tudtad-e, hogy...?

ukonvasara, azaz ukko pörölye

A finn égistenség, Ukko neve "nagyapát", "öregembert" jelent (meglehet, egy hajdani személynév mellé toldott kedveskedő jelzőből, tiszteletteljes megszólításból lépett elő önálló megnevezéssé; egyébként más istenek titulusaként is használatos). A mai finn köznyelvben a szó az "öreg (ember)" megfelelője. Ukko az ég, az időjárás, a zivatar (finnül: "ukkonen") és az aratás, termékenység, mezőgazdaság istene; "... ősz szakállú öregembernek képzelték, kék kabátban, aki kocsiján járja a köves égi utakat. Fő attribútuma a villám; a fejsze és a kard másodlagos jellegű. Ukko >>mennydörgés-karmai<< egy madár alakú viharisten archaikus képzetét idézik. Ukko égi köveket görget (égzengés), mennydörgéssel és villámmal sújtja a rossz szellemeket..." (Tokarev, 1988). Más magyarázat szerint a villámlás akkor keletkezik, mikor kocsijának vasalt kereke vagy lovai patkója szikrát hánynak az úton; esetleg pörölye, kardja sújtása nyomán. Bizonyos köveket a villám után visszamaradt képződményeknek hittek ("ukkonnuoli", Ukko nyilai - vö. a magyar "istennyila" kifejezéssel*), és mágikus erőt tulajdonítottak nekik: felhasználták a szántás, vetés sikerének előmozdítására, a haszonállatok betegségtől és rontástól való megóvására, tűz terjedésének megakadályozására stb. A - szintén isteni erőt magába záró - villámsújtotta fából rakott tűzben a vadászok és halászok tisztították meg az esetleges ártó varázslatoktól eszközeiket. 

Ukko számos rokon vonást mutat a klasszikus indoeurópai viharistenekkel; Thorhoz hasonlóan neki is fontos eszköze a pöröly (Ukonvasara), amely formájában leginkább az i.e. 2900-2450/2350 közt fennálló, Észak-Európa nagyját és Közép-Európa egy részét átfogó "Corded Ware" kultúra egyik jellegzetes kultikus-szimbolikus "termékéhez", a csiszolt kőből készült hajóforma csatabárdokhoz hasonlít. Ez is arra utal, hogy Ukko alakjához (indo)európai adalékok is járulhattak. 

Magyar vonatkozásban több okból érdekes e finn égi úr. Nevének gyökere azonos a magyar "ük" szócskával, ami ugyancsak felmenő ági férfirokont, általánosságban távoli őst, öregembert jelöl. A finnek mellett az észtek (és egyéb népek) ég,-és viharistenüket ősz öregemberként, mitikus ősként, isteni atyaként jelenítették meg: a sorba a magyar Isten is beleillik, hiszen neve első tagja vélhetőleg az "ős" szócska régies alakja (vö. Honko 1980).
A föld adásvételét, egyéb szerződéskötéseket pecsételi meg az "ukkon-pohárból" elfogyasztott áldomás. A szó etimológiája mindmáig megfejtetlen, az egyik elgondolás értelmében a mezőgazdaság felett őrködő Ukko (illetve a hozzá kötődő tavaszi földművelő-ünnep szokásainak) emlékét őrzi. A tudomány mai állása szerint azonban e teória - bármilyen szépen cseng is :) - gyenge lábakon áll, hiszen nem valószínű egy ennyire archaikus folklórelem ilyen elszigetelten, önmagában való túlélése (habár nem is lehetetlen; ugyanakkor Ukkonak más nyoma nincs a népi emlékezetben). A kifejezés más feltételezések szerint származhat a német Urkunde =szerződés vagy a mongol uughon =ital eltorzult alakjából.  

Források:

Bogdán István 2003: Régi magyar mulatságok. Neumann Kht, Budapest.  (Az "áldomás" c.fejezet)

Honko, Lauri 1980: Finn mitológia. In: Hoppál Mihály (szerk): A Tejút fiai. Tanulmányok a finnugor népek hitvilágáról. Európa Könyvkiadó, Budapest. 

Kislexikon - Ukkon-pohár

Tokarev, Sz. A. 1988: Mitológiai Enciklopédia I. Finnugor népek mitológiája. Gondolat, Budapest.

Wikipedia - Ukko

Wikipedia - Ukkon-pohár (s hát persze lehetne még bővíteni az e fogalmat említő oldalak sorát, de már a jelzett wikipedia-lap sem közöl teljes, hiteles információt a kérdésben). 

* Természetesen ez nem jelent feltétlen közös eredetet: a villámot - mondanom sem kell - széles körben a viharon uralkodó, azt előidéző istenség valamilyen fegyverének (fegyvere által előidézett jelenségnek) tartották.