kereszténység és asztrológia

(1) Forrás

Az utóbbi hónapokban belebotlottam néhány olvasmányba, amik jobban megvilágítják a vallás és a csillagjóslás tudományának ambivalens viszonyát.

A teológia egyik elméleti kifogása az asztrológiát illetően az, hogy megkérdőjelezi a szabad akaratot és Isten mindenhatóságának tényét, minthogy az emberi élet eseményeit egy mindenek felett álló kozmikus világrendnek rendeli alá.  Abban az elképzelésben, hogy az egyén sorsa előre meg van írva, Róma a pogány fatalizmus nyomait véli felfedezni, ez pedig ellentmond a bibliai tanításoknak, miszerint fajunk a cselekedeteit illetően  önálló döntés, szabad választás birtokosa (a szabad akarat vallási szempontból kulcsfogalom, az ember kizárólagos privilégiuma, amely megkülönbözteti az ösztönvezérelt állatvilágtól, illetve az Úr szándékainak alávetett angyaloktól). Aki a megmásíthatatlannak vélt jövőt az égbolt tanulmányozásával kívánja kifürkészni, azt gondolva, hogy az emberi élet égitestek egymáshoz viszonyított mozgásának függvényében alakul, Jahve végtelen hatalmát és a liberum arbitrium dogmáját tagadja. 

A másik kifogás a "tudhatatlan tudására" való törekvés vádja, amelyről az egyház úgy vélekedett - és talán vélekedik még mindig - hogy tisztátalan eszközökkel, démoni közreműködéssel valósul meg. "A teológusok épp azért ítélik el és kárhoztatják oly gyakran a divinációs módszereket, mert a jós olyan tudásra - jövőbe látás, elrejtett tárgyak lokalizálása - törekszik, amelyek a mindennapi halandó elől rejtve vannak és amelyek kizárólag Isten számára adottak. Az egyház az Isten számára megadatott tudás jogtalan használatának tartja a jövendőmondást, maga a divináció terminus is az isteni képességekkel való visszaélésre utal, amely visszaélés - szögezik le a teológusok - nem lehetséges démoni segítség nélkül." (Láng, 2007)

(2) Forrás

Ugyanakkor az ókorban és a középkorban asztrológia szorosan összefonódott az asztronómiával, így helyt kapott a tudományosság berkeiben. Mi több, a művelt elit - Arisztotelész és Ptolemaiosz nyomán - készségesen elfogadta, hogy a csillagok járása hatást gyakorol a földi életre - mindaddig, amíg az nem ütközött a korszakban szellemi hegemóniára törekvő kereszténység elveivel. Láng Benedek "A csillagtudományok kis tükre" (Speculum astronomiaie) néven ismert 13. századi kézirat tárgyalásakor a következőket írja: " Az asztrológia középkori megítélése sokban különbözött a maitól. A csillagoknak a földi eseményekre gyakorolt hatását kutató diszciplína nem soroltatott a mágikus tudományok közé... Egészen addig, amíg az asztrológiával foglalkozó tudós elkerült bizonyos teológiai komplikációval fenyegető témákat - ilyen a Nagy Év elképzelés, mely szerint az égi események periodikusan visszatérnek korábbi konstellációikba, ennek következtében a földi történelem is lényegében ciklikus; valamint ilyen még a csillagok hatása a szabad akaratra és az egyéni létezőkre - addig nem volt félnivalója, nem fenyegette sem a szakmai meghurcoltatás lehetősége, sem a világi igazságszolgáltatás bosszúja." 

(3) Forrás

A csillagtudományok kis tükre egyébiránt azon iparkodik, hogy úgyszólván elválassza az ocsút a búzától, vagyis rendet vágjon a csillagtudománnyal összefonódott mágikus praktikák sűrűjében. Szerzője gondosan megkülönbözteti az asztrológiai ismereteket felhasználó, ámde elfogadhatatlan varázslatokat - amelyek kulcsmotívuma különféle szellemi entitások megidézése - a természeti mágián, vagyis a teremtett világ létezőinek veleszületett erején alapuló eljárásoktól. Előbbit két kategóriára (abominabilis, vagyis gyűlöletes és detestabilis, azaz utálatos) bontja aszerint, hogy a szertartás során a mágus hódolatot vagy dominanciát mutat-e a démoni hatalmak felé. E felosztás tükrözi Róma háborúját a középkori okkultizmus vadhajtásai ellen, s egyben azt a mentalitást, amely ugyanakkor a természeti törvények logikus következményének tartott, vagyis úgymond "tudományos" alapokon nyugvó varázslatoknak létjogosultságot tulajdonított. Az égitestek és a földi élet közti összefüggések - bizonyos határokon belül - ide soroltattak.

Az asztrológia egyébként igen népszerű volt uralkodók, egyházi és világi elöljárók körében is. "Nem üzentek hadat, nem kezdtek meg építkezést, nem fogtak hozzá pénzügyi tranzakcióhoz, míg a csillagoktól tanácsot nem kértek..." (Seligmann, 1987). Még bizonyos pápák sem röstelltek efféle "égi segítségért" folyamodni. Az asztrológia elválása az asztronómiától az 1600-as évek táján vált markánssá. 

Hogy a katolicizmus ma miként vélekedik e témáról, azt megtudhatjuk például Gál Péter "A New Age keresztény szemmel" című könyvéből, a Katolikus Lexikon vonatkozó címszavából, vagy a Katolikus Katekizmusból. Utóbbinak a mágiáról írt cikkelyeit idézem:

"A JÖVENDÖLÉS ÉS MÁGIA
2115 Isten föltárhatja a jövőt prófétái vagy szentjei előtt. Mindazonáltal az igazán keresztény lelkület a jövő tekintetében bizalommal ráhagyatkozik a Gondviselés kezére, és nem táplál semmiféle egészségtelen kíváncsiságot ez irányban. A meggondolatlanság a felelősség hiányát hozhatja létre.

2116 Mindenfajta jövendölés elvetendő: a Sátánhoz vagy a démonokhoz fordulás, a halottidézés és minden más praktika, mely hamisan azt hirdeti, hogy képes "lerántani a leplet" a jövendőről. [45] A horoszkópok, az asztrológia, a tenyérjóslás, a kártyavetés, a jelek értelmezése, a jövőbelátás, a jósokhoz (médiumokhoz) fordulás mind arra törekszik, hogy hatalma legyen az idő, a történelem és végső soron az emberek fölött; ugyanakkor kegyessé akarják tenni a titokzatos hatalmakat. Mindezek ellentmondanak a szerető félelemhez kapcsolódó tiszteletnek és imádásnak, mellyel egyedül Istennek tartozunk.

2117 A mágia és a varázslás valamennyi fajtája, melyek által úgy tesznek, mintha hatalmuk lenne az okkult hatalmak fölött, mintha szolgálatukra tudnák kényszeríteni őket és természetfölötti hatalomhoz jutnának általa felebarátjuk fölött -- még ha az egészségét akarnák is visszaadni --, súlyosan ellenkeznek a vallásosság erényével. Ezek a praktikák még inkább elítélendők, ha ártani akarnak a másiknak, vagy ha a démonok beavatkozásához folyamodnak. Az amulettek viselése is elvetendő. A spritizmus gyakran jövendőmondó vagy mágikus cselekményeket takar. Ezért az Egyház inti a híveket, hogy tartózkodjanak tőle. A hagyományos gyógymódok (természetgyógyászat) alkalmazása nem törvényesíthetik a gonosz hatalmak segítségül hívását és mások hiszékenységének kihasználását."

Gál Péter a maga álláspontját bibliai idézetekkel támasztja alá: 

- Ne akadjon közted senki, aki fiát vagy lányát arra készteti, hogy tűzön menjen át, aki jövendőmondásra, varázslásra, csillagjóslásra vagy boszorkányságra adja magát, aki bűbájosságot űz, szellemet vagy lelket kérdez, aki halottat idéz (MTörv 18, 10-12). 

- Vigyázzatok, hogy senki félre ne vezessen benneteket bölcselkedéssel és hamis tanítással, amely emberi hagyományon és a kozmosz elemein alapszik, nem pedig Krisztuson." (Kol 2, 8).

... és hát ismerjük az Ószövetség egyéb obskúrus intelmeit.

Én mindezekkel együtt hiszem, hogy "több dolgok vannak földön és égen... "

(4) Forrás

Képek:
(1) Jézust a zodiákus körben ábrázoló 17. századi freskó Svetitskhoveli-ből.
(2) A "Zodiákus ember", a középkori és kora-újkori orvosi könyvek gyakori illusztrációja. A kép azt mutatja, mely csillagjegyek miként befolyásolják a különböző testrészeket.
(3) Hasonló ábrázolás egy 1399-es almanachból; a férfialak intő gesztusa az égitestek hatalmára figyelmeztet
(4) A 14. század közepéről származó gyönyörű pergamen-részlet. Az olasz pap, költő, misztikus és térképész, Opicinus de Canistris alkotása asztrológiai szimbólumokat, bibliai idézeteket és figurákat, naptári jeleket, világtérképet, Szűz Mária családfáját, egyházi személyeket ábrázol összevegyítve, akárha egy átfogó kozmikus egység szimbolikus megjelenítéseként.

Források:

A kultúra pápai tanácsa - A vallásközi párbeszéd pápai tanácsa: "Jézus az élő víz hordozója". Keresztény reflexió a New Age-ről. A fordítás eredetije: Pontifical Council for Culture - Pontifical Council for Interreligious Dialogue: Jesus Christ the Bearer of the Water of Life. A Christian reflection on the “New Age”. Vatican City (Libreria Editrice Vaticana) 2003. 

Gál Péter 2010: A New Age keresztény szemmel. Szent István Társulat, Budapest (Gál Péter az okkult áramlatok elleni keresztény küzdelem egyik éllovasa, érdemes elolvasni - már aki még bírja cérnával - kritikáját a Harry Potter-szériával kapcsolatban az Új ember honlapján. Nálam már elpattant a húr, a Rowling nagyszerű könyvsorozatára zúduló keresztény közfelháborodás a tragikomikum határát súrolja - talán egyszer szentelek neki egy bejegyzést). Még egy apró adalék az atyáról: karizmatikus személyiségnek és kiváló szónoknak tartják, egyik ismerősöm például az ő hatására tért meg. Olyannyira, hogy a prédikációi nyomán félt a közeli település fölötti dombon épült buddhista szentély, sztúpa közelébe merészkedni, mert attól tartott, "ördögi erők" kerítik hatalmukba... 

Láng Benedek 2007: Mágia a középkorban. Typotex, Budapest.

Molnár Tamás 2000: A pogány kísértés. Kairosz, Budapest.

Seligmann, Kurt 1987: Mágia és okkultizmus az európai gondolkodásban. Magvető Kiadó, Budapest (Seligmann, a szürrealista festő a műértő esztéta szemszögéből, de alaposságra törekedve mutatja be az európai okkultizmus évezredeit. Ha nem is tudományos értékű, könyve kellemes és informatív olvasmány).

Ajánlott még:

Kieckhefer, Richard 1990: Magic in the Middle-Ages. Cambridge University Press, Cambridge (online elérhető a scribd-en, igaz, a letöltés előfeltétele regisztrált és fizetett tagság)

Baktay Ervin 2005: A csillagfejtés könyve. Könyvfakasztó Kiadó, Budapest