Délután határidőnapló-beszerző körútra indultam.
Tudnivaló, hogy köztem és a mindenkori határidőnaplóm között általában meghitt és bensőséges viszony alakul ki. A legutóbbit magammal vittem mindenhová, a gerecsei sólyomfészekőrzéstől kezdve (amelynek időpontja már idén is ki van tűzve, jupp:)) a tanulmányi kiránduláson át a melóig. Kerültek bele órai jegyzetek, emlékeztetők, zh-időpontok, fontos tudnivalók erről-arról, de pogány folkmetált játszó zenekarok listája, tetoválás-tervezetek és dalszövegek is. Sok szempontból nagyobb hasznát vettem, mint akár a mobilomnak (vagy egy személyi titkárnak, már ha rendelkeznék ilyesmivel).
Körülbelül két hete a karácsonyi bevásárlás lázában betévedtem a főutcai papír-írószer üzletbe, ahol reflexszerűen szemrevételeztem a 2012-es határidőnapló-kínálatot, és első pillantásra beleszerettem egy gyönyörű, világosbarna, bőrkötéses szépségbe. Nem vettem meg, mondván, túl drága, és különben is, most a család az első: így aztán csak az ünnepek lecsengése után tudtam ismét időt szakítani a kérdésre. Bepedáloztam a városba, beállítottam az üzletbe - és csak tipródtam a kérdéses polc előtt vagy egy órán át.
Ott volt a Nagy Ő, és rajta kívül még vagy 200 másik jelölt; én pedig képtelen voltam dönteni. Amelyiknek a belseje szép volt, annak a borítója láttán elment az életkedvem; amelyik kívülről kimondottan hívogatóan festett, annak beltartalma túl primitívnek, túl igénytelennek tűnt. Az egyik esélyes versenyző első lapjai meglepően hasznos adalékinfókkal voltak telezsúfolva, a továbbiak pedig megütötték a mércét, ráadásul a legolcsóbbak közé tartozott - de tompa türkizzöld műbőr-kötésben pompázott. Akadt, melyiknek pikkelyes volt a borítója, akadt, amelyiknek olyan fekete és szögletes, hogy egyből kockafejnek éreztem magam tőle; akadt csillámporos, rózsaszín, égszínkék, piros, tiritarka, akadt virágokkal, fényképekkel, csillagokkal díszített, és így tovább.
Hiába próbáltam magam rábeszélni egy kevésbé expenzív modellre, végül csak visszakanyarodtam első választottamhoz. Ami, ha nem is túl csicsás belülről, s nem is tartalmazza - teszem azt - Abu Dhabi előhívószámát, mégis nagyon kellemes látványt nyújt. Valahogy azt érezteti, hogy a borítója alatt némán elsuttogott varázslatos mesék, izgalmas események, nagy sztorik, pergő mindennapok, szép emlékek regimentje várja, hogy életre keljen a tinta által. Mintha sokkal több lehetőséget rejtene magába, mint egy egyszerű, hétköznapi határidőnapló - ugye értitek? Tudom, túl élénk a fantáziám, de képtelen volnék a világot ennél szürkébben látni :).
Az utolsó negyedórát azzal töltöttem, hogy e napló zöld és a barna verziója közt hezitáltam. A zöld valahogy rengeteg bolondos életörömöt és izgalmas újdonságot sugallt; a barna otthonos biztonságot, konszolidált kényelmet, rendet és nyugalmat. Még azt is megpróbáltam elképzelni, mit árulnának el rólam különböző élethelyzetekben. Ha a legvisszafogottabb, legszigorúbb öltözékemben előkapnám a zöld kötésűt, az kifejezne valamit a szolid felszín alatt rejlő bohókás, szertelen képzelőerőből. Fordítva, ha happy-hippi cuccaim legvadabbikában venném kézbe a barnát, az a rendhagyó és harsány megjelenést ellensúlyozó higgadt ésszerűséget, józan belátást, kifinomult gondolkodást sejtet.
Természetesen a zöldet kellett volna megvásárolnom.
Természetesen a barnát vettem meg.
:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése