Meglehet, ostobaság volt, de egy, a szüleink nagyszülői teljesítményét méltató, hosszúra nyúló levélváltás záróakkordjaként megírtam Uzonkának, hogy letértem az anyaszentegyház által kitaposott ösvényről. (Ha valaki netán nem érti, hogy lyukadt ki a gyerekvigyázásokkal kapcsolatos vita az én templomba járási szokásaimnál, tájékoztatásul közlöm: szerencsésnek mondhatom magam, amiért Uzonka csak hitbéli gyarlóságaimra és pasiszerzési fogyatékosságaimra tett finom, szarkasztikus célzást. Máskülönben elő szokott kerülni a diplomáim száma, a tény, hogy nincs nyelvvizsgám, munkám, csemetém, összességében olyan fenemód tökéletes életem, mint neki. Ezúttal olcsón megúsztam).
Kíváncsian várom a reakcióját. A korábbi online csörteváltásokhoz képest nagyon kulturált hangvételű, már-már testvériesen békés mederben folyt az emailezés; ki tudja, még az is lehet, hogy kellően érett, felnőtt és elfogadó hozzáállást tanúsít majd.
Bocsánat, hogy már megint a családi gondokkal huzakodom elő, de talán nem vagyok egyedül a problémával, miszerint: hogyan tudassam vérkeresztény famíliámmal, hogy pogány lettem? Öt nagy testvérből négyen már átestek a tűzkeresztségen (a sógoraim ugyanakkor aligha), a két legjobb barátom és a szüleim detto; csak Uzonka és Kende volt hátra (nem véletlenül hagytam őket a végére: egyrészt mélységes vallási elhivatottságuk okán, másrészt tény, hogy közel laknak, és egy esetleges bizalomvesztés kínossá teheti a napi találkozásokat). Mégis, a várható vulkánkitörés ellenére hatalmas megkönnyebbülés öntött el, amikor a 'küldés' gombra klikkeltem. Igaz, az unokahugik, unokaöcsik előtt továbbra is titkolózni fogok, de legalább a család felnőtt tagjait tekintve nem kell többé hazugságban élnem.
Áldás!
Eső
Igen, nem vagy egyedül. Itt sem jobb a helyzet. Ha elmondanám, vagy hülyének néznének(jobbik esetben) vagy kitagadnának. Nálam minden titokban zajlik és szeretném, ha majd ha eljön az ideje, a gyermekeim mindkét kultúrát megismernék, hogy be tudjanak illeszkedni a keresztények közé, ugyanakkor tiszteljék a saját örökségüket is.
VálaszTörlésAmúgy ne aggódj, nekem sincs még nyelvvizsgám. Dolgozok az ügyön, de jelenleg egyelőre ott tartok, hogy elég a térítést fizetni:)
Az meg hogy nem tudja felfogni, hogy van más járható(!!!) út a kereszténységen kívül... Hát már megbocsáss, de az ilyen embert szoktam lenézni. :D A látókör kiszélesítése szükségeltetik... Nagyon.
Üdv:
Margaréta
Szió!
VálaszTörlésUhh, akkor te rosszabb helyzetben vagy, mint én. Egyébként korábban hozzád hasonlóan magam is azt hittem, a család képes volna elmegyógyintézetbe küldeni, ha rájönnének a vallási hovatartozásomra. Voltak irracionális rémképeim kitagadásról, dilidokiról, sőt, arról, hogy végső kétségbeesésükben ördögűzésre gondolnak, nem mintha ez egy reális lehetőség volna :) - de végül kellemesen csalódtam. Nem lehet, hogy a te hozzátartozóid is elfogadóbban reagálnának, semmint gondolod? Végtére is biztos nagyon szeretnek téged, és a szeretet sok szakadék fölött képes hidat építeni ... :)
Uzonka reakciója meglepően toleráns szemléletmódról tett tanúbizonyságot, amit megmutatta, mennyire félreismertem e téren (korábban azt hittem, dogmatikus, konzervatív, szemellenzős keresztény nézeteket vall). Talán téged is hasonlóan pozitív tapasztalatok érnének (?):). Mindenesetre remélem, eljön az idő, amikor nem kell tovább titkolóznod (-unk), mert szó mi szó, pocsék dolog :S
üdv: Eső :)