 |
| részlet a ghent-i oltárfestményből: pápák |
"Klérus" szavunk görög szülőanyja, a "kleros" (κλῆρος) annyit tesz: sorshúzás, osztályrész, örökség. Vélhető gyökere, a proto-indoeurópai kald,- klad szótő fát, fatuskót jelent, s ennek megfelelően származékai a különböző európai nyelvekben hasonló értelemmel bírnak: a skót holt (faanyag/erdő, csalitos, sűrű cserjés, bozót), észak-fríz holt és az ugyanilyen jelentésű nyugat-fríz, illetve holland hout (faanyag/erdő), a német Holz (faanyag), izlandi holt (erdőség, erdőborította domb), óír caill (erdő, erdőség, fa), albán shul (ajtózár, retesz). (Másfelől hozzá köthető a szintén proto-indoeurópai kola, kla- gyök is, amelynek jelentése: összetör, lerombol, szétvág, elpusztít, tönkretesz).
Elsőre nehezen észlelhető az összefüggés a fenti kifejezések és a klérus szó mai használata között, ezért is születtek bizonytalan magyarázatok arról, miként vált a (katolikus) papság (s újaban általában a vallási specialisták) megnevezésévé.
Ákos Károly "Az áldozat" c. könyvében leírja, hogy a görög "klérosz" - ma is élő rokonszavaihoz hasonlóan - eredetileg fadarabot, méghozzá sorshúzáshoz használt faszilánkot, forgácscsíkot jelölt. A sorshúzás, kockavetés és egyéb, napjainkban "szerencsejáték" néven összefoglalt eljárások az ókorban rituális-mágikus töltetűek voltak (noha idővel nyilván szórakozásból is űzték őket); művelőik úgy vélték, az eredményben az istenek akarata, az elkerülhetetlen végzet nyilvánul meg. Ami számunkra a véletlen játéka, az az antikvitásban a sors keze: a kiömlő belek, a madarak röpte, a kocka fordulása vagy épp a rövidebb pálcika az univerzum törvényeiről árulkodik, s rendeltetésszerű utat mutat a jóslónak. Így változott a "klérosz" szószerinti jelentése - fa, faanyag, fapálcika - átvitt értelművé: sors, osztályrész, örökség, juss. Ugyancsak Ákos Károly szerint minthogy a divináció - beleértve a sorshúzást is - szakrális cselekedetként a vallási specialisták hatókörébe tartozott, e rend és a "klérosz" kifejezés még a kereszténység színre lépése előtt összekapcsolódott (görög hatásra a latin világban is), hogy aztán a krisztusi hit megörökölje. Hippói Szent Ágoston más magyarázatot ad: Jézus első tanítványa, Mátyás sorhúzás útján került kiválasztásra, eképp "ragadt" a Megváltó követőire e szó. E történetben éppúgy visszaköszön a sorshúzás elrendelés-szerű, szakrális jellege (csakúgy, mint szoros kapcsolata a vallással és a vallási funkcionalistákkal), hiszen egyenesen egy megtestesült isten első tanítványának kiválasztására szolgál. A harmadik - kevésbé reális - indoklás az Ószövetségi időkig nyúlik vissza: Lévi törzse Kánaán földjeinek felosztásakor nem jutott saját területhez, helyette egyházi tized lett a jussa (vagyis Isten szolgálatára specializálódtak s ennek fejében a többi törzstől adót szedtek), így örvöződött a "klérosz" (osztályrész) és a papság fogalma.
Források:
Ákos Károly 1963: Az áldozat. Istenek nyomában II. Móra Ferenc Könyvkiadó, Budapest.
Kislexikon - Klérus
Magyar Katolikus Lexikon - Klérus
Szómagyarító - Klérus
Wikipédia - Klérus
Wiktionary - κλῆρος
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése