2011. augusztus 17., szerda

himnusz Holdanyához

Az elmúlt esbat ihlette az alábbi verset, pontosítok: reményeim szerint dalszöveget Nem egy goethe-i költemény, de azért elmegy.

Hűs fényben lángoló
Éj-bálban táncoló
Csalfa-szép csábító
Álomba kábító…

Vak árnyék köntösű,
Szikrázó jég-tüzű
Gyémántos-gyönyörű
Lelkeket bűvölő…

Refr:
//:Selyemléptű Anyám
Gyöngyszem az éj taván
Látomás vagy talán,
Homályba zárt talány

Ragyogásod, akár
Fényből szőtt cifra vár
Kaput nyit, kaput zár
Ezernyi titka vár://

Ékes-édes leány
Orcája porcelán
Viaszfehér haján
Hópehely tulipán

Tündöklő, tiszta szűz
Szerelmes álmot űz
Sóhajból, könnyekből
Sorsokat egybefűz

(Refr.)

Halvány arcú ara
Sötétség asszonya
Bűbájos ősanya
Csend mélyén szól szava…

Tengerrel áradó
Hullámban suttogó
Könnye oly csillogó
Ezüstszikra-folyó

(Refr)

Egyszer volt, hol nem volt;
Fogyatkozik a Hold
Derengő-sápadt holt,
Az idő elrabolt

Bolyongó mécsvilág
Lehulló fényvirág
Fekete rónaság
Emlékezik reád…

 (Refr).

1 megjegyzés: