boszorkánykert (VIII): viola odorata

Törtem a fejem, melyiket válasszam az Istennő szoknyáját tavaszi díszbe öltöztető számos növényke közül. A csáfordi erdőben már nyílnak a tőzikék, s a völgyben futó patakpart hóvirágokat dédelget a meder oldalában - ám e két fajról érdemi mágikus információt nem leltem. Így maradt a közismert-közkedvelt ibolya, amelynek ékszerszirmú, illatos fejecskéi rövidesen lilába borítják az erdő árnyas aljnövényzetét. Lássuk, mit kell tudnunk róla!

Először is azt, hogy a nemzetség, amely a köznyelvben ibolyának és árvácskának nevezett virágokat is magába öleli, a Kárpát-medencében közel 20 fajjal képviselteti magát. Gyakorinak és elterjedtnek számít az illatos ibolya (Viola odorata), erdei ibolya (V. sylvestris), háromszínű árvácska (V. tricolor); különleges és védett jégkorszaki reliktum a sárga ibolya (V. biflora). Itt és most én az illatos ibolyáról szeretnék szólni.

Botanikai ismertetés: a Violales rend Violaceae családjába tartozik.10-25 cm magas, a talajon kúszó és legyökerező indákkal (is) terjedő évelő faj. Tőlevélrózsája szíves vállú, széles-tojásdad, lekerekített csúcsú, csipkés szélű levelekből áll; pálhalevelei rövid-rojtosak. Tőkocsány tetején egyesével nyíló, öttagú, sarkantyús virágai nagyjából 1 cm-esek, sötétlilák (ritkán halványak vagy fehérek), illatosak, márciustól májusig virítanak. Termése szőrös, kerekded tok. 

Előfordulás, élőhely: európai flóraelem. Üde, tápanyagban gazdag, humuszos, árnyas termőhelyeket igényel. Leggyakrabban különböző üde lomberdők és kultúrállományok bolygatott szegélyén találkozhatunk vele, néha gyepekben is felbukkan. Országosan elterjedt faj, egyedül az Alföld fátlan területein ritka. Kertekbe előszeretettel ültetik, nemesített kertészeti változatai is ismertek.

Drog:  gyökeres gyöktörzs (Violae odoratae rhizoma et radix), levél (Violae odoratae folium), ritkán virág (Violae odoratae flos). A gyökeres gyöktörzs kora tavasszal vagy késő ősszel, a levéldrog virágzás alatt vagy közvetlenül utána, 2-3 cm-es nyéllel, a virágzat a nyílás kezdetén gyűjtendő.

Hatóanyagai: triterpénvázas szaponinok, szalicilsav-származékok; kisebb mennyiségben flavonoidok

Farmakológiai hatás, felhasználás: köptető; elhúzódó, idült hörghurut, légcsőhurut kezelésére alkalmas. A legmagasabb hatóanyag-koncentrációt a gyökérzet tudhatja magáénak, a levél és a virág gyengébb hatású. Utóbbit a népgyógyászat nyugtatóként is alkalmazza. Bremness enyhe antiszeptikus, hashajtó és gyulladáscsökkentő hatást is tulajdonít neki, így visszerek borogatására, fáradt, gyulladt szem lemosására, fejfájás csillapítására javallja. Illata miatt a kozmetika,-és illatszeripar közkedvelt alapanyaga volt, ám ma már az ibolya-aromát mesterségesen állítják elő. Virága, leveles-virágos hajtása fogyasztható: a konyhában frissen salátanövényként, vagy édességek, likőrök ízesítőjeként, kandírozott sütemény-díszként debütált.

Az ibolya a mágiában: nőies, Vénusz és Aphrodité szent növénye. A Vénusz bolygó uralma alatt áll, víz elemű. A görögök a termékenység szimbólumaként tisztelték, a rómaiak pedig a belőle készült borért rajongtak. De szerepelt Napóleon híveinek jelképeként is, a viktoriánus Angliában pedig a hölgyek egyik legkedveltebb parfümének számított. Különleges illata miatt régóta a mély érzelmek, a szerelem és szenvedély megtestesítője. Segít szerelemre találni; használóját támogató emberekkel és egyéb entitásokkal veszi körül; emlékeztet bennünket a felajánlás, áldozat szentségére, s örömet hoz az életünkbe. 

A fehér szirmú változat az ártatlanság és alázatosság, a lila a hűség és állhatatosság szimbóluma. Utóbbi eszünkbe idézi, hogy (materiális vagy spirituális) céljaink eléréséhez rendületlen kitartás és következetesség szükségeltetik. Segítségével képesek leszünk minden kötelességünket a kellő határozottsággal végrehajtani, s valós vágyainkat, valós önmagunkat felfedezve megtalálni a helyünk az életben.

Nem árt tudni, hogy bizonyos hagyomány szerint az ibolya a tündérek kedvelt növénye, s a leszedése azok haragját vonja maga után. Viselése ugyanakkor megóv attól, hogy a tündérek 'megvezessenek', azaz elcsalogassanak, elbódítsanak. Az ibolyafüzér- vagy koszorú nem csak a fejfájást tartja távol: erős oltalmazó hatást fejt ki a negatív mágikus effektusokkal szemben is. A szerelem és vágy felébresztésére levendulával kombinálhatjuk. Növő Hold idején, pénteki vagy keddi napon pakoljunk meg egy bíbor vagy lila zsákot félig levendulával, majd tegyünk bele hat friss, apró ibolyavirágot. Kössük át bíbor vagy lila szalaggal, majd a kezünkben tartva töltsük fel pozitív energiával. A varázsige mindenkinek egyéni ízlése szerint alakítható, fontos azonban, hogy abban pontosan megjelöljük, mire vágyunk (szenvedélyes szexuális kapcsolatra, szórakoztató és könnyed viszonyra, vagy tartós, mély érzelmekkel és elkötelezettséggel járó szerelemre). A zsákot tartsuk az ágyban, a párnánk alatt vagy éjjeli fekhelyünk közelében, míg ki nem fejti hatását.

Nos, jó kísérletezést ;)!

Források:

Bernáth, Jenő: Gyógy - és aromanövények (Mezőgazda Kiadó,2000)

Bremness, Lesley: Fűszer,-és gyógynövények (Panem Kft, 1995)

Drew, A.J.: A Wiccan Formulary and Herbal (Career Press, 2004)
Dugan, Ellen: Herb magic for beginners (Llewellyn, 2006)

Gregg, Susan: The Complete Illustrated Encyclopedia of Magical Herbs (Fair Winds, 2008)

McVicar, Jekka: Új füveskönyv (M-Érték Kiadó, 2005)

Rápóthy-Romváry: Gyógyító növények (Medicina, 1977)