Az iménti kis eszmefuttatást nagyon földhözragadt események indukálták. Ezerrel készültem a vizsgáimra, rettegve a bukástól. A tanulás hevében keresgélni kezdtem egy jegyzetet: félretoltam az ágyam előtt álló, tankönyvekkel, füzetekkel és íróeszközökkel telepakolt kerek kosarat (hátha mögéje pottyant) - és a kosár takarásában, félig az éjjeliszekrény alá csúszva megtaláltam elveszettnek hitt borostyánkő-nyakláncomat. A kövecskét tavaly ősszel egy rövid bűbájba foglaltam, s később mint szerencsehozó amulettet viseltem a különféle zéhák, majd a diplomavédés és az államvizsga alkalmával. Gondoltam, nem lehet véletlen, hogy éppen most akadt a kezem ügyébe. A hétfői és a szerdai vizsgára is magammal vittem - és lőn, a körülmények összeesküdése ellenére (nem kezdek bele a részletekbe, de higgyétek el: elég rosszul indult mindkét kollokvium) egy agrokémia ötössel és egy mezőgazdasági géptan négyessel az indexemben távoztam.
Ennyit a véletlenekről :)
Áldás!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése