2011. január 2., vasárnap

parus major

Egyik újévi elhatározásom, hogy rendszeresen közzéteszek a blogban környezet,-és természetvédelmi témájú bejegyzéseket. Arra gondoltam, hogy apránként ismertetem a hazai védett fajokat, s mi lehetne stílszerűbb felütés, mint az év madarának bemutatása?

2011 a széncinege (Parus major) éve (V, eszmei érték: 10 000 ft; az IUCN osztályozás szerint a nem veszélyeztetett - LC, azaz Least Concern - kategóriába esik). Azt hiszem, különösebben nem kell ragoznom a megjelenését, hiszen kultúrakövető faj lévén mindenki előtt jól ismert. Jellegzetes fekete csőre, fejtetője és torokfoltja, amely vékony csíkká keskenyedve a farokig folytatódik. Arcoldala fehér, hasa sárga, háta zöldes, a némivel sötétebb, kékbe hajló szárnyakon fehér sáv fut keresztül. Testhossza 14 cm, szárnyfesztávolsága 22 cm, tömege 14-22 g (a hímek nagyobbak).
 Elterjedési területe szinte egész Európát felöleli, s Ázsiát is keresztülszelve Kínáig nyúlik. A Kárpát-medencében általánosnak mondható, az Északi-középhegységben és a Dél-Dunántúlon a legjellemzőbb, az Alföldön némivel ritkább.
Táplálékát nyáron zömmel ízeltlábúak és hernyók alkotják, télen olajos magvakat fogyaszt. Áttelelését magunk is segíthetjük faggyú és magvak keverékéből álló cinkegolyók kihelyezésével. Márciusban kezdődik a költés; a tojó szűk odvakban rakja le 8-14 tojását. Az odút gondosan kibéleli gyökerekkel, fűszálakkal, mohával és szőrrel, így biztosítva a puha és meleg közeget a tojások számára. A fészek körül a hím territoriálisan viselkedik, énekével jelöli ki a birtokát, s határozottan védelmezi is azt a betolakodókkal szemben.
A fiókák körülbelül két hét kotlás után kelnek ki, s egészen röpképességük eléréséig fészeklakók. A két szülő felváltva költ, s később közösen etetik a csemetéket. Ha az időjárás is kedvez, gyakori a nyári másod,- sőt harmadköltés.
Hogy miért e kimondottan kedvező helyzetű faj lett 2011 madara? Amint a Magyar Madártani Egyesület honlapján olvasható, épp azért, hogy lássuk: a természetvédelmi törekvések nem hiábavalók, a lakossági összefogás, a civil szféra bevonása kiemelkedően fontos az élővilág megóvása érdekében.
Mit tehetünk a széncinege védelme érdekében? Kihelyezhetünk mesterséges odút (B és D típus), 2-3 m magasságban faágra lógatva, vagy akár a törzsre (illetve épület falára) rögzítve. Az egyes költések után az odúból el kell távolítani az elhasználódott fészekanyagot, az esetleges záptojásokat, egyéb hulladékot. Egész évben hasznos az itató, illetve a porfürdő, október végétől március közepéig pedig fontos a sótlan napraforgóval, cinkegolyóval, almával történő etetés. Gyakori a szalonnabőr, illetve a dióbél alkalmazása is.  Korábban elterjedt szokás volt a kenyérmorzsa kiszórása, azonban annak élesztőtartalma megárthat, tehát mellőzzük.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése