Gondolom, már rájöttetek, hogy ez a - néprajzi indukáltságú - bejegyzés-sorozat egyfajta kitekintés a magyar népi kultúra és néphit irányába. Azt tapasztalom, hogy hazai pogány körökben (legalábbis a nyugati ihletésűekben) méltatlanul kevés figyelmet kap a Kárpát-medence hagyománykincse, múltja, mitológiája és folklórja. Míg lelkesen habzsoljuk a nagynevű európai nemzetek és egzotikusnak számító távoli kultúrák isteneinek, hőseinek legendáit, s évszázados mágikus praktikáit, addig elfeledkezünk róla, hogy nekünk, magyaroknak is megvannak a magunk hiedelemlényei, népmesékben, népművészeti motívumokban, énekekben és mondákban fennmaradt pogány hittöredékei, széles körben alkalmazott mágikus eljárásai, varázslattal átszőtt népszokásai. S legalább olyan izgalmasak, sokszínűek, magukkal ragadóak, mint - teszem azt - az egyiptomi kultúra. Úgy érzem, érdemes megismernünk ezeket kicsit közelebbről is. Oly nagyra tartjuk az ősök szellemi hagyatékát és bennünk élő örökségét - tiszteljük meg hát őket azzal, hogy némi figyelmet áldozunk az életükre és halálukra.
Persze aki úgy érzi, hogy hozzá a kelták, a germánok, a vikingek vagy a szlávok varázslatos világa közelebb áll, mint a kicsi-sárga-savanyú-deamiénk-nek bélyegzett és az ifjabb nemzedék szemében többnyire "égő"-ként rögzült magyar múlt, annak szíve joga elmerülni fenti kultúrák csodálatos gazdagságában, és átugorni a néprajzi témájú bejegyzéseket :) - én nem ítélkezem. Hogy tehetném, miközben a nicknevem miwok eredetű, a pártfogó istenem Thor, s az én szívemnek is kedvesek idegen népek történetei, dalai, istenei és szellemlényei; de mellette azért a hazai kínálatból is szemezgetek :).
A magyar folklór - tetszik vagy nem - eltéphetetlenül összefonódott az ezeréves kereszténységgel. Így aztán jeles napjaink javarésze keresztény ünnepekhez kötődik; ugyanakkor a kapcsolatos népszokásokból pogány múltunk visszhangja csendül ki.
"Vízkereszt vagy háromkirályok napja a karácsonyi ünnepkör zárónapja és a farsang kezdőnapja. A keleti egyház ezen a napon ünnepli Jézus születését. A Gáspár, Menyhért, Boldizsár néven emlegetett napkeleti királyok az utasok, útonjárók, vendégfogadósok védőszentjei voltak.
Január 6-án a katolikus falvakban országszerte szokás volt a víz- és házszentelés. A szenteltvizet a bölcsőtől a koporsóig felhasználták. Nagy szerepe volt az ember- és állatgyógyításban is. A víz tisztító erejébe vetett hit az alapja, hogy ezen a napon néhol ősibb formája is megmaradt a vízzel való mágikus eljárásoknak. Például Jászdózsán léket vágtak a Tarnán és lelocsolták egymást az emberek, hogy egészségesek legyenek – „ne legyenek se himlősök, se rühesek”. A jószágokat is levitték a folyóhoz ugyanilyen célból.
A vízkeresztkor szentelt vízzel még aznap beszentelték az állatokat, ittak és a kútba is öntöttek belőle. Az Ipoly menti községekben a kelenyeiek a ház földjét meglocsolták a szenteltvízzel, hogy a gonosz szellem ne ártson, és Isten áldása legyen a házon, a gyerekeknek is adtak egy-egy kortyot, hogy egészségesek legyenek. Az istálló sarkait is megszentelték – ugyancsak az ártó hatalmak ellen. Bélapátfalván a kútba és az állatok ivóvizébe is tettek belőle.
Az esztendő folyamán megszentelték vele a gyerekágyas asszony ágyát, tettek az újszülött fürdővizébe, meghintették vele az esküvőre induló menyasszonyt és vőlegényt, a haldoklót és a háznál felravatalozott halottat. Borogatták a fejfájóst, itatták vele a beteget. Hatékonynak tartották az ártó hatalmak, a rossz szellemek és a vihar elűzésére. Vízkeresztkor a szenteltvizet háromkirályok vizének is nevezik. Sokféle alkalmazása közt meg kell említeni, hogy Szeged környékén kenyérsütésnél is hintettek belőle néhány cseppet.
A házszentelés alkalmával krétával rajzolták fel Gáspár, Menyhért és Boldizsár nevének kezdőbetűit és az évszámot. Úgy vélték, ez a felirat megvédi a házat villámcsapás és a boszorkányok rontása ellen. Termékenységvarázsló praktikák is kapcsolódhattak a házszenteléshez. Például a moldvai Pusztinán, „hogy a tyúkok tojjanak, akkor mikor vízkeresztkor járt a pap a keresztvel, mert nálunk szokott járni házszentelni, akkor ráültettük mindig a padra. A padon vót ilyen terítő, a terítő alá raktunk zabot, árpát, kukoricát, s a pap, ha ráült, akkor azt mondták, hogy sokat tojnak a tyúkok” (Bosnyák S. 1980: 119).
Az ünnephez tartozott a háromkirályok megjelenítése, a háromkirályjárás szokása. A házról házra járó fiúgyermekek, ritkábban leányok jellegzetes viseletdarabja volt a díszes süveg, fontos kellékük a többnyire kiugratható szerkezetre szerelt csillag. A lejegyzett szokásváltozatok egy részében már csak a szereplők elnevezése sejteti, hogy a háromkirályjárás valamikor dramatikus jellegű játék volt. Többnyire már csak az adománykérő, ünnepköszöntő háromkirályjárás változatait ismerjük.
Vízkereszt napjához is kapcsolódnak időjárásjóslások. „Ha vízkereszt vizet ereszt, izikedet padra rekeszd” – mondják Berettyóújfalun. „Ha vízkeresztkor megcsordul az eszterhéj, az íziket rakjátok el, mert hosszú lesz a tél” – hangzik a rigmus hegyközi változata. Az ízik (takarmánymaradék, nádtörmelék, kukoricaszár) fűtésre is szolgált. Hideg idő esetén a korai tavaszban reménykedtek. Kelenyén a nyári csapadékmennyiségre jósoltak: „Ha a pintyőke ilyenkor itt (ivott) a kerékvágásból, akkor lett elig esső a nyáron.” A tápaiak szerint, ha ezen a napon süt a nap, hosszú lesz a tél.
Termékenységvarázsló eljárásokra már utaltunk a házszenteléssel kapcsolatosan. A bukovinai Józseffalván azt tartották, hogy ilyenkor fonni kell, mert akkor hosszabbak lesznek a kolbászok. A jugoszláviai magyar falvak vízkereszti időjárással összefüggő termésjóslásai így szólnak: ha esik az eső, férges lesz a mák. Ha hideg van, rossz termés várható. Ha csorog az eresz, hosszú télre kell számítani. Ha fúj a szél, szerencsés lesz az év. Ha fagy, soká tavaszodik, ha enyhe lesz az idő, hamar jön a tavasz. Ha a kerékvágásba víz fakad, jó termőidő várható (Penavin 1983: 108).
Forrás: Magyar Néprajz
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése