boszorkánykert (XII): juglans spp.

Hazánkban a diónak két faja, a királydió (nemes dió, pompás dió, közönséges dió - Juglans regia) és a fekete dió (Juglans nigra) ismeretes; míg előbbi évezredek óta a Kárpát.medence flórájának eleme, addig az észak-amerikai származású fekete dióval elsősorban dísz,- vagy haszonfaként, telepítve találkozhatunk. 

Rendszertani besorolás: mindkét faj a Juglandales (diófavirágúak) rendjén belül, a Juglandaceae (diófafélék) családjának tagja. 

Elterjedés, élőhely: a királydió a Balkánról származik; hazánkban már az ókorban is is ültették, így őshonossága vitatott. Nálunk mélyrétegű, meszes, egyenletes vízellátású talajon érzi magát jól; Délkelet-Európában hegyvidéki erdők faja. A fekete dió Amerikában üde erdőségekben honos, hazánkban ültetvényekben, parkokban, utak mentén, botanikus kertekben találkozhatunk vele. Habár gyógyászati és ipari szempontból értékes fafaj, ökológiai tekintetben kevésbé: azokat az élőhelyeket, amelyekre betelepítik, drasztikusan átalakítja. 

Botanikai jellemzés: a királydió lombhullató, egylaki fa. Magassága 15-25 (ritkán 30) méter. A fiatal fák kérge világosszürke, sima, az idősebbeké repedezett-barázdált, barnásszürke, csak fiatal ágaik őrzik ezüstös árnyalatukat. A friss hajtások vastagok, kopaszok és fényes olívzöldek. Keresztben átellenes állású levelei páratlanul szárnyaltak, az egyes levélkék hosszúkás-tojásdadok, 10-15 cm hosszúak, ép szélűek, szétmorzsolva jellegzetes, aromás illatúak. Április-májusban virágzik; a fiatal fákon eleinte csak porzós, majd néhány évig felváltva vagy csak porzós, vagy csak termős virágzat fejlődik (ezért nem terem a dió jó darabig). A porzós virágok nyílása olykor akár 4 héttel is megelőzheti a termősökét. Előbbiek 3-10 cm hosszú, legörbülő, majd lecsüngő, sárgászöld barkában fejlődnek; utóbbiak 1-5 virágú, rövidke füzérben az ágvégeken ülnek. Termése 4-5 cm hosszú, gömbölyded makk (avagy diótermés), amelynek külső burka kopasz, sárgászöld, fanyar ízű, a belső csonthéj megkeményedése után könnyen leválik. Belül a barna színű, göröngyös felszínű, kemény maghéj, s benne a fogyasztható embrió rejtőzik. 

A fekete dió magasabbra nő kartársánál (30-40-50 m), koronája szabályos, széles, felfelé törekvő. Fiatalon kérge sima szürkésbarna, később azonban szinte fekete és töredezett lesz. Fiatal hajtásait az különbözteti meg a királydiótól, hogy szőrösek. 15-30 fogazott élű, hosszúkás, 6-10 cm hosszú levélkéből álló levelei szórt állásúak, páratlanul szárnyaltak, 30-50 cm hosszúak; a legnagyobb levélkék nem a csúcson, hanem a levél közepén helyezkednek el. Porzós virágai az ágvégeken csüngnek tömött, hengeres, sárgászöld barkában. A zöld színű termős virágok 2-5-ösével csoportosulnak szintén az ágvégeken. Termése diótermés (zárt kupacsú makk), 3-5 cm hosszú, gömbölyded vagy megnyúlt, világosbarna; a terméshéj sima, zöld. Bár a belsejében rejtező mag fogyasztható, kinyerése a labirintusszerű kamrákra osztott makkból fáradtságos. E fajt elsősorban értékes faanyaga miatt termesztik. 

Drogja: a királydió levele (Juglandis folium), éretlen, húsos termésfala (Juglandis mucis pericarpium) és a csonthéjon belüli közfalak (Juglandis mucum dissepimentum). A fekete diónak kopácsa, kérge, levele és termése egyaránt használatos.

Gyűjtése: a királydió esetében a levelet teljesen kifejlett állapotban, a húsos termésfalat diószüret idején (de még mielőtt megfeketedik, megszárad!), a közfalat az érett termés felbontásakor gyűjtjük. A fekete dió kérgét a vegetációs perióduson kívül, levelét teljesen kifejlett állapotban, kopácsát és termését annak beérése előtt vagy alatt szedjük.

Hatóanyagai, felhasználása: a királydió levéldrogja csersavat, galluszsavat, ellagsavat, inozitot, kevés illóolajat, juglon keserűanyagot, juglandin-alkaloidákat, C-vitamint és színanyagokat tartalmaz. Teáját gyomor,-és bélhurut ellen, étvágyjavítónak, emésztés-serkentőnek, féregűzőnek, valamint magas vérnyomás orvoslására isszák. Forrázata külsőleg kelések, bőrkiütések, fagyási sérülések, gyulladásos tünetek enyhítésére, aranyér esetén ülőfürdőként, torokgyulladásra gargalizálószerként, szemgyulladás ellen borogatásként használatos. A juglon átalakulási termékeiből a kozmetikai ipar hajfesték,- és napozókrém-alapanyagokat nyer. 

A húsos termésfal hidrojuglonglikozidát, juglon-aglukont, csersavat, C-vitamint és egyéb anyagokat tartalmaz. Főzetét belsőleg izzadás, gyomor,-és bélhurut, valamint étvágytalanság ellen javallják. Fapác, hajszínezék szintúgy készíthető belőle; éretlen állapotban a likőripar hasznosítja (meg persze jóféle pálinka alapanyagául szolgál). 

A közfal a fentiekhez hasonlóan szolgál.

A fekete dió hasznosítása a királydióéhoz hasonló, s őshazájában nagy múltra tekint vissza. Kérgét (porrá őrölve) külsőleg gombás bőrfertőzések, (felfőzve) belsőleg férgesség, emésztési problémák, (elrágcsálva) szájüregi gyulladások (pl. fogfájás, afták) ellen használták. Belsőleg enyhe hashajtó hatású. A kopácsból (húsos termésfalból) kinyert lével herpesz, ekcéma, szifilisz okozta kiütéseket, bőrfekélyeket, szemölcsöket orvosoltak; főzete elfogyasztva féregűzésre alkalmas. A még éretlen termésből kisajtolt levet szintén féreghajtás céljából itták, illetve daganatok, sebek, bőrgyulladások borogatására, ecsetelésére használták. Levelének főzete összehúzó, fertőtlenítő, gombaölő és antibakteriális. 

Mindkét faj termésében értékes telítetlen zsírsavak találhatók, amelyek a koleszterinszint csökkentésére, az érelmeszesedés megelőzésére, a magas vérnyomás szabályozására alkalmasak, ezért fogyasztásuk a fenti betegségekben szenvedők számára különösen is ajánlott.

FONTOS! Szoptatós vagy várandós asszonyok, vese,-és májelégtelenségben szenvedők, kisgyermekek, valamint komoly gyomor,-és bélrendszeri panaszokkal küszködő betegek számára használata ellenjavallt, illetve orvosi felügyelethez kötött. 

Folklór és mágia: planetáris megfelelője a Nap, ennélfogva férfias, tűz elemű, az Ikrekhez és a Vízöntőhöz tartozik. A 'Juglans' nemzetségnév Jupiter nevét őrzi, minthogy az ókori rómaiak Jupiter szent fájának tartották. Átttételesen Artemiszhez és Dionüszoszhoz is kötődik.  mitológia szerint Dionüszosz szerelembe esett Caryae-vel, a bölcsesség titánasszonyával. Mikor Caryae meghalt, a bánatába belerokkant Dionüszosz diófává változtatta őt. Halálhírét Artemisz vitte meg a lakóniaiaknak, akik templomot építettek az istennő és Caryae tiszteletére. A görög építészetben a homlokzat megtámasztására használt nőszobrok, a kariatidák Caryae nimfáinak nevét őrzik, a dió görög neve - karydi - úgyszintén a bölcs titána előtt tiszteleg.
Megerősíti a spirituális elkötelezettséget, segít, hogy megtaláljuk a számunkra megfelelő ösvényt és kitartsunk mellette, fokozza a mentális képességeket, növeli a termékenységet, valóra váltja a kívánságainkat. Szerelmi és termékenységi jelkép, erőhordozó; az ókori görög és római mennyegzőkön párolt diót szolgáltak fel az ifjú párnak, így biztosítva nekik jó egészséget és gyermekáldást. (Ez a hagyomány megmaradt Olaszország bizonyos részein, ahol a mondás úgytartja: "pane e noce mangiare da sposa" - vagyis a menyasszony kenyeret és diót egyen.) Ugyancsak szokás volt, hogy a friss házasok diót dobáltak az esküvőn résztvevő gyermekek közé, ezzel jelezve, hogy saját gyermekkoruk végetért, s immár a felnőtt-lét útjára léptek. A vőlegény a vendégsereget is meghajigálta, hogy megvédje őket a gonosz rontásától. Érdekes, hogy a román folklórban a pörkölt diónak épp az ellenkező hatást tulajdonították: a menyasszony a nem kívánt terhességet megelőzendő annyi diót dugott a szeméremajkai közé, ahány évig halogatni szerette volna a gyermekáldást, majd a földbe temette őket.
A dió a megvilágosodás fája. A németség (az ókori görögökkel egyetemben) úgy tartotta, hogy aki álomba merül egy diófa alatt, az választ kap kérdéseire, megtudja az igazságot (azzal kapcsolatban, ami épp foglalkoztatja). Ha pedig ébren üldögél a fa tövében, gondolatai kitisztulnak, érzelmi háborgása lecsendesül, összeszedettebb, koncentráltabb és higgadtabb lesz.
Ha elbizonytalanodunk a hitvilágunkat illetően, gyújtsunk dióolajjal égő mécsest az oltáron - annak fénye visszavezérel bennünket a nekünk rendelt útra. Ha gyermekáldásra vágyunk, tegyünk az ágyunk alá diót. Ha nehéz döntéssel küszködünk, fogjunk mindkét kezünkbe egy-egy diót, és kérjünk szellemi útmutatást - a válasz egy napon belül megérkezik. Ha vizsgára készülünk, a magunkkal vitt dió segít a koncentrálásban, az összpontosításban. A kertbe ültetve vagy talizmánként hordozva előmozdítja a titkos kívánságok beteljesülését.
Egyes hiedelmek szerint a zsebben hordott dió megóv a reumatikus fájdalmaktól és a boszorkányok rontásától. Egy késő-középkori angol forrásmunka szerint az őrület és a gonosz szellemek által megszállott, zaklatott férfiak gyógyszere a nyárközép éjjelén, éjfél és virradat közt gyűjtött diófalevél. Más források értelmében a múlt hatalmának, visszahúzó láncainak megtörésére is alkalmas - segít lezárni azt az életszakaszt vagy eseménysort, amit a hátunk mögött akarunk hagyni.
A magyar néphagyományban is helyt kap a dió. Újszülött fiúcsecsemő első fürdővizébe diót dobtak, hogy megóvják a kicsit a heresérvtől. Hagyományosan Kisasszony napján (szept. 8.- án) kezdték leverni. A téli ünnepkör ételei, csemegéi közt dobogós helyet foglal el. A karácsonyi éjféli misén az oltárhoz menő pap elé szokás diót szórni, hogy bőséges legyen a következő évi termés.  A szerelmi jóslásokban is helyt kap. Luca napján a lányok diót kötöttek a keszkendőjük sarkába, majd Karácsony böjtjén reggel feltörték és az ablakhoz ülve megeszegették. Közben figyelték az utcán járó-kelő népeket; úgy vélték, az elsőként megpillantott férfi lesz a jegyesük (ha házas,- vagy öregembert láttak, akkor hitük szerint azzal azonos nevű férjük lesz). A dióhéjat időjárásjóslásra is felhasználták; a dióbéllel a családtagok egészségét igyekeztek kideríteni; újévkor a szobák sarkaiba dobott dióval a visszajáró halottakat engesztelték ki.
Érdekes, hogy míg a dióterméshez számos pozitív jelentés kapcsolódik, maga a fa némivel ambivalensebb képet mutat. Talán mert olyan bölcsesség, titokzatos erő hordozója, ami a hétköznapi ember számára túlontúl is rejtélyes, idegen, s veszélyes.
A hiedelem szerint a telek sarkába ültetett fa távol tartja a gonoszt; a koporsót is előszeretettel készítettek e fafajból, így előzve meg a halott visszajárását.
A románok úgy tartják, a dió a ielele (ártó tündérek) lakhelye, akik megbosszulják, ha otthonukat sérelem éri: a diót kivágó ember meghal, aki pedig diófát éget, fogfájást nyer jutalomképp. A dió kivágásának tilalma más balkáni népeknél is ismeretes. Ugyancsak a románok szerint nem szabad diót ültetni, mert ültetője elhalálozik, amint a fácska vastagsága eléri az illető nyakának körméretét.
Itáliában a boszorkányok járták rituális táncukat a beneventói diófa alatt (erről már az ókori történetírás is megemlékezik - pl. Plinius). Hazai kartársaik - a gyűjtésanyagok szerint - gyakorta utaztak dióhéjban (a transzállapotban a testet elhagyó lélek kicsinységének képzete tükröződik e képben).
Végül pedig röviden arról, hogy mit jelent az álmunkban feltűnő dió. Krúdy eképp ír:
- Diómagot enni, kit szépen meghámoztak: meggyőzi azokat; kik gonoszt kívánnak.
- Diót, mandulát, barackot és egyéb efféle gyümölcsöket egészen megenni akarni: visszavonást és háborúságot jegyez. (1756.)
- Kerner szerint: nagy dió: rosszul fizetett munka.
- Diófa: szép jövedelem.
- Dióbél: ünnep.
A lipcsei könyv szerint: dió: mulatság.
- Diót feltörni: jó alkalmat felhasználni.
- Dió (hámozva): diadal.
- Diót enni: barátság jegye is.
- Diótörő: megtréfálást mutat.
- Dió újholdkor: nehéz gondolat, amellyel nem merünk foglalkozni. (S. j.)

Aki mindezek után is úgy érzi, nem tud eleget a dióról, az olvassa át Orosz Péter  diótermesztő Dióskönyvének "A diófa ezotériája" c. fejezetét, amelyben további bőséges információkat talál e fáról.

Források: