witch bottle

Nem mintha egyetértenék a mai internet-nyelvezetben népszerű angol szakzsargon (lol, omg - vagy omgs:) -, thx, ty, jo8 és társaik) használatával, de ezúttal törekszem a hagyományhűségre, hiszen a 'witch bottle', 'witch's bottle', azaz boszorkányüveg elsősorban Angliában volt ismeretes (noha a kontinens egyéb tájaról - Hollandiából, Skandináviából, Németországból - szintén előkerültek mágikus rendeltetésű edények, olykor különös tárgyakkal - például állati csontokkal - a belsejükben.

Bellarmino-cseréppalackok

Használata - a régészeti leletek tanúsága szerint - a 16. századig nyúlik vissza. Célja a gonosz erők, ártó hatások távoltartása, a boszorkányok rontásának elhárítása. Alapanyagául kék vagy zöld üvegből készült, 7-9 cm magas, öblös flaska szolgált, de népszerűek voltak a barna vagy szürke agyagból égetett, sózománccal bevont és szakállas férfiportréval ékített, valamivel nagyobb Szürkeszakáll (greybeard, bartman),- vagy Bellarmino-palackok is (utóbbiakon a rettegett katolikus inkvizítor, Robert Bellarmino arcmása díszelgett. Bellarmino jezsuita atya és teológus professzor volt, az ellenreformáció élharcosa, s nem utolsósorban egy a Giordano Brunot máglyahalálra ítélő bírák közül; ugyancsak ő volt, aki beidézte és tézise megtagadására szólította fel Galileit. Érthető, hogy a kor istenfélő katolikusa az ördög mesterkedései elleni küzdelem jeles és nagyerejű ikonját látta benne, akinek puszta képmása is elrettenti a gonoszt - ugyanakkor a protestánsok szemében egyfajta megtestesült mumusnak számíthatott. Az Angliában előkerült 200 boszorkányüvegből 130 bellarmino-kerámia volt).

a Navenby-üveg

Az üvegbe általában a rontással sújtott személy vizelete, (menstruációs) vére, haj,-és körömdarabkái (szempillája) mellett görbe szögek, törött üveg,-és fadarabok (borotvapengék), horgok, vörös fonál került (a későbbi időkben a lista 'szelídült': a vért vörösbor, a szúró,-vágóeszközöket védelmező hatásúnak vélt növényi elemek - fenyő, citrom, rozmaring, - vagy háztartási eszközök - varró,-és gombostű - váltották fel).  A testnedvek és egyéb testrészek egyfelől azt a célt szolgálták, hogy a célszemély helyett az üveghez csalogassák az ártó varázslatokat; másfelől már fennálló rontás esetében kapcsolatot teremtettek a boszorkány (akinek átka átitatta az áldozat vérét) és célpontja között. A vizelettel telt üveg ekkor a boszorkány húgyhólyagját szimbolizálta: a benne elhelyezett éles eszközök - a feltételezések szerint - minden ürítésnél fájdalmat okoztak a bűbájosnak, míg az vissza nem vonta az átkot. Áttételesen felfedezhetjük a vas védelmező erejébe vetett hitet is, hiszen legtöbbször e fém képezte a szögek, tűk, horgok anyagát (a másik jellemző matéria a réz volt). Utóbbiak feladata a boszorkány gyötrésén túl - a madzagokkal, védelmező növényi részekkel egyetemben - az üvegben rabul ejtett negatív erők megkötése, megtörése, megsemmisítése volt.  

A fentieken kívül szív-forma anyagdarabák, állati csontok, fűszálak és más, protektív elemek (homok, kövek, csomózott fonalak, tollak-kagylók, só, ecet, olaj, pénzérmék, tengervíz etc) is részét képezhették e mágikus tárgynak. 

egy boszorkánypalack tartalma

A palackok teljes tartalmáról sokáig csak a korabeli szöveges források alapján kaphatott képet a tudomány (és, ahogy a 2004-ben Greenwichben előkerült, sértetlen boszorkányüveg feltárása kapcsán a kutatás vezetője, Alan Massey nyilatkozott, e 'receptek' a mai ember számára olyannyira szokatlanok, képtelenek, hogy sokan a hitelességüket is megkérdőjelezték. Példaként egy 1682-es bírói feljegyzést említ, amely szerint egy férfinek, aki arra gyanakodott, hogy feleségén rontás ül, azt tanácsolták, keverje az asszony haját és körömdarabkáit a vizeletébe, majd főzze fel a sajátos elegyet). A greenwich-i Bellarmino-flaskán végzett elemzés azonban alátámasztotta a fenti alkotóelemek használatának gyakorlatát. E lelettel érdemes alaposabban megismerkednünk.

a Greenwich-i üveg

A palackot másfél méterrel a földfelszín alatt fedezték fel a londoni The Maritime Trust régészei. Megrázva csörömpölő hangot adott; a későbbi röntgen kimutatta, hogy vörösréz gombostűk és vasszögek találhatók a nyakrészbe szorulva (ez a tény arról árulkodik, hogy eredetileg fejjel lefelé temették el). A további CT-vizsgálat során kiderült, hogy bennsejében újabb szögek és tűk (utóbbiak száma összesen 8, a szögeké kerek egy tucat), 10 körömdarab, hajszálak, egy köldök-pihe, valamint egy görbe szöggel átszúrt, szív alakú bőrdarab lapul, amit az üveget félig megtöltő folyadék lep el. Erről a vegyelemzés megállapította, hogy emberi vizelet; ugyancsak a kémiai analízis során vas-szulfidot mutattak ki belőle, ami valószínűsíti, hogy valamilyen formában kén is került a flaskába. Készítőjéről tudható, hogy dohányos volt (a vizeletben a nikotin bomlástermékei is konzerválódtak), és gondosan manikűrözött körmei alapján előkelő státusú. 

 "A ként nem említi egyik recept sem, amelyeket Massey látott, 'noha a korábban felfedezett üvegek, úgy tűnik, hasonló maradványokat tartalmaznak' - mondja a kutató. 'Ha belegondolnak, hogy honnan érkezett a kén azokban az időkben - az alvilágból előtörő vulkáni gőzökből ülepedett ki. Ideális  eszköznek tűnhetett a boszorkányölésre' [...]

a Greenwich-i üveg röntgenképe

'Eddig a pontig arról, hogy pontosan mi található egy boszorkányüvegben, csak a 17. századi dokumentumokban olvasottak alapján volt tudomásunk' - nyilatkozta az üveg elemzésében segédkező független boszorkányság-szakértő, Brian Hoggard - 'E szövegek recept-javaslatokkal élnek, de nem árulják el, mi került valójában a palackba' [...]

'Mindez megerősíti, amit a 17. századi iratok elmondanak a boszorkányüveg használatáról és készítéséről' - állítja Owen Davies, a Hatfield-ben található Hertfordshire Egyetem boszorkányság-szakértőke - 'Az üvegek a szimpatikus mágia alapelvére épültek. Belerakunk valami, az elvarázsolt személyhez erősen kötődő dolgot, aztán görbe tűket és egyéb kellemetlen tárgyakat, amelyek a boszorkánynak fognak komoly fájdalmat okozni" (az idézetek forrása: newscientist). 

A greenwichi-hez hasonló jelentőségű lelet a Holywell-üveg, amelyre a Londoni Múzeum Régészeti Alosztálya (MoLAS) bukkant, miközben - kelet-londoni ásatási projektjének részeként- a középkori Holywell-kolostorhoz tartozó épületeket tártak fel. A londoni kőagyagból készült palackot egy 18. századi lakóház padlója alá ásott lyukban fedezték fel. Anyaga alapján maga a flaska 1670 és 1710 között készülhetett. Boszorkányüveg-pályafutásának kezdete bizonytalan. Alkotója eltávolította a pinceként vagy latrinaként szolgáló helység vörös téglapadlójának lapjait, lyukat ásott a földbe, és függőlegesen belehelyezte, majd betemette az üveget. Ezután gondosan helyükre illesztette a padlózat darabjait, de nem tökéletes összhangban a többi téglával - ez jelezte később a régészeknek, hogy a terület bolygatott. 

a Holywell-palack

Az üveg nem volt teljesen ép, ám a MoLAS kutatói számára így is hasznos információkkal szolgált. Belőle körülbelül 60, csapott fejű, finom rézötvözetből készült hajlított tű, rozsdás szögek maradványai és egy beazonosítatlan fa,-vagy csontdarabka került elő.

Ne hagyjuk ki a Reigate-üveget sem. Ez a hajdan borospalacknak szolgáló flaska 1685 körül készülhetett, de csak 1720-ban temették el, addig rendeltetésének megfelelően használták. Belsejében 9 darab L alakban meghajlított (gombos)tű, egy szempilla és némi vizelet leledzett. Londontól délre, Reigate-ben került napvilágra egy romos 17. századi ház alól; vizsgálatát ugyanaz az Allan Massey végezte, aki a greewnwichi leletét. 

Az egyetlen amerikai példány, az essingtoni üveg zömök, aranyos patinával borított olajzöld palack, amelyet fejjel lefelé fordítva földeltek el. Alóla egy közepes méretű madár (talán fogoly) hosszú, vékony csontja és egy vörös peremű, fekete cseréptál szilánkja került elő. A szűkített fadugóval lezárt üvegben hat kerek fejű tűt helyeztek el. Pennsylvania első, 1643 és 1653 között regnáló, svéd származású kormányzója, Johann Prinz építette a Tinicum-szigeten a rezidenciát, amely később a kvéker  telepes Taylor-család birtokába került, s a boszorkányüveg elásása abban az időben (1748 táján) történt, mikor e família uralta a birtokot. Amelyben egyébiránt valószínűleg vizelet is volt, meglehet, forralva. Marshall J. Becker szerint a húgyúti megbetegedések 17. - 18. századi gyakorisága és elterjedtsége indokolta a boszorkányüveg (és a boszorkányos rontó tevékenység) összekapcsolását a vizelési fájdalmakkal; az összetevők felforralásának célja a rontás visszahárítása a boszorkányra, az áldozatot beszennyező átoknak a boszorkányüvegen keresztül a rontó személyhez történő visszajuttatása. A rituális céllal, valamilyen edénybe vagy edénnyel eltemetett madárcsontoknak (mint védelmező talizmánnak) ismeretesek európai párhuzamai (ha nem is szigorúan az angol boszorkányüvegek). A hat tű - Becker feltételezése szerint - a hatos szám átoktörő hatalmával áll kapcsolatban; ezt bizonyítja, hogy Pennsylvania elmaradottabb, vidéki területein itt-ott még ma is használják a hatágú 'hex'-szimbólumot rontásűzésre, a boszorkányok elleni védekezésre. A palack fordított helyzete pedig talán a boszorkányos tevékenység jellegzetes 'fordítottságára' utal.

a Reigate-üveg

Becker cikkében beszámol egy páratlan gazdagságú suffolki leletről is, amelyet - elmondása szerint (sajnos egyéb leírását nem találtam) - stílszerűen a Fazekas utcán (Pottery Street) ástak elő. A kerámiapalack egy valaha talán szív-forma nemezdarabkát, hat sárgaréz tűt, nagyjából 40, különös méretű rozsdás szöget, emberi hajat, azonkívül néhány szokatlanabb összetevőt: a korban közönségesen elterjedt, vasból készült kétágú asztali villát, 24 domború fejű sárgaréz (talán kárpitos)szeget és újabb 40 üvegcserepet, valamint négy, mindkét felén élesre kihegyezett lapos faszilánkot tartalmazott. Száját kemény, agyag-szerű dugóval pecsételték le, amelyen foszfor nyomait mutatták ki a kutatók. Ez származhatott a palack környezetébe jutott szennyeződésből, vagy a dugón átszivárgó vizeletből, ami az eltelt évszázadok során kifolyt a palackból. 

A Staffordi edény

Oxfordi régészek épen maradt boszorkányüveget emeltek a felszínre 2009-ben Staffordban, a Tipping Streeten (egész pontosan az egykori Turk's Head fogadó hátsó szobájának területén). Ez szintúgy Bellarmino-palack a kései 17. századból; érdekessége, hogy normál pozícióban, tehát szájával felfelé ásták el a hajdani épület alapjába. Noha dugója eltűnt, a kutatók azt remélik, helyzete révén megőrzött valamennyit beltartalmából. 

Hosszan lehetne még sorolni a példákat. Sajnos a legtöbb boszorkányüveg sérülten és összetevői nélkül került napvilágra, ezért is számít olyan értékesnek a fent említett néhány ép példány. 

az Essingtoni üveg

A kész boszorkányüveget többnyire a küszöb vagy tűzhely alá temették (gyakran fejjel lefelé), néha a kéménybe helyezték, esetleg befalazták.  Néhány esetben a házon kívül, a kert (telek, birtok) egyéb pontján ásták el. Gazdái fáradtságot nem kímélve igyekeztek minél biztonságosabb zugot találni neki, hiszen hitük szerint védelmező ereje addig tartott ki, amíg ép maradt. Ennek köszönhető, hogy oly sok bukkant elő a későbbi korok folyamán, igaz, javarészben már törötten. Szokás volt azonban a flaska tűzbe vetése is; ahogy az megsemmisült, az ártó varázslat erejét vesztette, a rontást küldő boszorkány pedig vélhetőleg elpusztult. 

A witch bottle elsősorban a boszorkányhisztéria korszakában volt 'népszerű', egyéb oltalmazó praktikákkal karöltve (pl. mumifikálódott macska eltemetése a ház alatt), de még a 20. századból is ismertek előfordulásai. A modern boszorkányüvegre példa a Temze hullámteréből 1988-ban előkerült kicsiny műanyag gyógyszeresfiola, amelyet nemrég nyitottak fel a Londoni Múzeum Régészeti Archívumának restaurátorai, és benne fogakat, egy félpennyst, egy érmét és egy kis üvegcse szegfűszeg-olajat találtak. 

az Essingtoni üveg tartalma, illetve a vele elásott tárgyak

Igény szerint mi magunk is elkészíthetjük saját boszorkányüvegünket. Ehhez használjunk jól záródó (tartós és szilárd anyagú) üveget. A belevalókról föntebb már bőven írtam, de a szokásos 'oldschool' adalékokon (görbe tűk, rozsdás szögek, madzag) kívül a modern mindennapokból is építkezhetünk: törött üveg, borotvapenge, rajzszeg éppúgy kerülhet belé. Használhatunk védelmező (rozmaring, babérlevél, bazsalikom, szegfű, fenyő, zsálya stb.) vagy mérgező (nadragulya, bürök stb) növényeket. Az összetevőket érdemes megtisztítani és megerősítő varázslatnak alávetni a boszorkányüveg elkészítése előtt. Időzítsük e tevékenységet a megfelelő holdfázishoz és naphoz (én a káros hatások elhárítása érdekében végzett oltalmazó varázshoz a fogyó Holdat és a szombati napot választanám). A kész üveget eláshatjuk a kertünkben vagy elhelyezhetjük a házon belül, utóbbi esetben olyan biztos rejtekben, ahol nem talál rá illetéktelen személy. Ha elköltözünk, hantoljuk ki (vegyük elő) és semmisítsük meg, egyébként amíg össze nem törik, otthonunk védelmét fogja szolgálni. 

egy modern boszorkányüveg

Egy norfolki faluban rögzített, 1939-es gyűjtésanyag némiképp eltérő használatról számol be: " Végy egy kerámiafazekat (edényt), töltsd meg vízzel, add hozzá láb,- és kézkörmeidet, vastűket és bármi egyebet, ami hozzád tartozik. Akaszd a fazekat a tűz fölé és kavargasd. A helységnek, amelyben teszed, sötétnek kell lennie, neked pedig a legapróbb zaj keltésétől is ódzkodnod kell. A boszorkány [aki megigézett? - beszúrás tőlem, h.e.] odajön az ajtódhoz, lármázni kezd és könyörög, hogy engedjed be. Ha nem veszel róla tudomást és továbbra is néma maradsz, a boszorkány felrobban. Ugyanakkor az elmére olyan nagy nyomás nehezedik, miközben a boszorkány bebocsátásért rimándkodik, hogy a [mágikus elegyet főző] személy gyakran megszólal, ezzel feloldozva a bűbájost a varázslat alól, így az szabadon elmenekülhet." (forrás: E.G. Bales, Folklore 50, évfolyam (1939), 67. szám). 

a Greenwich-i üveg CT-je

... és beltartalma: hajlított szegek

... és levágott körmök