csak nem álltam meg e napot blogolás nélkül. előszöris, ha némi - kritikus lelkülettel olvasandó - információra vágytok a péntek 13-hoz kötődő közkeletű babonák tekintetében, ajánlom a tavaly augusztusi bejegyzést.
hogy mi történt ma? semmi különös - rengeteget tanultam, a fél délutánt a kertben ücsörögve töltöttem, és - a különféle műtrágyák jellegzetességeit taglaló jegyzetből föl-fölpillantva - gyönyörködtem az ég kékségében, a felhők sokszínű alakgazdagságában, a heves szélrohamok táncában...
...ó, elbűvöl ez az idő. majd kibújok a bőrömből. legszívesebben kacagva, ugrándozva rohannék, ameddig a lábam bírja. miközben füvet szedtem a tengerimalacoknak az árokszélen, friss tyúkhúr-hajtásokra bukkantam. a vadrózsánk el sem hullatta a leveleit, úgy fest, ezen a télen kipróbálja az örökzöld divatot. az aranyesőn duzzadnak a rügyek. a levegő megtelt a változás dinamizmusával, izgalmas, visszafojtott feszültségeivel, kiapadhatatlan energiájával. a lázas tavaszi ősrobbanás erői már a felszínt ostromolják. bennem is új életre kelnek kiszáradtnak hitt kósza érzelmek
gyönyörű, gyönyörű volt ez a nap
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése