Mostanában a környezetbarát és megfizethető otthon kialakításának gondolata foglalkoztat. Ha visszatekintünk a múltba, azt látjuk, hogy a paraszti társadalomban a lakóház megépítése közösségi munkával, helyi alapanyagokból, minimális költséggel történt. Igaz, az így nyert élettéren több generáció, sokszor több család osztozott, mai szemmel nézve korántsem komfortosan; ám mennyivel vagyunk előbbre mi, akik - egy-egy családi ház felhúzása vagy megvásárlása érdekében - évtizedekre eladósodunk egy olyan gazdasági környezetben, amely mindinkább a szétcsúszás, összeomlás veszélyével fenyeget?
Ad absurdum, hogy hazánkban az átlagember számára az otthonteremtés - amely a minőségi életvitel alapja - önerőből aligha kivitelezhető; hogy egy álom megvalósulása pénzügyi intézetektől függ, s teljesen kiszolgáltatottá tesz minket a banki szférának. Ez még akkor is igaz, ha csupán egy panellakásra vágyunk. A minimálbéren tengődök pedig még a lakásvásárlásig sem jutnak: be kell érniük az albérlettel.
A téma azért vált aktuálissá, mert az elmúlt hónapokban mindinkább kikristályosodott bennem az önálló élettér utáni vágy. Korábban megfordult a fejemben, hogy a házunk felső szintjét az alsótól elszeparálva külön lakássá lehetne alakítani. Méretét tekintve bőven megfelelne, a gond inkább abból adódik, hogy ez sem biztosítana teljes függetlenséget. Egyre nyilvánvalóbb, hogy a szüleimnek és nekem egészen más az ideális életvitelről vallott felfogásunk, és ezentúl is van egy sereg olyan egyéniségbeli különbség köztünk, ami ellehetetleníti a hosszabb távú együttélést.
Annakidején egy faluvégi-erdőszéli, nádtetős parasztházikóról ábrándoztam, cserépkályhával, fafödémmel, vörös homokkő lábazatra épült, legalább fél méter vastag vályog,- vagy terméskő falakkal, boltíves ablaknyílásokkal, erdélyi stílusú faragott faoszlopos tornáccal, a homlokzaton díszítőráccsal. Köréje legalább egy hektáros, örökzöldekkel körbeültetett telket fantáziáltam, szintén hagyományos székely pajtával, ami otthont adna az állatállománynak, baromfiudvarral, konyhakerttel, és külön szentélyligettel. A bejáratot gyönyörű székelykapu őrizné, no meg egy-két jóféle kutya :). Később környezetbarát energiaforrások beépítése is a tervbe került. A nádtetőn hülyén fest a napelem:), így azokat külön oszlopra erősített panelen (vagy esetleg a pajta tetején) helyezném el, a fűtést pedig geotermikus rendszerrel egészíteném ki. Még pontos méretezéssel ellátott terveket is gyártottam.
Mostanra kezd elhalványulni ez az ábránd, ahogy a megvalósítás realitása elenyészik. Noha továbbra is vágyaim netovábbja, igyekszem szélesíteni a látóköröm, és egyéb megoldások után nézni. Számba vettem a lehetőségeimet, abból kiindulva, hogy egyelőre nincs
társam, akivel közösen építhetném a jövőm. Ha sikerülne megcsípni egy
olyan állást, ami a végzettségemnek megfelelően fizet, akkor is évekbe
telne összespórolni belőle a telekvásárláshoz szükséges összeget - s hol van
még az építkezés! Ezért fordultam a különféle, pénztárcakímélő
alternatívák felé - a következő bejegyzésekben ezekről szeretnék röviden írni. Addig is - áldás!
Eső
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése