Gyerekkoromban imádtam rajzolni, de a gimnázium óta kevés kivétellel legfeljebb az unalmasabb előadásokat igyekeztem firkálással elütni. Ma délután - évek óta először - ceruzát fogtam a kezembe, és eltöltöttem körülbelül egy órát ezzel:
Higgyétek el, tudom, hogy túl közel ülnek a szemei, hogy aránytalanul hosszú az arca, hogy -lássuk be - még kancsal is, de teszek rá. Így jó és punktum :D.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése