hosszúkarú lugh

saját skicc - persze a határidőnaplóm
volt kéznél, így abba firkantottam le :)

A "hosszúkarú" (Lhámfadha)csak egy volt Lugh dícsérő jelzői közül: nevezték még Ildánach-nak,  Samhildánach-nak (vagyis számos mesterségben képzettnek), Lonnbeimnech-nek (ádáz harcosnak), Macnia-nak (hős fiú), és anyja után mac Ethlenn-nek is. Walesi megfelelője Lleu Llaw Gyffes, Az Erős Kézzel Született Ragyogó. 

Lugh apja a legenda szerint Cian a Tuatha Dé Dannan nemzetségéből, anyja pedig Eithnu, a fomoriai király, Balor leánya. Egy másik, népmesei változatban az apa Mac Cinnfhaleaid, aki bosszúból csábítja el Balor király toronyba zárt leányát, minekutána a király csellel kicsalta tőle párját ritkítóan bőséges tejet adó mágikus tehenét. Eithne azért sínylődik börtönben, mert Balor egy druida jóslatától retteg, miszerint unokája lesz a gyilkosa. Mikor Eithne életet ad hármasikreinek, Balor egy takaróba bugyolálja őket, és elrendeli azonnali vízbe fojtásukat; ám a megbízott szolga figyelmetlenségében az egyik csecsemőt a kikötő vizébe ejti, ahonnan Birog, a Mac Cinnfhaleaid-ot segítő leanan sídhe (tünde-asszony) kimenekíti. 

Mindkét történet azzal végződik, hogy édesapja elküldi a csecsemőt gyámságba, a népmese szerint bátyjához, Gavidához; más hagyomány értelmében a Fír Bolg úrnőjéhez, Tailtiu-hoz. (Tailtiu népét később legyőzte a Tuatha Dé Dannan, őt pedig arra kényszerítették, hogy irtsa ki a breg-i erdőt, hogy ott földművelésbe foghassanak. A királynő belehalt az mérhetetlen erőfeszítésekbe, s az ő emlékének adózott Lugh az Áenach Tailteann megrendezésével).

Az isten legközelebb erőteljes fiatalemberként tűnik fel a színen, méghozzá Tara dombjánál, ahol Ezüstkarú Nuada király székel; szándéka, hogy csatlakozzon a Tuatha Dé Dannan-hoz. Az ajtónálló azonban nem hajlandó beengedni semmirekellő léhűtőket: Lugh csak akkor léphet át a kapun, ha jártas valamilyen mesterségben, ami hasznot hajt Nuada királynak és népének. Lugh felajánlja szolgálatait mint ács, kovács, kardforgató, bajnok, hárfás, hős, költő, krónikás, varázsló, iparosmester, ám az ajtónálló mindre csak azt feleli: már van olyan emberünk, aki képes erre vagy amarra. Mire Lugh visszakérdez: "S van-e olyan, aki képes valamennyire?". Végül így nyer bebocsátást; s mindjárt megnyer egy kőhajítási viadalt Ogmával, a király bajnokával szemben, majd hárfajátékával gyönyörködteti el a tanácsot, eképp bizonyítva szerteágazó tehetségét. 

Ezidőtájt a Tuatha Dé Dannan-t a fomoriaiak sanyargatják, s Lugh értetlenül áll, látva, milyen méla megadással veszi tudomásul Nuada király az elnyomást. Nuada nagy lehetőséget lát az ifjú harci kedvében, bátorságában és tehetségében, s rábízza seregei vezetését: Lugh pedig kiadja a parancsot a fegyverkezésre. 

Miközben zajlanak az előkészületek, Lugh apját, Ciant megöli Tuireann három fia, Brian, Iuch és Iucharba (mentségükre legyen mondva, abban a hiszemben, hogy egy disznót szúrnak le, minthogy Cian épp e formában leledzett). Cselekedetük súlyától megrettenve megpróbálják eltussolni a bűntényt, de Lugh rájön, és hogy elégtételt nyerjen, egy sereg, a lehetetlenséggel határos küldetéssel bízza meg a testvéreket. Brian, Iuch és Iucharba valamennyit teljesítik, csodás erejű varázstárgyakat gyűjtve össze Lugh számára; ám az utolsó utazás során súlyos sérüléseket szereznek. Tuireann kétségbeesett könyörgése ellenére Lugh nem hajlandó meggyógyítani a három fiút a birtokába jutott, minden sebet beforrasztó mágikus disznóbőrrel; a testvérek végül elvéreznek, Tuireann pedig belehal az elvesztésük felett érzett bánatába. 

A Brian, Iuch és Iucharba által megszerzett varázslatos tárgyakkal felvérezve Lugh csatába vezeti a Tuatha Dé Dannan-t a fomoriaiak ellen. A küzdelemben Balor megöli Nuadát, majd Lugh-hal kerül szembe, aki egy parittyakővel kiüti halálos pillantású szemét, s az, Balor tarkóján át távozva hatalmas pusztítást végez a király mögött felsorakozó fomoriai seregben. 

A győzelem után Lugh védtelenül találja a csatatéren Bres, Danu népének korábbi, felerészben fomoriai királyát (más forrásban az ellenség egyik vezérét), aki életéért könyörög. Különböző ajánlatokkal igyekszik meggyőzni Lugh-ot és harcosait: biztosítja a tehenek folyamatos tejelését, az évenként négyszeri aratást, ám a Tuatha Dé Dannan mindegyikre nemet mond. Végül Lugh azzal a feltétellel kegyelmez meg neki, hogy megtanítja a népét a földművelés mikéntjére. 

Lugh életének egyéb eseményei kevésbé jelentősek. Nevéhez fűződik a már említett Assembly of Tailti megalapítása, csakúgy, mint a Lughnasadh ünnepe. Egy költemény szerint végül mérget itatott Bres-sel; arról is szól a fáma, hogy része volt az ír 'fidchell' táblajáték feltalálásában. Számos felesége volt, s az Ulster-ciklus szerint ő volt az atyja a jeles hősnek, Cuchúlainnak.

Negyven évnyi uralkodás után Lugh vesztét végül a nők okozták: egyik - megnevezetlen - felesége viszonyba keveredett Cermait-tal, mire Lugh haragjában megölte a férfit; ám annak három fia, Mac Cuill, Mac Cecht és Mac Gréine bosszúból a Lugborta-tóba fojtotta őt. 

Lugh, a legtöbb istenhez hasonlatosan, hatalmas erejű, egyedi tárgyakat birtokol, ezek közül legjellegzetesebb nevezetes lándzsája (ami a 'hosszúkarú' jelzőt ihlette; de említésre méltó harci eszköze a parittyakő is). A lándzsa olyannyira eleven és vérszomjas volt, hogy fejét álomhozó máktejbe áztatták, hogy nyugton maradjon. Ha közeledett a harc, kiemelték, mire ordítva igyekezett megszabadulni szíjaitól, tüzet lövellt, és ha egyszer sikerült elszabadulnia pórázáról, kíméletlen mészárlást vitt végbe az ellenség soraiban. 

A természeti jelenségek közül a villámot Lugh valamely fegyverével hozták párhuzamba; a szivárványt Lugh parittyarúdjának tartották, s a Tejutat mint 'Lugh láncát' emlegették. 

Lugh-é volt a tengeristen, Manannán legendás kardja, Fragarach, s tőle kapta Aenbharr-t, csodálatos lovát, valamint Sguaba Tuinnen-t, a hajót. Végül, de nem utolsósorban, a krónika megemlékezik Failinis nevű kutyájáról is. 

Az istenség neve a proto-indoeurópai 'leuk' szóra vezethető vissza, amelynek jelentése ragyogó fény (vagy felvillanó ragyogás); s gyakran övezi nap-szimbolika. Ugyanakkor a (nyári) vihar, villámlás, eső képzete is hozzá kötődik, olyannyira, hogy ha Lughnasadh ünnepén gyengéd eső szemerkélt, azt a résztvevők az isten jelenléteként értelmezték. Korábban egyértelműen Napistenként definiálták: a történelem során párhuzamba állították Apollóval, később Merkúrral, majd Wotannal, Woden-nel, Odinnal is. 

Érdekes megfigyelni, hogy élettörténetében milyen nagy szerepet játszik a hármas szám. Két ikertestvérrel együtt látta meg a napvilágot; atyjának két fivére volt; Tuireann három fiát küldte a halálba; s végül vele is három testvér végzett. E motívum jelentőségét mutatja, hogy a Lugh-ról nevezett, mintázott egyéb mondabeli hősök (Lugaid Riab nDerg, Lugaid Mac Con Róí és Lugaid Mac Con) történetében is helyet kap. A Párizsban talált, háromfejű férfialakot formáló kelta istenszobrocskáról ma úgy tartják, Lugus-t (Lugh megfelelőjét) ábrázolja. Lugus egyes feltételezések szerint klasszikus istenhármasságot rejt magában: Esust, Toutatist és Taranist. A kelta emberáldozatok 'hármas halála' talán épp ez isteni hármasságra mutat vissza.

Származása és a Tuatha Dé Dannan-hoz való csatlakozása azt sejteti, hogy figurája "kívülről jött" a kelta mitológiába. Nevét számos település őrzi tovább: Lyon (eredetileg Lugdunum), Laon, Leyden, Carlisle (eredetileg Caer Lugubaliun), sőt, vélhetőleg London is (Lugh-dunum). Alakjában a meghaló és feltámadó gabonaistenség vonásai is tükröződnek; mitológiájában e téma két szálon - Tailtiu és Bres révén is - megjelenik. 

Kisandítottam az imént az ablakon: sötétszürke felhők gyülekeznek odakint. Még a végén valóban szerencsénk lesz Lugh jelenlétéhez a mai sabbaton :). 

Áldás!

Eső