a borz

Addig is, míg mélázok az álmon, ismerkedjünk meg egy kicsit közelebbről a borzzal (jelen esetben a hazánkban is honos fajra gondolok)!

Rendszertani besorolás: az európai borz (Meles meles) a ragadozók (Carnivora) rendjén belül a menyétfélék (Mustelidae) családjába és a Melinae alcsaládba tartozik. 

Elterjedés, élőhely: Skandinávia fagyos tájait leszámítva egész Európában, valamint Ázsia DK-i vidékein megtalálható (a nemzetség egyéb fajai Távol-Keleten is honosak). Jellemzően erdőségekben, dús vegetációjú biotópokban üt tanyát, de élelemkeresés céljából kultúrterületeken is felbukkanhat. Bokrokkal, erdősávokkal tarkított mezőgazdasági parcellákban is megtelepszik. 

Megjelenése: nagy testű; hossza 80-90 cm, ebből 15-20 cm a farok; a nagyobb hímek súlya a 20 kg-ot is elérheti (különösen ősszel, mikor a téli ínségre készülődve alaposan meghíznak). Szőrzete a hátán ezüstszürke, oldalán sárgásbarna, hasán koromfekete. Fehér pofáján két fekete csík húzódik az orrától a szemén át egészen a füléig. 

Életmódja: mindenevő, magvakat, gyümölcsöket, gombákat, gyökereket, gerinctelen és - apróbb termetű - gerinces állatokat egyaránt fogyaszt. Éjszaka aktív, nappal elvétve látható. Hagyományosan magányos állatnak tartották, ám a későbbi kutatások szerint a kiterjedt üregrendszereken olykor akár egy tucat tagot számláló klán osztozik (megfigyelések szerint a klánok kialakulása a hidegebb égövben jellemző; dél felé, melegebb vidékekre haladva - így hazánkban is - létszámuk csökken, s a párban, illetve magányosan élő állatok lesznek jellemzőek). A 'társas' üregrendszer több (meglehetősen nagy) kamrából és az azokat összekötő folyosókból épül fel, s számos (vész)kijárattal rendelkezik. Az egymást követő generációk huzamos időn keresztül használják, bővítik, növelik; egy angliai borzlabirintus vizsgálatakor kiderült, hogy annak folyosói összesen 879 méter hosszúak, s  50 kamrával, valamint 178 bejárattal rendelkezik. Az üregeket a borzok lombokkal, mohával bélelik, és nagy gondot fordítanak a tisztán tartásukra. 

A csapatot rokon egyedek, javarészben nőstények alkotják (a fiatal hímek általában elvándorolnak és saját családot keresnek); területük 50-150 ha, amelynek határait ürülékkel, vizelettel, továbbá szagmintákkal jelölik és harciasan védik. A klán feje a domináns hím és nőstény; gyakorlatilag csak utóbbiak szaporodnak, mert ugyan a hím több nősténnyel is párzik, azoknak utódait a rangsor élén álló anya elpusztítja.
A magányosan élő borz nőstények a párzási időszakban több hímmel is párosodhatnak. Az ivarzási periódus tél végétől a nyár végéig (februártól októberig; csúcspontja augusztusra esik) eltart, ám a tényleges megtermékenyülés késhet, az embiró fejlődése szünetelhet, a beágyazódás eltolódhat akár hónapokat is; így a párzástól számítva általában 11-12 hónap telik el az utódok születéséig. 

A rendszerint február-március táján születő kölykök száma általában 2-6, hosszuk 15-20 cm, gyér szőrzettel és vakon jönnek a világra, szemüket három hetes korban nyitják ki. A 8. héttől már szilárd táplálékot is fogyasztanak, és szülői felügyelettel el-elhagyják az üreget, de még néhány hétig szopnak. Öt hónapos korukra lesznek többé-kevésbé önellátók. Őszig maradnak a szülők - vagy magányos borz esetén az anya - felügyelete alatt, s csak a következő tavasszal, egy, - másfél éves korukra válnak ivaréretté. Ritkán az anyával töltik a telet, a meglevő üregrendszert kibővítve egy saját hálókamrával; gyakoribb, hogy önálló lakhelyet keresnek vagy ásnak maguknak. A csapatban élő borzok esetében a nőstény utódok maradnak, a hímek általában elszakadnak a nagycsaládtól. 

A telet téli álomba szunnyadva töltik, habár időnként fel-felébrednek, sőt, enyhébb éjszakákon el is hagyhatják az üreget vízivás vagy táplálék-keresés céljából. Maximális életkoruk 15-16 év; a fiatalon befogott példányok szelidíthetők, az idősek viszont agresszívek és harciasak.
Borz és ember: a borzot régen előszeretettel vadászták húsáért, illetve gereznájáért, amely festőecset, borotvaecset alapanyagául szolgált. Kisütött testzsírjából cipőpaszta, csizmakenőcs készült. Mivel odúját olykor rókákkal (ritkábban nyulakkal) osztja meg, Angliában a már betiltott hagyományos rókavadászat előtt betemették a célterületen található borzlyukak bejáratát, nehogy menekülési lehetőséget biztosítsanak a rókáknak (később aztán újra szabaddá tették őket, vagy a borzokra bízták a melót).
Hazánkban a borz nem védett, vadászható, és minthogy a veszettség potenciális terjesztője, illetve jelentékeny gazdasági károkozó lehet (elsősorban mezőgazdasági terményeket, szőlőt fogyaszt, illetve szabadtartásos baromfitelepeken a tojásokat megdézsmálhatja), állományának szintentartása a vadgazdálkodás fontos feladata. A kilőtt állat koponyája (illetve péniszcsontja és szemfoga) számít trófeának. A fajra nézve azonban nem a vadászat, hanem az autóforgalom jelenti a legnagyobb veszélyt: megdöbbentően magas számban hullanak el az utakon, köszönhetően a figyelmetlen vezetőknek. Egyébiránt - hazánkban - természetes ragadozójuk nincs (másutt a farkas és a hiúz jelent fenyegetést a számukra); s kutya legyen a talpán, amelyik ki mer kezdeni egy borzzal. 

A borzhoz fűződő hiedelmek, hagyományok és mágikus megfelelések: a kelta mitológiában mint alakmás (állattá változott ember) jelenik meg (Eochaid fia Conall három gyermekét borzzá változtatta Grian istennő, mert azok megtámadták Knockgraney hegyén álló erődjét. Cormac Mac Airt, Tara Nagykirálya gyermekkorában elejtett néhány borzot, és hazavitte őket vacsorának, ám nevelőapja, Tadg undorodott a húsuktól, s később kiderült, hogy borzzá változott unokatestvérei kerültek [volna] terítékre). Malájföldön a varázslók familiárisa, küldött állata gyakran borz (vagy bagoly). Totemállatként az önfejűség, a céltudatosság, az akaraterő és az eltökéltség jelképe (részletesebben ld. előző bejegyzés). Steven D. Farmer így ír:

- ha a borz felbukkan [az álmaidban, látomásaidban]: légy kitartó és ragaszkodj a terveid teljesítéséhez, nem számít, milyen áron. Légy kész megvédeni azt, amiben hiszel, az elveidet, az elképzeléseidet; és felemelt fejjel fogadj minden velük kapcsolatos kihívást, kritikát. Ideje abbahagyni a taktikázást, a hezitálást, a késlekedést, és megtenni, amit kell. Nem jó, ha másokra támaszkodsz, másoktól (mások véleményétől) teszed függővé magad, aztán neheztelsz rájuk, ha a dolgok nem jönnek ki jól; bízz benne, hogy megvan benned az önállósághoz szükséges erő. A benned feszülő nyugtalanságot (agressziót, dühöt) alakítsd termékeny, gyümölcsöző energiává ahelyett, hogy mások ellen fordítanád. 

- hívd a borzot segítségül, ha: hosszú távú célod van, de úgy érzed, feladni készülsz; ha elnyomva, bántalmazva érzed magad, és ki akarsz állni magadért; ha bizonytalannak érzed magad, hogy előrelépj, haladj bizonyos ügyben; ha olyan helyzetbe (pozícióba) jutottál, amelyben fokozott felelősség hárul rád, és támogatásra van szükséged ehhez az új szituációhoz; ha pszichés gyógyulásra vágysz, de nem bogyók vagy dilidoki igénybevételével. 

- ha a borz a totemed: a céljaid elérése érdekében nagyon eltökélt és makacs tudsz lenni. Ugyan nem vagy kifejezetten konfliktuskereső alkat, ha sarokba szorítanak, kész vagy harcolni. Hatásos és erős gyógyító vagy, gyakran szokatlan módon orvosolod a hozzád fordulók problémáit. Önbizalomhiányod és félénkséged leplezésére hajlamos vagy olykor mogorva álarcot ölteni, mogorván viselkedni. Jó mesélő vagy, számos remek történetet tudsz előadni.

Ted Andrews azzal egészíti ki a feniteket, hogy a borz kiváló gyógyító tudása annak köszönhető, hogy - elsőrangú ásóként - ismeri a föld felszíne alatt rejlő dolgokat, képletesen szólva a felszín alatt meghúzódó kincsek, tudás, hatalom birtokosa. Munkamódszere lehet szokatlan, ámde hatásos, egészen a probléma gyökeréig hatoló.

Ha a borz feltűnik az életünkben, ideje önvizsgálatot folytatni. Ássunk mélyre önmagunkban, a múltunkban. Keressük meg ismét a szoros kapcsolatot a földdel és az élővilággal. Jelezheti azt, hogy ideje feleleveníteni mindazt, ami érdekelt, kíváncsivá tett és lenyűgözött. Ideje fejleszteni az önkifejezési képességünket, az önbizalmunkat; ideje, hogy kezdetét vegye egy új történet rólunk és az életünkről.

Források: