Mmmm, meglegyintett a Karácsony forralt borban pácolódó, sült-gesztenye illatú, aranycsillámos szelleme. Pedig délelőtt a Tescoban tipródva már torkig elegem lett az ünnepi nyüzsgésből, a felfokozott fogyasztói ösztönökre kiélezett akciódömpingből, az illatok, hangok, arcok és díszcsomagolásban tündöklő 'value' termékek áradatából. Közel másfél órányi kínlódás után azzal az érzéssel szabadultam ki a nagyáruház kaotikus forgatagából, hogy "ó, egek, csak legyünk már túl az egész flancos felhajtáson!".
Nade aztán délután találkoztam a legjobb barátommal, ittunk egy kis forralt bort meg puncsot, szidtuk a rendszert, megállapítottuk, hogy a porckopás szar dolog, hogy égbekiáltó igazságtalanság, hogy egyikünknek sincs barátja/barátnője, valamint hogy január vége felé muszáj lesz beiktatnunk egy ordenáré dínomdánomot a helyi rock-kocsmában. Kellemesen illuminált állapotban és az összetartás, összetartozás biztonságot sugalló érzésével megtöltekezve tértem haza. Nem vagyok egyedül ebben a reklámfényektől sziporkázó, kietlen nagyvilágban.
Namost, mivel ennek a 11 sornak a begépelése közel fél órát vett igénybe a sűrű félreütések miatt:), ma estére feladom írói ambícióimat és elszédelgek józanodni.
Áldott éjszakát, Boldog Karácsonyt!
(remélem, pogány körökben sem számít sértésnek ez a kívánság :D. Ha kicsit beszámíthatóbb leszek, majd okfejtek az ünnep magyar nevének eredetéről.)
Hulló Eső, 2010-12-23
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése