bawaajige nagwaagan

Hmmm, megint csaknem egy hónap üzemszünet - az internetünk heteken át csapnivaló volt, így teljesen reménytelennek ítéltem a blogolást. Bocsássátok meg, ha csak kisebb zökkenőkkel találok vissza a megszokott mederbe :).

Térjünk a tárgyra. A cím az álomfogó (egyik) ojibwe megnevezése. A hazánkban főleg ajándékboltok giccsáradatának vagy ezoterikus shopok kínálatának tagjaként ismert, műtollakkal és műszínekkel felszerelt álomcsapda komoly mágikus kellék volt több észak-amerikai törzs (a már említett ojibwéken kívül előbb a kajovák, majd a cherokeek, végül a teljes pánindián kultúrkör) hagyományaiban. Eredetmondájában (amelynek törzsenként több eltérő változata ismert) általában a nagy tiszteletnek örvendő Pók-asszony játssza a főszerepet. Míg az ojibwék a Nap elhozójaként emlékeznek meg róla, a navahók szerint ő tanította meg asszonyaikat a szövés-fonás művészetére, a cherokeek a tűz felfedezését kötik hozzá, a pueblók pedig egyenesen a teremtés egyik kulcsfigurájának tartják. Az általa szőtt varázslatos háló arra hivatott, hogy kiszűrje a levegőből a rémálmokat és minden egyéb rosszat (ahogy a pókhálón is fennakad és megragad, amivel kapcsolatba kerül), így biztosítva az alvó nyugodt álmát. Az ojibwék szerint ahogy a törzsük sokasodott, Asibikaashi, a Pók-asszony nem tudott egymaga ellátogatni minden újszülötthöz, így megtanította a bűvös eszköz elkészítésének módját az anyáknak, nővéreknek és nagymamáknak, rájuk örökítve tovább tudományát. 

A közkeletű verzió szerint a jó álmok átjutnak az álomfogó közepén található lyukon, a rosszak pedig fennakadnak a szövedékben, és a hajnal első fényeinél elenyésznek. Ám a lakoták éppen fordítva értelmezik működését: a jó álmokat elkapja és megtartja a háló, s azok a róla lelógó toll,-és gyöngyfüzéren keresztül az alvó gondolatai közé áramolnak, míg a rosszak a lyukon átcsusszanva kilebegnek az ablakon. 

Ami az anyagait illeti: (kör,-vagy könnycsepp formájú) vázát kezdetben fából (som, fűz, egyéb hajlékony vesszők), a hálót inakból vagy  (többnyire - növényi festékanyaggal színezett - vörös) pamutfonálból készítették. A karikáról tollakkal, gyöngyökkel (kövekkel) díszített függők lógtak le. Elsősorban csecsemők védelmét szolgálta. Idővel, ahogy a fa kiszáradt, az inak pedig összezsugorodtak, az álomcsapda elvesztette formáját. Ez így volt rendjén, hiszen e folyamat az idő múlását, a gyermek növekedését jelképezte, azt, ahogy lassan maga mögött hagyja a legsebezhetőbb, legkiszolgáltatottabb életszakaszt. Természetesen nem csak újszülöttek, kiskorúak, hanem felnőttek fekhelye fölé is kerülhetett (habár világszerte felfedezhető az az elgondolás, hogy a gyermekek könnyebben áldozatul esnek a gonosz erőknek, nagyobb veszélyben vannak, így fokozott védelmet igényelnek. Hazánk egyes területein a kisbabák csuklójára vagy bölcsőjére piros szalagot kötöttek, hogy védjék a rontástól, igézéstől őket; úgy tartották, nem szabad sem megdícsérni, sem erősen megnézni a kicsit; a látogatók jelképesen leköpködték, így védvén a szemmel veréstől; s az anyának attól is félnie kellett, hogy valamelyik vendég véletlenül magával viszi, elragadja a gyermek álmát. Bizonyára további példák sokaságát lehetne felhozni számos más kultúrából is az apróságok hasonló, fokozott mágikus védelmére).

No most, a mai korban az álomfogó egyfajta interkulturális hobbitermék, dísztárgy, látványelem lett, de ez nem jelenti azt, hogy elvesztette működőképességét. Noha a szuvenír-üzletek kínai tömeggyártmányára nem mernék megesküdni, a saját kezűleg készített darab megéri a fáradtságot. 

Mivel már hetek óta rosszul alszom, és nyugtalanító, félelmetes vagy felkavaróan furcsa álomképekkel a fejemben ébredek, gondoltam, magam is megpróbálok összedobni egyet. Utánakerestem a neten az elkészítés módjának: számtalan oldalon, számtalan instrukciót olvashat az ember. Az alábbiakban azt fogom közölni, én hogyan csináltam meg - leszögezve, hogy valószínűleg ennél célszerűbb, szakszerűbb, praktikusabb vagy ötletgazdagabb módon is elkészíthető. 

1. Alapanyagok és egyéb kellékek

- Keret: aki szeret ragaszkodni a tradíciókhoz, annak a fűz,-vagy mogyoróvesszőt ajánlom, mint könnyen hajlítható, megmunkálható faanyagot (a fafaj kiválasztásánál érdemes szem előtt tartani annak mágikus tulajdonságait). Egyéb, innovatív megoldások is léteznek: hímzőráma, vajasdobozból kivágott szelet, drót. Én utóbbival éltem. A leendő karika átmérője általában 9-12 cm, de tetszés szerint változtatható.

- A keret burkolására: nem kötelező, de egyik website javasolta, hogy vékony bőrcsíkkal tekerjük körbe. Mivel voltak otthon eredetileg ostorszíjnak szánt nyers bőristrángjaim, megtettem. Az általam készített nagyjából 20 cm átmérőjű, 3-4 mm vastag drótkarika beburkolására körülbelül másfél méter hosszú 1 cm szélességű szíjra volt szükség. A bőrrétegen felül fonallal is beborítottam: ehhez 2.5-3 m hosszú hímzőfonalakra volt szükség.

- Háló: értelemszerűen valami (cérnánál azért vastagabb) fonal (lehet próbálkozni friss állati inakkal is persze :)). A színek összeválogatásánál ismétcsak törekedhetünk az autentikusságra, ez esetben legyen a vörös a domináns árnyalat; rajta kívül egyéb, pasztell alapszínek használatát javasolnám (tekintettel arra, hogy a natív törzsek növényi és ásványi festékanyagokkal operálva többnyire ezeket ismerhették-használhatták). Az is szempont lehet, hogy a színek hordozzanak védelmező erőt. Végül, vezérelhet egyszerűen az esztétika vágya; fontos, hogy jóérzéssel készítsük el az álomcsapdát, és később is jólessen ránézni, ezért a látványra is adjunk. Az enyém meglehetősen tiritarka lett :)

- Díszítmények: gyöngyök, tollak (tükrök, csengők, stb). A tollak megválasztásánál sem árt utánajárni az adott madárfaj jellegzetességeinek, hiszen nem mindegy, hogy rajtuk keresztül mit hívunk be az álmainkba.

- Technikai eszközök: olló, harapófogó (a drót elvágásához, ha azzal dolgozunk), pillanatragasztó (szükség lehet egyébre is, pl. szigetelőszalag, leukoplaszt vagy kétoldalas ragasztó), tű.

2. A keret

A drótot (gallyat stb) vágjuk méretre, végeit illesszük és rögzítsük össze. Lehet átfedéssel is, de én úgy találtam, hogy akkor túl ormótlan, aránytalanul vastag lesz ott a karika, így megpróbáltam pontosan érintkezve rögzíteni a végeket. Ehhez szigetelőszalagot és leukoplasztot használtam: körbetekertem vele a  drótot a csatlakozási ponton.

3. A borítás

A kész karikát először bőrrel tekertem körbe. A bőrszíj egyik végét pillanatragasztóval a drótvégeket összefogó leukoplaszthoz ragasztottam, majd szépen beburkoltam a keretet. Körbeérve ismét leragasztottam a bőrt. Úgy alakult, hogy maradt nagyjából 40 cm felesleg, ebből akasztót készítettem: egyszerűen visszahajtottam (hurokformára) és a végét a tövéhez ragasztottam. Sajnos a szíj nem volt teljes hosszában egyforma vastag, így a keret is kissé egyenetlen lett, de bánja kánya. 

Ezt követően jött a fonallal történő betekerés (mellesleg ez nem kötelező: hagyhatjuk a keretet azon nyersen is, főleg, ha természetes anyagból készült). Mivel több színt szerettem volna használni, de nem akartam menet közben beütemezni az újabb és újabb árnyalatokat (többszöri csomót csinálva a kereten, vagy egymáshoz kötve az egyes fonalakat) valamennyit egyszerre rögzítettem az akasztó tövénél (a csomóból kilógó fonalvégeket a lehető legrövidebbre vágtam, aztán az egészre pöttyintettem egy kis pillanatragasztót, hogy ne kelljen félni a kioldódástól).

Ezután pontosan úgy jártam el, mint egy hajba készített indiánfonatnál: míg egyik fonalat tekertem, a többit hozzáfogtam a kerethez. Kinek-kinek a fantáziájára bízom, milyen mintákat, variációkat visz bele az eljárásba: én elég basic technikával éltem :).

Menet közben olykor-olykor szükség volt toldásra, a csomókat igyekeztem eltüntetni, amennyire lehetett. A végéhez érve egyszerűen körbekötöttem az akasztót az utolsó pár szállal (attól függően, hogy milyen gyakorisággal használtam őket, nem mindegyik szín tartott ki a procedúra végéig). 

4. A háló

A legtöbb oldal szerint ha a keret kész, azzal megvan az oroszlánrésze. Lópikulát. Én legalábbis nagyon megszenvedtem a hálóval; főleg mert nehezen jöttem rá a megfelelő technikára. Holott pofonegyszerűnek tűnik: csak laza hurkokat kell készíteni először a keretet használva alapul, majd a következő körben a már meglevő hurkokba öltögetve a fonalat és így tovább. Persze arról sehol sincs szó, hogy a hurkok elcsúszkálnak, összehúzódnak, kilazulnak, stb. 

a fűzés elméleti metodikája

Végül az lett a megoldás - legalábbis esetemben - hogy az első hurok-füzért fixen rögzítettem a keretre (2-3 centinként csomót kötve). 

A következőkben aztán ezekbe öltögettem a fonalat, így alakítva ki a második huroksort (immár csomózás nélkül), majd tovább haladva a harmadikat, a negyediket, az n-ediket. Idővel a kör egyre szűkebb, a hurkok egyre kisebbek lesznek. Ekkor válik hasznos segítőtárssá egy tű (biztosítótű vagy gémkapocs), amivel szét lehet húzni az összesodródott szövedéket, hogy könnyebb legyen elvezetni a fonalat. Tudom, ez így leírva nem igazán követhető, de ha odajut az ember, mindjárt értelmet nyer :). 

Egy szó mint száz, végül, ha jól meghúzzátok a kezetekben tartott fonalat, a háló kifeszül, és a közepén - ideális esetben - marad egy kerek lyuk. Ennek átmérője a keretnagysághoz arányosan igazodva 1-3 cm legyen. A hálót feszesen tartva kössétek el a fonalat. Egyébiránt menet közben a hálóban is lehet gyöngyöket elhelyezni, csak hogy halmozzuk az élvezeteket :).

Egy apróság: érdemes a hálószövést az akasztó alatt elkezdeni (pontosabban azzal egyvonalban - akár fent, akár lent), és értelemszerűen az akasztóval egyvonalban befejezni (a középső lyuk alján vagy tetején, annak megfelelően, hogy a keret melyik részén kezdtük). Ekkor ugyanis a megmaradt zsinórra, ami így szép egyenesen fog lelógni, máris fűzhetünk gyöngyöt, tollat, egyebet.

Az én hálóm, ahogy látjátok, több színből készült, de nem biztos, hogy mégegyszer így csinálnám, mert az itt-ott beiktatott csomók nem tesznek jót a látványnak.

5. Díszítés.

A keretre felkötött (és a hálószövésből megmaradt) fonálra én gyöngyöket és tollakat aggattam. A következőképp: a fonalra csomót kötöttem abban a magasságban, ahová a díszítményt pozícionálni akartam. Ráhúztam a kívánt számú gyöngyöt (félreértés ne essék, a csomó a gyöngyök fölött helyezkedett el), majd egy kevés pillanatragasztót folyattam a közepükön levő lyukba, és - a fonal mellé - beletoltam a kiválasztott toll szárát (ügyelve, hogy ne bukkanjon ki a másik oldalon). Ezután a kilógó fonalat rátekertem a  tollra, de nem kötöttem meg, csak egy leheletnyi pillanatragasztóval rögzítettem, majd a felesleget levágtam. 

Persze más módon is megoldható a mütyürök rögzítése - bátran hagyatkozzatok a fantáziátokra, illetve egyéb website-ok instrukcióira. Jó kreatívkodást! :)

a kész álomfogó 'szolgálati helyén'

Álomfogó-készítés további oldalakon:

- annwn

- skkreatív

- ajándék.hu

- holdfogadó

- impulser magazin

- hobbycenter

Egyéb források:

- álomfogó - wikipédia

- dreamcatcher - wikipedia