erdőjáró

A minap egy kedves ismerőssel és két nagyszerű lóval órákig barangoltunk a környékbeli dombokon, szitáló esőben. Az erdő ismét emlékeztetett rá, hogy nem ésszel kell pogánynak lenni, hanem szívvel. 

álmaim paripája

ajvé.

Már megint azt álmodtam, hogy egy (emberből lett) beszélő lovon ülök. 

Első alkalommal, még évekkel ezelőtt, az egyik lakótársam és kedves barátom változott lóvá, s rajta vágtáztam a levegőben. Ezúttal a ló kiléte titok maradt, de tudtam, ha nem is vagyok képes konkrétan megszemélyesíteni, jól ismerem, közel áll hozzám. 

Nagyon bizarr érzés olyasvalakit megnyergelni, aki beleszövegel abba, hogy hogyan teszed azt. Egyáltalán,  egy emberként érző és gondolkodó lényt hátasállatként kezelni. Brrr.

kiütéses vereség

Paff vagyok.

No nem a bűvös sárkány, hanem úgy amúgy. Értitek.

Államvizsga-tételek. Fizika mérési gyakorlat. Kémia zéhá, utána pancsolás holmi savakkal. Gyilkos tesióra, a harmadik futógyakorlat utána pulzusszám 200/perc. Lovaglás, önként és dalolva kengyel nélküli tanügetés (igen, ilyen mazochista tudok lenni.) A végén valósággal lefolytam a ló hátáról.

az imént csörgött a telefonom, először fel sem álltam a fotelból, gondoltam, ha fontos az illetőnek, majd újrahív. Az volt, két percen belül megint rázendített a ketyere, hát elvonszoltam magam az ágyig, lerogytam rá és belebonyolódtam a csevejbe. Aztán négykézláb másztam vissza a karosszékig.

és nem csak fizikailag kerültem padlóra (kac-kac, egy újabb egetrengető szóvicc). nem is folytatom.

Azt azért elmondanám, hogy ennél sokkal magasabbröptű gondolatokkal készültem.

majd legközelebb, ha túlestem a krízisen:)

Áldás reatok, béke poraimra:)

Hulló Eső

borúra derű

Nos, hogy ne aggódjatok nagyon a kedélyállapotomért, jelentem, helyrebillent a világ: épp most értem haza a lovaglásból, és mintha minden gondomat elfújta volna a szél:D
Hát igen, a lovak ezt művelik az emberrel - feledtetnek bút és bánatot:). A pompás paripa, akinek a jókedvemet köszönhetem, egy pej furioso, név szerint Matróz - az alkata és a mozgása meglepően emlékeztetett hajdani kedvenc lovaméra, s így egyáltalán nem volt újszerű, idegen érzés rajta ülni. Pedig majdnem egy évet kihagytam, s még ha rendszeresen lovagol is valaki, egy új ló mindig új kihívás :). Azt hiszem, elmondhatom, hogy Matróz és én hamar megtaláltuk az összehangot. :).
Szóval most mmmmmm:)
Nem is tudok más emotikont beszúrni, csak :) - t és :D - t :).
:)

Hulló Eső, 2010-09-28