Aligha írhatok olyasmit az Ostaráról, ami ne lenne közismert, mégis megpróbálok egy rövid összefoglalást közzétenni az ünnephez kapcsolódó legfontosabb tudnivalókról.
Egyéb megnevezései: Alban Eilir, Eostre, A Hölgy Napja, Gyarapodó Napéjegyenlőség, Bealtaine, Beltane, a gyermekek Bealtaine-ja (hivatkozom itt A.J. Drew-ra, aki hangsúlyozza az Ostara és a Beltaine közti számos kapcsolódási pontot). Közismert nevét Eostre (óangol Éostre, Éastre, ógermán Ostara) istennőről nevezett hónap (óangol Ēosturmōnaþ vagy Ēastermōnaþ, ónémet Ôstarmânoth) után kapta, melynek során - ahogy a krónikás Bede írja - a pogány angolszászok ünnepsége(ke)t celebráltak az istennő tiszteletére (ezek helyét utóbb a keresztény nagyböjt és Húsvét vette át, nevében őrizve tovább - Easter, Ostern - a múlt lenyomatát).
Figyelemreméltó, hogy az Éostre, Eostre szó gyöke a "fénylőt", "csillogót" jelentő hiewes- (→ awes-) kifejezésből adódik, s szoros kapcsolatot tételez fel a hajnal-istennő Hiewsṓs nevével; az pedig továbbmutat a görög Éósz, a római Aurora és az indiai (!) Ushas felé (s mondanom sem kell, utóbbiak szintén a pirkadat hölgyei). A próza-Edda egyik könyvében Austrit, a keleti szelet mint 'a fény szellemét' aposztrofálják; a mai modern angol nyelvben a keleti égtáj 'east', a németben 'Ost'. A virradat és a tavasz fogalma ötvöződik a magyar 'kikelet' szóban is - talán ez a leghűbb fordítása, átirata az Ostara ünnepének.
Időpontja arra a márciusi napra esik (a gyakorlatban 19, 20, 21 jöhet szóba), amelyen az éjszaka és a nappal épp egyforma hosszú; fény és sötétség tökéletesen kiegyenlítik egymást. A wicca mitológia szerint a magra váró anyaföldet reprezentáló ifjú Istennő és a termékenyítő melegét reánk ontó Nap tüzét megtestesítő Isten egymásra találásáról, nászáról emlékezünk meg ekkor. A természet feléledését, a tavasz kezdetét, az élővilág újjászületését az ókor embere is számon tartotta: Görögországban Perszephoné visszatérését, Babilonban a Menny és a Föld házasságra lépését, Egyiptomban a tavaszi aratást s vele összefüggésben Íziszt és Oziriszt ünnepelték e jeles napon. A görögöknél nem csak Démétér nyerte vissza a lányát, de Aphrodité is szerelmét, Adoniszt, akit vadkan tépett szét, így az Alvilágba került; ám az év egy (később két-)harmadát - Zeusz kegyének köszönhetően - ezután is a szerelem istennőjével tölthette. Kettejük boldogsága borítja virágba a földet minden tavasszal.
Az ünnep klasszikus szimbóluma a húsvéti szokásrendbe is átszivárgott tojás és nyúl. Hogy miért? Előbbi ősidők óta a termékenység megtestesítője, hiszen egy új életet hordoz magába zárva (nem véletlenül született meg a 'Világtojás', mint minden életet magába sűrítő mágikus mikrokozmosz képzete, amely pl. a Kalevalában, de az egyiptomi Halottaskönyvben - a Napra vonatkoztatva - is megjelenik). Utóbbi tisztelete a történetírók szerint szintén a pogány múltba nyúlik, legalábbis a brit-szigetek lakóinak körében, s valami módon Éostre istennőhöz köthető. Nyilván nem véletlenül, hiszen a nyulak közmondásosan termékeny, szapora állatok.
Hogy ma mit jelent ma számunkra e sabbat, s miképp ünnepejük? Számos-számtalan módja van. Ez az időszak kiváló a múltból ránkragadt (nem csak fizikai, de érzelmi és lelki) limlomoktól való megszabaduláshoz, az újrakezdéshez, a tiszta lappal induláshoz. Most érdemes belevágni eddig dédelgetett terveink megvalósításába. Ne féljünk az újdonságtól, a változástól, az előretöréstől, s engedjük be életünkbe, szívünkbe a tavasz léleknyitogató energiáit. Töltsünk időt a családunkkal, örvendeztessük meg a gyermekeinket valami finomsággal. Adjunk hálát értük; hiszen bennük él tovább a jövő, a szerelem gyümölcseiként gazdagítják életünket, s nem csak számunkra, de környezetünk számára is áldás a jelenlétük (noha olykor ezt nehéz belátni:)).
A komplett pogány rituálén kívül mindennapi tevékenységek egész serege kínálkozik, hogy rajtuk keresztül tiszteltjük meg az élet körforgását. Ilyen a tavaszi nagytakarítás, a megunt, elhasználódott, elavult, régi holmiktól való megszabadulás: ennek analógiájaképp a kertben a tél során felgyülemlett szemét eltakarítása. Az egyéb kerti munkák közül most jött el az ideje a magvetésnek, illetve - hűvösebb években - a leendő veteményes felásásának, az érett komposzt bedolgozásának. Fedett térben (lakásban, verandán, üvegházban) palántázhatunk.
Mozduljunk ki otthonról: az udvaron, a közeli kertben, parkban, erdőben figyeljük meg a természet nyiladozását, a fák rügyezését, az aljnövényzet virágba borulását, a madarak fészekrakó szorgoskodását. Hallgassuk szerelmes nótájukat, s hagyjuk, hogy a természet megélénkülő energiája magával ragadjon bennünket. Meditálva hangolódjunk rá a fák növekedésének, a virágok kibújásának lassú, de kitartó ütemére. Vigyük a családot, barátokat is, és játsszunk: önfeledten, felszabadultan, mókázva, miként az ártatlan gyermekek. Ha csokrot, koszorút kötünk a lábunk előtt növő virágokból, köszönjük meg nekik, hogy feláldozzák magunkat a mi kedvünkért.
Odahaza fessünk tojást, készítsünk tojásos ételeket, díszeket. A lakásba rügyező fűzfavesszőt, bimbózó orgonát, nyíló aranyesőt, idényvirágokat helyezzünk dekorációként. Viseljünk élénk, tarka öltözetet, amely árnyalataival a tavaszi színpompára emlékeztet. Akasszunk szélcsengőket az ablakba, fákra, hogy hangjukkal köszöntsék a kikeletet. A napéjegyenlőség hajnalán nézzük végig a napfelkeltét.
Amivel pedig még adós maradtam: a sabbat megfelelései. Íme:
Színei: fehér, halványrózsaszín, világoszöld, piros, sárga; általában a tavaszias pasztell-árnyalatok
Szimbólumai: rügyező barkákkal teli ág, festett tojás, édesség, nyúl, csibe, kacsa etc, színes virágok, színes szalagok, fonott kosárkák (ld. Húsvét)
Ásványok: akvamarin, rózsakvarc, holdkő
Állatok: bárány, nyúl, egyszarvú, kígyó, sikló, (gyík), pegazus, kacsa, csirke, méh
Növények: krókusz, jázmin, jácint, frézia, gyömbér, kőris, sárkányvér, benzoé, tömjén, rekettye, nőszirom, jázmin, szerecsendió, olíva-, narancs, bazsarózsa, rózsa, szantálfa, ibolya, és minden virág, ami már elkezdett virágozni (vagy épp most kezd).
Füstölők: lásd mint fent - azaz sárkányvér, szerecsendió, benzoé, gyömbér, pézsma, narancshéj, ibolya, rózsa, azonkívül magnólia, aloé, zsálya, eper
Istenei: minden, a termékeny férfiasságot és az újjászületést reprezentáló férfialak, így - Zöld Ember, Ozirisz, a Szarvas Úr, Cernunnos, Dagda, Adonisz, Mithrász, Árész, Mars (mint a tettrekészség, lendület, energia, erő megtestesítői), Pán, Dionüszosz (mint az önfeledt mámor és a szerelem istenei), Narcissus, Hyacinthus (mint az ifjonti szépség szimbólumai), a bölcs Ódin, Thot, Liber, stb.
Istennői: minden, a termékenységet, nőiséget és szerelmet reprezentáló istennő - a Nagy Anya, Gaia, Asztarté, Aphrodité, Vénusz, Istár, Ízisz, Auróra, Eostre, Ostara, Éósz, Perszephoné/Koré, Athéné, Minerva (Görögországban és Rómában ekkortájt ünnepelték Athénét, ill. Minervát), Libera stb.
Ünnepi ételek: magok (gabonafélék, liszt, dara, gabonapelyhek, száraz hüvelyesek, szezámmag, fûszermagok, napraforgómag, tökmag, fenyõmag, dió, mogyoró, pisztácia), leveles zöldségfélék, fûszeres vagy virággal ékesített teasütemények, gyümölcs, keménytojás, mézes sütemények, a szezon elsõ gyümölcsei, zöldségei, retek, újhagyma, póréhagyma, hal, kétszersült, sajt, méz, sonka, sütõtök, napraforgó, szezámmag, tavaszi hajtások, rügyek, virágszirmok (pl. ibolya, salátaboglárka, zamatos turbolya, tyúkhúr etc).
Források:
Eason, Cassandra: A Practical Guide to Witchcraft and Magic spells (Foulsham, 2001)
Nichols, Mike: Eight Sabbats of Witchcraft
Nock, Judy-Ann: The Wiccan Year (F&W Publications, Inc, 2007)
további, szívből ajánlott olvasmány (mindkét könyv nagyon részletesen és alaposan tárgyalja az ünnepet):
Montley, Patricia: In Nature's Honor: Myths and Rituals Celebrating the Earth (Unitarian Universalist Association of Congregations, 2005)
Zell-Ravenheart, Oberon & Morning Glory: Creating Circles & Ceremonies: Rituals for All Seasons And Reasons(Career Press, 2006)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése