ágyláb, léplek...

Az András-nap a néphagyományban a férj-jóslás, szerelmi jövendölés egyik közkeletű alkalma. A lányok - egész napos böjtölést követően - férfi ruhaneműt tettek a párnájuk alá, abban a hitben, hogy így jövendőbelijükről álmodnak. 'Aki böjtöl András napján/Vőlegényt lát éjszakáján' - tartja a hajdúszoboszlói mondás, míg Medvén (Csallóköz) eképp szól a rigmus: 'Ágyláb, léplek/Szent András, kérlek/mondd meg, hogy ki lesz a férjem!'. A varázslatot erősítendő a Bódva vidékén a lányok kendermagot hintettek a faaprítóba, egy nadrággal boronálták el, majd azzal a fejük alatt aludtak (e szokás másik variációja szerint a favágó tőkére kendert hintettek, mondván: 'András, neked kendert vetek/Mondd meg nekem, kihez megyek?'). Éjszaka a fonóból kisurranva kendermagokkal dobálták meg a házak ablakait, figyelve a bentiek válaszreakcióját. A remélt felelet a következő volt: 'Csengős lovon vigyenek!', ám a háznép nem maradt adós a tréfával, és sokszor eképp kiáltott ki: 'Vess fattyút!', 'Vénülj meg!', 'Vessz vénlánynak!'. 

A fonóban közös praktikák is folytak - pl. gombócfőzés (a gombócokba papírcetliket rejtettek el, rajtuk férfinevekkel - amelyik elsőként feljött a víz színére, az lesz az illető leány férje), ólomöntés (az ólom alakjából a remélt udvarló foglalkozását olvasták ki). 

Nem csak gombóc, pogácsa is készült ezen az éjszakán, szám szerint három. Bele szintúgy férfinevek kerültek: majd a küszöbre kitéve azt figyelték, melyiket hagyja utolsónak a kutya (aki nyilván örömmel falta be a váratlan csemegét). 

A kíváncsi hajadonok szalmakoszorút is készítettek e napon, és megpróbálták úgy feldobni egy fára, hogy fennakadjon azon: ahányadszorra sikerült, annyi év múlva fog megházasodni a dobó. 

A majdani férj státusára, vagyoni állapotára engedett következtetni az ereszrázás. A zsúpfedeles házak ereszéből a lányok kötényébe hulló búzamag tehetős legényt, a rozs szegény kérőt, a pondró pedig nem kívánt terhességet jósolt. 

Karácsonyhoz hasonlóan a lányok serényebbje ezen az éjszakán is megrugdosta a disznóól falát, figyelve, hogy mennyit röffent válaszul a koca: annyi év múlva ment férjhez az illető leány. Másutt úgy vélték, ha az emse röfög, özvegyülést jelez, a malac pedig közelgő udvarlót. 

A még elszántabbak szemétre vagy trágyadombra állva hallgatóztak, s amerről először érkezett kutyaugatás, abból az irányból várták a szőke herceget (ennek szintén megvan a maga párhuzama a karácsonyi ünnepkörben). 

A párna alá kerülhetett tükör is, amelyet kis darab sózott kenyér társaságában helyeztek 'nyugovóra'. A kenyérből előzetesen - három Miatyánk és három Üdvözlégy elmondása után - harapott egyet a leány. Éjfélkor aztán belenézett a tükörbe, és abban meglátta kedvese arcát. Egyszerűbb ennél három falásnyi megrágott, majd kiköpött kenyér párna alá tétele.

A doroszlói leányok cédulákra írták az ismerős legények nevét, majd egy fésű és egy tükör kíséretében bedugták azokat a párnájuk alá. Ha valamelyikükkel álmodtak az éjjel - az lesz a férjük.

Szokás volt a párnát háromszor felrázni lefekvés előtt, mondván: 'Párnámat rázom/ Szent Andrást várom/ Mutassa meg a jövendőbeli párom!'.

Ha az András-nap előtt elfogyasztott almának hét vagy kilenc magja volt, azokat félretették, megőrizték, és e jeles alkalommal becsomagolva a párna alá dugták, szintén abban a reményben, hogy megjövendölik a leendő férj személyét. Az almához kötődik egy másik szokás is: a lányok András előestéjén egy pohár vízben egy piros almát helyeztek az ágyuk mellé, amit aztán reggel sebtében megettek, a vízzel megmosták az arcuk, és kiszaladtak az utcára: akivel először összefutottak, az lesz a mátkájuk. 

Lányok és legények is űzték a jóslásnak azt a változatát, amely szerint 13 papírlapra 13 szóbajöhető 'jelölt' nevét felírták, majd Luca-napig egyenként eldobálták azokat; amelyik utolsóként maradt, az lesz a jövendőbelijük.
A Grimm-fivérek mondagyűjteménye német kultúrterületről is feljegyez az András-naphoz kötődő férjjósló praktikákat. Az eladó hajadonok megterítettek vacsorára, két személyre (ügyelve, hogy villa ne kerüljön az asztalra), mire megjelent a kedvesük (no nem önszántából, hanem a mágia kényszerítő hatalma miatt). Ha távozáskor valamit hátrahagyott, azt a lányok gondosan elzárva őrizték: az illető legény ugyanis visszatért érte, és szerelembe esett őrzőjével. Fontos volt azonban, hogy soha ne lássa meg az elfelejtett tárgyat, mert annak hatására felidéződnének benne az András-éji varázslat gyötrelmei, és volt-nincs l'amour (sőt, a következményeket ennél is borúlátóbban festik le a Grimmek adatközlői). Ugyanez a hagyomány Tamás, Karácsony és Újév napjához kötődően is élt.

Disznóölőnek is hívják Andrást, mivel ekkor volt a disznóölések hagyományos kezdő időpontja. A csángók fokhagymával kenték meg az ólak, istállók, pajták ajtaját, hogy védjék a jószágot a téli ragadozóktól. Az birkanyíró ollót bekötötték, ezzel jelképesen lezárva a farkasok száját, hogy azok ne pusztítsák a juhokat. 

Andrást időjóslónak is tartották: ahogy Márton, ő is 'fehér lovon jár', azaz havat hoz (ez idén a nyugat-európai országokban maradéktalanul beigazolódott). Mondják, hogy ha ekkorra olyan vastag jégpáncél hízik a vizekre, hogy megtartja a ludat, az locsogós Karácsonyt jósol; az esős idő tartós csapadékot. 

Készítettek hagymakalendáriumot, vagy virágoztattak gyümölcságat is a következő hónapok időjárásának kikémlelésére. A hagymakalendárium 12 cikkelyre osztott hagymából készült; a cikkelyeket megsózták, és figyelték, reggelig melyik ereszt levet (ez esős hónapot vetített előre). A gyümölcsfaág, amely vázába, vizeskorsóba állítva a ház melegében kivirágzott, aszerint, hogy alján, közepén vagy tetején nyíltak-e a bimbók, a tél elejének/közepének/végének zord hidegét jósolta. 

Az ünnepnek keresztény vonatkozásai is vannak - a névadó apostolról való megemlékezésen túl az advent kezdetét, a karácsonyi időszak nyitányát jelzi. Mivel a Megváltó születésére való várakozás időszaka csendesebb, nyugodtabb, a zenés-táncos mulatságok is szünetelnek farsangig: 'András zárja a hegedűt'.
Egy rövid összefoglaló erejéig emlékezzünk meg a szentről, akit november 30. - án ünnepel a katolikus egyház. András az i.sz. 1. században élt, Jézus tanítványaként, az apostolok egyikeként vált ismertté. Krisztus halála után a Fekete-tenger mellékén (Örményország, Kurdisztán), majd a szkíták között, végül Trákiában és Görögországban evangelizált. Achaiában érte utol a mártírhalál: Aegeas prokonzul keresztre feszítette - minekutána hosszan hallgatta, ám megérteni nem tudta András hitvallását. Az apostol három napig szenvedett, míg végre kilehelte lelkét. Keresztje nem hagyományos, hanem átlós szárú (X-forma) volt, ábrázolásain gyakran láthatjuk vele.

Áldás!