Nem akarok senki lelkivilágába belegázolni, de a fenti kis humorkocka nagyon találóan mutat rá a keresztények (többsége) bibliaismeretének fogyatékosságaira, felületességére (tisztelet a kivételnek!). A Szentírást Isten által sugalmazott, megkérdőjelezhetetlen szakrális szövegnek tekinti a Krisztus-követők tábora, - noha egyes részeiből a történelem folyamán számos, többé vagy kevésbé eltérő változat, kópia halmozódott fel; noha a sokszori másolás és fordítás olykor kevésbé, máskor jelentősen megváltoztatta bizonyos szakaszok értelmét; noha a korábbi szövegeket utólagos hozzáfűzések, betoldások egészítik ki (ld. bővebben Dr. Bart Ehrman ismert Biblia-kutató, Újszövetség-szakértő ezzel kapcsolatos előadását); noha mai szerkezetét emberek válogatómunkájának (a 397-es karthágói zsinattal lezáruló kanonizációs folyamatnak) a révén nyerte el, (mikoris a formálódó egyház addigra megszilárduló hittételeitől elütő, illetve hiteltelennek vélt vagy bizonyult iratokat "apokrifként" száműzték a szent tekercsek közül); noha még az egyes keresztény felekezetek Bibliái sem egyformák - és így tovább.
A Wikipédia Biblia szócikke a következőképp kezdődik: " A Biblia ... azoknak a könyveknek a gyűjteménye, amelyeket a zsidóság és a kereszténység Istentől sugalmazottnak és ennek okán szentnek fogad el, tehát a hit és az erkölcs területén általános mércének tekint (kiemelés tőlem, -h.e.)." Valóban, ma is akad olyan - szélsőséges avagy fundamentalista - keresztény, aki számára a "mert a Biblia ezt írja" abszolút érv. Ugyanakkor sem ők, sem mértékletesebb kartársaik nem gondolnak bele, hogy a bibliai előírások, törvények (s itt most nem a tízparancsolatra, mint inkább az Ótestamentum egyéb rendelkezéseire gondolok) közül minden kor kimazsolázta a maga kulturális paradigmájához, morális és társadalmi berendezkedéséhez illőt; azt, amit alkalmazni lehetett a fennálló értékrend keretein belül. Az ókori zsidóság és a belőlük kisarjadó őskeresztény közösség valószínűleg híven betartotta az Ószövetség előírásait, míg a középkori Európában már bizonyára nem vették komolyan a havibajos asszonyok tisztátalanságára (Lev15:19-30; Lev 20:18) vagy az engedetlen gyermek nyilvános megkövezésére vonatkozó utasításokat (MózV 21:18-tól). Ugyanakkor ebben az időszakban és a kora-újkorban a mózesi rendelkezésekkel összhangban tovább üldözték a varázslókat, bűbájosokat, boszorkányokat (pl.: Kiv22, MózV 18:9-14; Lev19:31) ; halálbüntetéssel (vagy hosszabb bebörtönzéssel, száműzetéssel) sújtották az egyneműek közti szerelmet (Lev20:13), és szent hévvel aprították az "istentelen" pogányokat. Manapság a nyugati műveltségű társadalmakban újabb intelmek hullottak ki a rostán; már senki nem akarja "kiirtani a népéből" azt, aki szombaton (neadjisten vasárnap) dolgozik (Kiv32:12-17), vidáman esszük a nyulat és a disznót, noha Jahve még tetemük érintését is tiltja (Lev11:6-7) egy szűz megerőszakolásáért pedig nem elég váltságdíjat fizetni az apjának (Kiv22:15-16), az elkövető büntetőjogi eljárással néz szembe. Észre kell vennünk, hogy a Biblia sem abszolút szabályrendszer, örökérvényű erkölcsi kódex, amelynek minden szava időn és téren át változatlan aranyigazságokat őriz. Nem; egy adott korszak, nép, kultúra és vallás nagyon is jellegzetes terméke, amelynek bizonyos részei a történelem kerekeinek fordultával óhatatlanul aktualitásukat vesztik.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy teljes egészében hasznavehetetlen vagy elítélendő volna. Nem értek egyet azokkal a szemellenzős pogányokkal vagy ateistákkal, akik semmi értéket nem látnak a kereszténységben és a Bibliában. Ha nem Isten megfellebbezhetetlen szavaként, hanem egy ókori nép színes, fordulatos, gazdag nyelvezetű történelmi-mitológiai emlékiratainak gyűjteményeként tanulmányozzuk, nem csak szórakoztató, de elgondolkodtató olvasmány lehet. Negatív és pozitív példa egyaránt jócskán akad benne; saját emberi természetünkről sokat tanít. Az Újszövetség pedig, úgy vélem, valódi morális értékeket is felvonultat, mégha a mondanivalót övező vallási kerettel nem is tudunk azonosulni. Végül az összehasonlító vallástudomány iránt érdeklődőknek hasznos szakmai forrást nyújt.
Viszont ha valaki teológiai vagy morális vitában megdönthetetlen érvként bibliai szentenciákat sorol, nyugodtan kérdezzétek meg tőle: no és milyen állatot ajánlott fel égőáldozatul az elsőszülött fia helyett (Kiv34:19)?;-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése