Most ért véget a napom...
... vagy most kezdődött a holnap?
A mai menetrend a szokásos módon alakult: fél nyolc fele felébredtem, felkaptam az első, kezem ügyébe eső államvizsga-tételt, és nekiültem a tanulásnak...
... két perccel ezelőtt pedig leraktam a jegyzetet.
Most már nincs is más hátra, mint rendet tenni, összesöpörni, megfürdeni, hajat mosni, aztán egy röpke bűbáj (elvégre ahány ház, annyi szokás - akarom mondani, ha már a magolás nem ment, legalább némi mágia álljon a pártomon:)), talán némi Supernatural és szundi.
Holnap? Holnap felkelek fél nyolckor, felkapom az első, kezem ügyébe eső államvizsga tételt, és....
Áldott éjszakát!
Hulló Eső
(ígérem, nem sok hasonlóan alulfejlett bejegyzés várható, kedden levizsgázok, és akárhogy sikerül is, egészen biztosan jobb kedélyem lesz utána. Már most arról ábrándozok, hogy milyen jó lesz újra eleget aludni, rendesen enni, futni vagy csak kutyát sétáltatni és zenét hallgatni, olvasni, ajándékokat készíteni és recepteket kiagyalni a nagy össznépi karácsonyi kajáláshoz. Tulajdonképpen az sem érdekel, ha megbukok - amire sajnos reális esély mutatkozik - , csak érjen véget ez az agyonhajszolt időszak... Olyan sokszor volt lelkiismeretfurdalásom mostanában, amiért nem voltam képes egy percre megállni és elgyönyörködni a körülöttem tobzódó szépségekben, nem tudtam magam önfeledten átadni egy-egy léleksimogató dalnak, áhítattal teli pillanatnak. Minden gondolatomat kitöltötte a tanulás sürgető kényszere. Tegnap este a lemenő Nap ragyogó szivárványt festett a keleti horizonton gomolygó szürkés hófelhőkre, és én épp csak kipattantam az erkélyemre, rácsodálkoztam, aztán visszatemetkeztem a vegetációismeret lázas ismétlésébe. Utáltam is magam érte...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése