boszorkánykert (XI): aesculus hippocastanum

A minap a közeli termálfürdő melletti parkolóban lábam elé gurult egy szép, fényes vadgesztenye. Talán a kisiskolás gesztenyegyűjtő-akciók vésték belém a reflexet, amellyel habozás nélkül lehajoltam érte. Minden ősszel rám tör a gesztenye-szedegethetnék; de hát olyan gyönyörűségesen csillog vörösesbarna felszínük, olyan tenyérbe simulóan gömbölydedek, és mindig felidézik bennem a gesztenyebábu-készítés izgalmait. Mókásan szabálytalan, girbegurba vonalaikban a gyerekkor csodáit őrizgetik.

Egyszóval érdekelni kezdett, mit rejtenek még e fák - így született meg e rövid összefoglaló.

Rendszertani besorolás: a vadgesztenye (avagy bokrétafa, lógesztenye, fehér vadgesztenye, balkáni vadgesztenye; tudományos nevén Aesculus hippocastanum L) a Sapindales (szappanfa-virágúak) rendjén belül a Hippocastabaceae (bokrétafafélék) családjának tagja. 

Elterjedés, élőhely: eredetileg a Dél-Balkánon és Elő-Ázsiában honos, de megtalálható a Kaukázusban, a Közel-Keleten, sőt,. Észak-Indiában is. Őshazájában 1000 m körüli fenyvesek elegyfaja, de széles ökológiai tűrésű. Közepes nedvességigényű, az üde, jó vízellátottságú termőhelyeket preferálja, fényigényes, a talaj sótartalmára érzékeny. Az erős fagyokat nehezen viseli, a szennyezett városi levegőre, a száraz nyári kánikulára idő előtt megkezdődő lombsárgulással reagál. Európában dísznövényként kertek, parkok, útmenti fasorok faja.

Megjelenés: akár 30 méternél is magasabbra nőhet. Kérge fiatalon sima, később szürkésfekete lemezekben leváló. 5-7 tagú levelei tenyeresen összetettek, az egyes levéllemezek 10-25 (30) cm hosszúak, visszás-tojásdad alakúak, felső részükön kiszélesedők, szélük fűrészes. Májusban nyíló virágzata kúp alakú, 20-30 cm magas felálló buga; a virágok sziromlevelei fehérek, tövükön sárga, később pirosló folttal. Termése húsos, gömbölyded tok, amelynek felszíne általában tüskés, ritkán sima. Felnyílása után előbukkan a 2-3 cm átmérőjű, szürkésfehér, jókora köldökfolttal rendelkező mag. 

Drog, hatóanyag, gyógyhatás: mind kérge, mind magja, levele és virága gyűjthető gyógyászati céllal. Kérgét (Hippocastani cortex) kora-tavasszal, a fiatal ágakról nyerik. Virágzatát (Hippocastani flos) teljes nyílásban, levelét (Hippocastani folium) kevéssel a virágzás után, magját (Hippocastani semen) ősszel szedik. 

A mag fő hatóanyaga a 3-18%-ban jelenlevő eszcin nevű szaponin. Kisebb mennyiségben cseranyagokat (2% katekin), és flavonin-glikozidokat is tartalmaz; szárazanyagának jelentős hányadát (70-80%) keményítő teszi ki.  Ezenfelül található benne 9% cukor, 8-10% fehérje, kolin, purinszármazékok,  5% oleintartalmú zsírosolaj, B,-C,-és K- vitamin. Készítményeit elsősorban vérértágulatok okozta ödémák, trombózis, visszeres lábszárfekély, vizenyők, hemorroidok megszüntetésére alkalmazzák. A népgyógyászatban vérzések, reumatikus fájdalmak orvoslására is használatos volt. Belőle a megfelelő eljárással étkezésre alkalmas zsírosolaj, alkohol, valamint cseranyagok és ragasztóanyag (dextrin) nyerhető. Szaponintartalmának eliminálása után állati takarmányozásra is beválik (a szaponinoknak köszönhetően házi szerként ruhatisztításra is alkalmas). 

A kéregdrog fő hatóanyaga egyfajta kumarin-glikozid, az eszkulin, valamint a hasonló szerkezető fraxin és kettejük aglikonjai (eszkuletin, szkopoletin); ezeken túl cseranyagok, aminosavszármazékok és szterolok találhatók benne. A népgyógyászatban kelések, bőrbántalmak ellenszereként szolgált; malária kezelésében helyettesítette a kinintartalmú kínafa-kérget; végül, cseranyagait bőrök kikészítéséhez is felhasználták. A belőle kinyerhető eszkulin egyfelől külsőleges összehúzó, másfelől mint fényvédő hatóanyag a modern gyógyászatban, kozmetikai iparban is helyt kap (pl. mint naptejek összetevője). 

A levéldrogban eszkuletin, eszkulin, C-vitamin, kvercetin, kolin, fraxin-glikozida, purinszármazékok, kevés szaponin található. A népi gyógyászatban főzetét külsőleg pattanásos arcbőr kezelésére, belsőleg bélhurut, gyomor,-és bélfekélyből eredő vérzések ellen használják. 

A virágzat kampferol ramnonglikozidát, rutint, izokvercitrin flavonglikozidát, valamint a növény más részeihez hasonlóan cseranyagot, kolint, purinszármazékokat és szaponinokat tartalmaz. Hatása összehúzó, gyomor,-és bélgörcsoldó, trombózist megelőző.   

Felhasználása: tea: 3 dl forró vízzel forrázunk le 1 teáskanálnyi szárított vadgesztenyelevelet, majd 8-10 perc elteltével szűrjük le. Mézzel édesíthető. Tinktúra: 100 ml 38 %-os pálinkához keverjünk 2 evőkanálnyi szárított és porított vadgesztenyelevelet és 2 evőkanálnyi vadgesztenye-lisztet, majd légmentesen zárjuk le, és hagyjuk állni 10 napig. Ezt követően szűrjük le, és sötét üvegben tároljuk. Fájó, sajgó ízületekre alkalmazzuk bedörzsölő-szerként. Pép: 2 evőkanálnyi vadgesztenyelisztet keverjünk össze 2 evőkanálnyi búzaliszttel, és adjunk hozzá annyi 10 %-os étkezési ecetet, hogy kenhető péppé váljon. Fájó, sajgó ízületekre adható. Fürdő: 2 evőkanálnyi szárított és porított vadgesztenye-levelet és 2 evőkanálnyi vadgesztenye-lisztet forrázzunk le 3 dl forrásban lévő vízzel, majd 8-10 perc után szűrjük le, a főzetet öntsük a fürdővízhez. Visszér, aranyér esetén jótékony kúra. Terméséből a vénákat erősítő, visszérbántalmak ellen alkalmazott gyógyszereket állít elő a gyógyszeripar, a drogkivonat (eszcin) homeopátiás gyógyszerkészítményekben is megtalálható.

FONTOS! A mag belsődleges használata - magas szaponintartalma miatt - ellenjavallt, az egészségre veszélyes. A vadgesztenyelevélből készült teát vese- és májbetegségek esetén, valamint várandósság és szoptatás ideje alatt ne fogyasszuk! A plazmaproteinhez kötődő eszcin más gyógyszerek megkötését akadályozhatja. Egyes adatok szerint a gyermekeknél gyomor-bélrendszeri irritáció lépett fel a mag és a héj darabkáinak fogyasztását követően, ezért alkalmazása 12 év alatt nem javasolt. 

Folklór és mágia: férfias, tűz elemű, a Jupiter uralma alatt áll. A hozzá kötődő csillagképek: Halak, Nyilas, Kos, Oroszlán. Mágikus használata a szelídgesztenyével rokonítja. Utóbbit szerelmi talizmánként, illetve a kognitív képességek javítása érdekében alkalmazták. A vadgesztenye elsősorban mint szerencsehozó szolgál; megszünteti a fájdalmat, jó egészséget biztosít, orvosolja a fejfájást, sőt: távoltartja a reumát.  A torok kiszáradása ellen véd a nyakban hordott gesztenye. A párizsi háziasszonyok a zsebükben vadgesztenyével indulnak bevásárolni, így kerülve el, hogy becsapják őket az adásvétel során. 

Rokonfajáról, az Aesculus glabra-ról az a hiedelem járja, hogy ha egy férfi a zsebében hordja a termését, az fokozza a szexuális teljesítményét, segíthet neki elcsábítani a vágyott nőt, és szerencsét hoz a kártyajátékban. A termésből készült füzér az ajtó felé akasztva védelmet, szerencsét és bőséget biztosít a lakóknak.

Források: