A következő címkéjű bejegyzések mutatása: eső. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: eső. Összes bejegyzés megjelenítése

2015. május 15., péntek

erdőjáró

A minap egy kedves ismerőssel és két nagyszerű lóval órákig barangoltunk a környékbeli dombokon, szitáló esőben. Az erdő ismét emlékeztetett rá, hogy nem ésszel kell pogánynak lenni, hanem szívvel. 




2013. március 31., vasárnap

te, aki a mennydörgésben nyargalsz...

" Te, aki a mennydörgésben nyargalsz,
aki játszva jössz villámláskor,
égzengéssel terhes őszi felhő,
villámokban gazdag tavasz felhő,
akinek léptei robajjal harsognak,
ó, atyám, Mergan kám,
Jalamaként zengve jöjj
most ide jobbomra."

(altaji török sámánének)

Forrás: Diószegi Vilmos (1958) 1998: A sámánhit emlékei a magyar népi műveltségben. Akadémiai Kiadó, Budapest. 

2011. december 5., hétfő

zöldesbarna idő

a kopár föld kávészínű csupaszsága
frissen sarjadt, fakó vetés bátortalan szépsége
ólompaplan égbolt
dermedt álmok gyöngyszürke fátyla az alvó dombok felett
esőcseppek hűvös gyengédsége az arcomon
elázás, hazaérkezés
élet

2011. december 1., csütörtök

az ég urai

Kicsit elbóklásztam a neten a csütörtök kapcsán, és találtam egy kiváló felsorolást, - természetesen a wikipédia jóvoltából - különböző népek viharisteneiről. Íme:

1. Ókori Közel-Kelet:
- Teshub (hurri)
- Adad, Ishkur, Marduk (asszír-babiloni)
- Hadad (levantei)

2. Eurázsia
- Tarhunt (hettita)
- Zeusz (görög)
- Bronthes (görög)
- Jupiter, Summanus (római)
- Taranis (pánkelta), Ambisagrus, Leuceitos (gall)
- Þunraz (germán; másképp Þunor [angolszász], Donar [germán], Thor [skandináv])
- Thor (skandináv)
- Perún (szláv)
- Perkunas (balti)
- Perendi (albán)
- Gebeleizis (román [dák])
- Zibelthiurdos (trák)
- Ukko vagy Perkele (finn)
- Uku (észt)
- Horagalles (szamojéd)
- Indra, Parjanya (hindu)
- Aplu (etruszk)
- Atamshkai (?)

3. Távol-Kelet
- Lei Gong (kínai)
- Ajisukitakahikone, Raijin (Raiden-sama, Kaminari-sama), Tenjin (kami) (japán)
- Susanoo (japán)

4. Észak,- és Dél-Amerika
- Mennydörgésmadár (észak-amerikai indián törzsek)
- Xolotl (azték)
- Chaac (maja)
- Apocatequil (inka)
- Cocijo (mexikói)
- Aktzin (mexikói)
- Jasso (mexikói)
- Haokah (lakota)
- Tupa (brazil)
- Tunupa, Thunupa (bolíviai és perui)
- Salar (azték) 

5.Afrika
- Set (egyiptomi)
- Shango (yoruba)
- Oya (yoruba)
- Azaka-Tonnere (nyugat-afrikai vodun/haiti vodou)
- Mulungu
- Xevioso (Xewioso, Heviosso - 'So' régió)
- Sango (nigériai)

6. Csendes-óceáni szigetvilág (Polinézia)
- Haikili
- Tawhaki
- Kaha'i
- Te Uira

7. Ausztrália
- Namarrkun (aborigin)

omnia - taranis, jupiter...

2011. július 2., szombat

2011. május 27., péntek

égszakadás

Olyan vihar tombol errefelé, mintha Zeusz, Jupiter és Thor tartana szakmai meetinget épp a fejünk felett :)

2011. május 15., vasárnap

2011. május 8., vasárnap

2011. április 25., hétfő

thor pörölye

Végre, az év első zivatara! Az istenekre, el sem tudom mondani, mennyire hiányzott ez nekem. Mintha hosszú idő után most először élnék igazán. Újjászületek az esőben.


2010. augusztus 31., kedd

egy wicca útja 2

Alkonyat.
Ónszürke, nedves hasú, sima felhőtakaró borul a tájra. Kitartó, apró szemű, hideg eső permetez belőle a reszkető földre.
Nyugaton azonban a naplemente színei szövik át a nyirkos fellegfüggönyt. A mogorva égi hadsereg bársonyos narancsvörös, parázs-piros, halvány szürkésrózsaszín árnyalatokba öltözik. A horizonton, ég és föld találkozásának keskeny vonalában mintha lángolna a mennybolt.
A nedves aszfalt, a rajta hízó pocsolyák, az út szélén rohanó patakocskák egyaránt rózsaszín selyemfényben csillognak. A szemközti dombok haragoszöld gerincét párás aranyfénybe burkolja az ég búcsúzó ura. Fölöttük magas ívű, dupla szivárvány feszül ki a kormosnak tetsző háttér elé, két pillére hétszín ragyog, derengő varázslatot hintve e világra...
Meglátni a szépséget, az istenit, a múlandót és örökkévalót e pillanatokban: ez is része egy wicca útjának. Fontosabb, maradandóbb, mint a csalódások.

Áldás kísérjen benneteket!
Hulló Eső, 2010-08-31

2010. augusztus 28., szombat

felhőd alatt táncolok...

Ünnepeld, ahogy hullik az eső
Ünnepeld, hogy a földből zöld élet nő
Ünnepeld az új Édent, mi eljő
Ünnepeld, hogy hullik az eső...

(Alice di Micele 'Celebrate the rain' c. számának műferdítése:))

Az Ég áldása reátok!:)
Huyana, 2010-08-28

2010. augusztus 27., péntek

2010. augusztus 14., szombat

lucky day

Péntek 13 ezúttal sem hazudtolta meg önmagát... remek egy nap volt!
Már reggel jól kezdődött: mikor felébredtem, friss levegő és a sötétítőfüggönyön átszüremlő bágyadt, selymes fények mellett szokatlan csend köszöntött. Olyan békés volt heverni az ágyamon a hajnali napsütésben, miközben az énekesmadarak, a kakasok, sőt az autók és munkagépek is mélyen hallgattak...
A pozitívumok sorában a délelőtt folyamán megalkotott Lughnasadh - dal következik, majd az ebéd, amelyet legnagyobb meglepetésemre nagyon ízletesnek találtam - pedig bőszen vallom, hogy utálom a sóskát. Most mégis kifejezetten jól esett :D.
Délután ismét szunyókáltam (méghozzá milyen jót!), majd nekiültem a diplomamunkámnak, és befejeztem az egyik alpontot. Ezt követően futni mentem, - miközben délnyugatról sötétszürke, baljós felhőhad kúszott fölénk. Mire befejeztük a vacsorát, megérkezett a vihar - és micsoda vihar, te jó ég! Igaz, hogy nem volt nagy szél, és az esőből is csak módjával kaptunk, de mindezekért kárpótolt a horizonton körüs-körül, szüntelenül zajló égiháború. Amikor azt mondom, szüntelenül, azt szó szerint értem: ÉNy-on, É-on egyfolytában villámlott, s szakadatlan morajlásként hatoltak el hozzánk a mennydörgések - míg DNy-on és DK-en időközönként hatalmas égi szikrák borították fénybe a felhőmennyezetet. Káprázatos látvány volt! Hosszan álltam az erkélyem ajtajában, mélyen belélegezve az eső-illatú, hűvös levegőt, s gyönyörködve a fenséges istennyilákban. Végül a nap méltó záróakkordjaként megnéztem a Péntek13 c. nagysikerű alkotás 2008 - as remake-jét...:)


Áldás legyen veletek!
Hulló Eső, 2010-08-14

2010. július 24., szombat

celebrate the rain

Remélem, ezúttal mindenki egyetért velem abban, hogy jól jön ez a hűvösebb idő. Az utóbbi hetek kánikulája főtt rákot csinált belőlem, - nade most! Végre felhők, végre szél, végre némi csapadék! Fenséges volt az éjszakai zivatar, persze abban biztos vagyok, hogy szegény kutyám nem így gondolja - a pince mélyére bujdokolt a mennydörgés elől.
Egyszóval, Alice di Micele: Celebrate the rain.