múltkor

Időnként felnézek az origóról levált múlt-kor.hu történelmi hírportálra. Némelyik cikk mind a tartalmat, mind a megfogalmazást tekintve hagy kívánnivalót maga után, de sok érdekes is akad; például erről az egyiptomi szobrocskáról, amely (vagy talán az általa megtestesített egykori elhunyt, Neb Sanu?), ahogy mondani szokás, "forog a sírjában", pontosabban szólva: a végső nyughelyének számító múzeumi polcon. 

Egy másik írás a Norvégia északi részén fekvő Finnmark megye kora-újkori boszorkányégetési gyakorlatáról számol be. Az áldozatoknak 2011-ben emlékművet emeltek, ami az egyéni sorsdrámák bemutatásán keresztül arra figyelmeztet, hogy a boszorkányüldözés világszerte sokak számára nem csupán a múlt szégyenfoltja, de a jelent tragikuma. 

LXIV.

" Vagyok a ma.
Vagyok a tegnap.
Vagyok a holnap.
[... ]
Vagyok a titokba burkolózó isteni lélek,
Ki egykor régen, az idők hajnalán
Megteremtette az isteneket,
S aki, bár lénye rejtett, táplálja
A mennyország, a Duat és Amenti lakóit [...] "

XXXVIII.

" [...] Megváltottként és szentként
Végigfekszem a földön és betöltöm azt.
Mint egy smaragd-liliom, kivirágzom,
Mert Hotep vagyok, mindkét birodalom ura."

XXXIV.

" [...] Láng vagyok, mely millió éve világol,
S az idő végtelenje folyóként árad ellenünk.
Íme, a zászlómra írt szent ige:
'Ragyogón, üde virágdíszében
Szembejön velem a jövő...' [...]"