Ma körbeszimatoltunk az erdőben, Árnyék meg én: vajon ébredeznek-e már a fák, vajon az olvadó hótakaró alatt zöldell-e már az aljnövényzet, vajon ott zsong-e a levegőben a megújhodás láza? Szép helyeken jártunk, s mindketten találtunk izgalmas felfedeznivalót: Árnyék mindenféle vadnyomokat, én meg a havon megcsillanó napsugár-szikrákat, szerelmes cinegéket, hallgatag sziklatömböket, sárgálló zuzmótelepeket, ráncosra fagyott csipkebogyókat...
Az alkony az erdőben ért bennünket. A barna félhomály olyan puhán ereszkedett fölénk, mint a bagoly röpte. A fák koronáit ringató szél zúgása halk morajlássá csendesedett. Az est csípős hidegébe balzsamos tavaszillat vegyült. Már nem tart soká a tél.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése