 | ||
| A Hortus Sanitatis (1491) egy lapja. Forrás |
A magia naturalis, avagy "természetes mágia" a reneszánsz idején élte virágkorát, de a kifejezés maga már a 13. században felbukkan egy angol szerzetes feljegyzéseiben. Kialakulását különféle, Európát ért szellemi hatások lendítették elő: elsőként - a 12. - 13. században - az iszlám műveltség beszivárgása a kontinensre (az arab természettudomány ekkoriban messze az európai előtt járt), majd az antikvitás természettudományos ismereteinek újrafelfedezése (részben arab közvetítéssel). A mohamedán kultúrkörből érkezett varázskönyveknek - ide tartozik a Picatrix, a Liber Vaccae, a Liber Palmae - szintén nagy keletje volt. Hatásukra kezdtek kibontakozni az első természettudományos diszciplínák a kontinensen: az ásványtan, növénytan, állattan, asztrológia, alkímia. A 14.-15. században a neoplatonikus filozófia és a közel-keleti gyökerű miszticizmus termékenyítette meg Európa szellemi táptalaját: a reneszánsz tudósok a kísérletezésen és gyakorlati tapasztalaton alapuló ismereteket hermetikus tanokkal, okkult gyakorlatokkal és varázslattal vegyítették. A magia naturalis ebben a közegben teljesedett ki és vált a korabeli műveltség egyik alappillérévé.
A magia naturalis ugyanis annak tudománya, hogyan lehet a természet létezőit összekötő rejtett kapcsolatok, rokonszenvek, hasonlóságok révén egyikkel a másikra hatni. Afféle természettudományos olvasztótégelyként magába foglalta az utókor által igazolt ismereteket a mágikus képzetekkel és gyakorlatokkal. Míg a démonidézéssel, alantas szellemi hatalmak közreműködésével operáló rituális vagy magas mágiát (theurgia, goétia - de a halottidézéssel, kísértettekkel kapcsolatos nekromantia és az isteni tudásra áhítozó divináció is hasonló cipőben járt) az Egyház mélységesen elítélte, hiszen feltételezi az ördögi erőkkel történő interakciót, addig a természetes mágia gyakorlása - bizonyos határokon belül - elfogadott, mi több: egyes szakmákban - például az orvoslásban - alapvető volt. A korszak orvosi kézikönyvei a gyakorlati tapasztalaton alapuló, illetve a történelmi tekintélyektől származó hagyományos eljárások mellett jócskán tartalmazzák a magia naturalis praktikáit. A mágia szó mai értelmezése azonban e fogalom kapcsán annyiban problémás, hogy a kortársak a magia naturalis-nak nem tulajdonítottak transzcendens, természetfeletti vonást: épp ellenkezőleg, a természeti törvények okszerű alkalmazásának technikájaként deklarálták, amelynek eredménye csak látszatra csodaszerű és megmagyarázhatatlan, hisz valójában a teremtett világot mozgató kölcsönhatások, erők és ellenerők, vonzások és taszítások felhasználásán alapszik.
A magia naturalis, amely meghatározó volt a 15.-16. századi európai műveltségben, a felvilágosodással átadta helyét olyan diszciplínáknak, mint a kémia, fizika vagy élettan, ám örökségét fellelhetjük egyrészt a kuriozitás-irodalomban, kézzel másolt receptkönyvekben és házipraktika-gyűjteményekben, másrészt a 17.-18. század (máig) népszerű varázskönyveiben.
Források:
Láng Benedek 2007: Mágia a középkorban. Typotex, Budapest
Magyar László András (szerk.) 2005: Magia naturalis. Orvostörténeti ritkaságok. Kairosz Kiadó, Budapest. Innen: Előszó: mi a magia naturalis? Illetve: Martin Delrio: Mi a magia naturalis?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése