az idő bűvöletében (XI): imbolc

Ma megint sikerült megragadni az Imbolc szellemiségét, amely egy közel tízórás takarításban manifesztálódott :). Végezetül, hogy az új kezdet eszmeiségének is adózzak, vettem egy nagy levegőt és elektronikus úton kitöltöttem a felvételi adatlapot. A kocka ugyan még nincs elvetve, hátravan a hitelesítés és a középiskolai teljesítményemet igazoló dokumentumok postára adása, meg persze a fájdalmasan magas összegre rúgó eljárási díj befizetése - de ha minden jól megy, jövő szeptembertől a Pécsi Tudományegyetem néprajz szakos hallgatója leszek. 

Most pedig ugorjunk az aktualitásokra. Az ünnepről tavaly ilyenkor már közöltem egy rövid leírást, amit itt elolvashattok. Ugyancsak tavalyról származik a Brigidhez szóló fohász, verses invokáció.

Most a jeles nap egyéb megfeleléseinek, spirituális vonatkozásainak összefoglalását szeretném elétek tárni.

Tudjuk, hogy Imbolc avagy Imbolg (az 'in-the.belly', vagyis 'hasban' kifejezésből ered, amely a juhok vemhességétől az anyaföld méhében kicsírázó új életig sokféleképp magyarázható; más hipotézis szerint a folcaim - mosakszom ige továbbképzett alakja, vagy az első tejre utaló 'oimelc' szó származéka)  a tavasz első jeleinek, a tél halotti csöndjét és mozdulatlanságát megtörő reménysugárnak az ünnepe. Kultikus, központi alakja Briga (Brigidh, Bride), akiben egyfelől megtestesül a klasszikus istennőhármasság, másfelől a kovácsmesterség, a fémmegmunkálás úrnőjeként a világot átalakító, termékeny alkotásra sarkalló tüzes erőt hordoz. Az is ismeretes, hogy a kereszténység - a neki szentelt ünneppel egyetemben - igyekezett a maga képére alakítani őt: így született meg Szent Brigitta (isz 453-523) legendája és a róla nevezett 'Lá Fhéile Bríd', amelynek népszokásaiban azonban mindmáig megőrződtek a pogány tavaszünnep vonásai. Ilyen például a gyertyakoszorúk viselete, amely sokszor - szimbolizálandó az év fiatal voltát - a legifjabb lánykák tisztsége volt; avagy a Bride-keresztek készítése (amelyet az ablakba vagy ajtóra helyeztek, hogy a következő Gyertyaszentelőig őrizzék a házat; akkor aztán elégették) és a Brigid ágya hagyomány felelevenítése (részletesebben lásd a tavalyi bejegyzést).

Ugyancsak jellemző az ünnepre a tavaszi megtisztulás, tavaszi nagytakarítás gondolata. A Yule-dekorációt, ha előbb nem, hát ekkorra mindenképp illik lebontani és tűzbe dobni; ideje, hogy elengedjük a múltat és a jövőbe tekintsünk. Írország egyes részein egészen Gyertyaszentelőig meghagyták a karácsonyfát (lefosztva róla a dekorációt, de megtartva a gyertyákat vagy égőket), s ha február elsejéig zöld tűket hajtott, az gyümölcsöző, termékeny és bőséges évet jelzett előre. A pogány Rómában ekkortájt tetőzött a Lupercalia, amely rituális tisztító és termékenyítő varázslatokkal teli, a jó öreg latinokra jellemző szertelen, szenvedélyes és életigenlő ünnepség volt. 

Összesítve: Imbolckor az évkerék fordultával megelevenedő friss energiákat, a jövőt mozgásba hozó tavaszi lendületet, a termékeny, áldásokban bővelkedő, sikeres és gazdag esztendőt ünnepeljük.  

Egyéb megnevezései: Imbolg, Oimelc, Gyertyaszentelő, Brigid ünnepe, A fény ünnepe, Lángok ünnepe, Candlelaria, Brigantia, Lá Fhéile Bhride.

Az ünnep spirituálitása: a megtermékenyülésre váró szűz istennő tisztelete, a visszatérő élet első jelei, a fény ünnepe, az egészség és megtisztulás szentsége

Kulcsfogalmak: nyitás, új kezdet

Tevékenységek: gyertyagyújtás, a tavasz első jeleinek felfedezése és megfigyelése (tartózkodjunk növények levágásától, begyűjtésétől). A jövőre vonatkozó varázslatok végzése (védelem, szerencse, jólét, vágyak megfogalmazása és beteljesülése).
Színek: fehér, rózsaszín, piros, levendula, világos zöld, narancs, sárga és kék
Szimbólumok: gyertyák, gyertyakoszorúk, üreglakó állatok (utalva az időjósló hagyományra, amelynek nálunk a - barlangjában sziesztázó - medve, míg Britannia területén a kígyók és a borzok a főszereplői) napkerekek, csutakbabák, Brigid-kereszt,
Oltárdíszek: makk, Brigid keresztje, Bride ágya, csutakbabák, nárciszok (kora-tavaszi virágok), lámpások, napszimbólumok, fehér virágok
Rituális olajok: jázmin, sárgabarack, szegfű, édesborsó, neroli, mirha és olíva
Kristályok: ametiszt, vérkő, gránát, rubint, ónix, és a türkiz.
Növények: angyalgyökér, bazsalikom, babér, fekete szeder, vérfű, kamilla, martilapu és rozmaring, továbbá virágok: nárcisz, rekettye, kankalin, hóvirág, csarab, hanga, nőszirom, mirha, baradicskóró, ibolyák, és egyéb fehér vagy sárga virágok. A fák közül az örökzöldek és a fűzfa tartozik ide.
Állatok: farkas, kígyó, hattyú,  keselyű, vörösbegy, üregi állatok, juh, kecske, bárány, és szarvas
Mitikus lények: tűzmadár, sárkány
Istennők és istenek: Aradia, Arachne, Arianrhod, Athena, Brighid, Blaize, Branwen, Februa, Gaia, Inanna, Lučina, Vesta, Ámor / Erósz, Diancecht, Dumuzi és Februus
Ünnepi élelmiszerek: magvak (többek között sütőtök és napraforgó), mákos sütemények, muffinok, pogácsa, és kenyér; az összes tejtermék, paprika, hagyma, fokhagyma, és mazsola; fűszeres, tüzes ízek, sárga ételek (a nap erejét visszatükrözendő).
Italok: tej, fűszeres (forralt) borok és gyógyteák.

Áldott ünnepet!

Hulló Eső, 2012-02-01

Források:

Farrar, Stewart and Janet: Eight Sabbath for Witches (Robert Hale, London, 1983)

Matters of Faith

Wikipedia