 |
| Alkimista démonábrázolás. Forrás |
A "démon" megnevezés az ógörög 'daimon' (δαίμων) szóból származik, amely önmagában nem hordozott negatív konnotációt - olyan transzcendens (akár isteni, de jellemzően az istenségeknél "alacsonyabbrendű") szellemi entitást jelölt, amely pozitív vagy negatív befolyást egyaránt gyakorolhatott az emberi életre (közismert példa Szókratész, akinek állítólag egy daimón nyújtott jótanácsokat és inspirációt). A pogány görög műveltség intencióik szerint segítő "agathodaimonokat" (αγαθοδαιμων) és ártó szándékúakat "kakodaimonokat" (κακοδαίμων) különböztetett meg.
A belőle képzett "eudaimonia" (εὐδαιμονία) kifejezés a bölcs ember megelégedett boldogságát, a nemes lélek tiszta örömét, mentális egészséget és kiegyensúlyozottságot jelölte. A vallásra alkalmazott legkorábbi fogalmak közt szerepel a "deisidaimonia" (δεισιδαιμονία), amely már a kereszténység megjelenése előtt a felszínes, misztikus, ceremoniális vallásosság - pejoratív - jelzője lett; az istenekre babonás félelemmel tekintő, mindenben előjeleket kereső, számos varázspraktikát gyakorló, hitét látványos kultikus szertartási keretek közt megélő emberre vonatkoztatták, akinek zajos miszticizmusa ellentétben állt a klasszikus filozófia logikai megismerésre törekvő, hűvös letisztultságával.
A démon szó a keresztény világban a Sátán szolgálatában álló ördögi lelkek gyűjtőneveként honosodott meg, magába olvasztva a nem-keresztény vallások mitológiájának alapvetően pozitív alakjait is. Természetesen az ártó szellemlényekbe vetett hit mondhatni univerzális; a keresztény démon-fogalomnak megvannak a maga párhuzamai a világ számos pontján.
Források:
Roberts, John (ed.) 2007: Oxford Dictionary of the Classical World. Oxford University Press, Oxford. "Deisidaimonia" szócikk.
Wikipedia - Daemon
Wikipedia - Demon
Wikipedia - Eudaimonia
+ hivatkozott oldalak
u.i.: remélem, mondanom sem kell, hogy nem a démonhit propagálása végett, pusztán vallástörténeti érdekességként írtam a fentieket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése