Hét órával ezelőtt. Barnuló alkonyat, párás félhomályba olvadó sirályok karcsú sziluettjei keverednek a Szent Márk tér galambjainak zömök árnyai közé. A csillagok lemosolyognak az elsimuló tengerre, amely altatót dúdol a Canal Grande partján ringatózó gondoláknak. A görbe sikátorokban zsúfolódó öt-hat szintes házak összebújnak, málló vakolatukat végigsimogatja a kapualjakban kigyúló elszórt lámpák fűszeres narancsfénye. Egy eldugott kis téren Estas Tonne muzsikája bűvöli el a mediterrán estét. Kopott muszlim imaszőnyegre pakolja ki az erősítőt, rátelepszik a hangfalra, - füstölőpálcika izzik a gitár nyakába tűzve - és belezenéli magát a varázslatba. Meg bennünket. Meg az ódon várost, amelynek macskakövei között a múlt emlékei porosodnak, amely ezer ízzel, illattal és színnel terhes napja után estélyit ölt, és táncra kél a hajlékony gitárszólamokkal.
Velence...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése