toll
- egy tűzből kiemelt széndarab vagy elszenesedett fa
- egy kisebb kagyló
- egy sima kő
- egy frissen leszakított virág
Elsőként helyezzük a tollat a leendő kert keleti oldalára, és mondjuk a következőt (aki tehetséges, az versbe szedheti a jobb hatás kedvéért): " Gyengéd szelek, áldjátok meg e földet; töltsétek el az ágyásokat örömmel és vidámsággal".
Következzen a déli oldal, ahová a széndarabot (vagy elszenesedett fát) helyezzük, mondván: "Gyengéd napfény, álld meg e földet, töltsd el ágyásait vidámsággal és örömmel".
Ismételjük el a fenti rigmust a vizet megszólítva a nyugati oldalon, miközben a földre tesszük a kagylót. Utolsóként Észak fele fordulva a kőtől váljunk meg, s a fohászt a "Gyengéd kő" megszólítással kezdjük. Végül dobjuk a virágot a kert közepére, mondván: " Az elemek, a Nap és a Hold által szálljon áldás e kertre és mindenre, ami benne terem!"
Hagyjuk a bűbájt hatni egy éjszakán át, majd másnap lássunk hozzá az ültetéshez. Jó kertészkedést!:)
Forrás:
Sargent, Sophia & Denny: The Magical Garden - Spells, Carms, and Lore for Magical Gardens and the Curious Gardeners Who Tell (Andrews McMeel Publishing, 2000).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése