adalékok a pentagramm históriájához II

Tulajdonképpen nem is adalékról, mint inkább a pentagram zanzásított CV-jéről van szó Ronald Hutton vallástörténész tolmácsolásában, aki a wicca világrajövetelének művelődéstörténeti hátterét vizsgálva kitér  jelkép pályafutására is: ezúttal az egyszerűség kedvéért magyarul (és remélhetőleg inkább fordítva, mint ferdítve) tolmácsolom a szavait.

"... Ötágú csillagokat találunk az ókori egyiptomi, görög és római művészetben, sőt, a keresztény középkorban is, de úgy tűnik, nem volt semmiféle egységes tradíció a jelentésüket és a használatukat illetően, és számos esetben pusztán díszítőszerepet töltöttek be. A szimbólum tartamos használata a nyugat-európai mágikus hagyományokban a 12.századi reneszánsznak köszönhető, amely a pentagramot a szentírás, az isteni harmónia és a matematika általa megalkotott közös keresztmetszetének középpontjába emelte. Abban az évszázadban mind Autun-i Honorius, mind Bingen-i Hildegard azt állította, hogy az emberi test az ötös számra épül, lévén hogy öt érzéket, öt tagot és ötféle alakot birtokol. Elgondolásuk az ötágú csillagot a mikrokozmosz jelképévé tette: az univerzumot berendező isteni terv földi visszatükröződésévé. Ez valószínűleg megmagyarázza annak a hiedelemnek a kialakulását, amely ellen Auvergne-i William a következő század korai éveiben síkra szállt, nevezetesen hogy a csillag csúcsai aktív varázserőt zárnak magukba. William feljegyezte, hogy az alakzat azidőtájt közkeletűen Salamonhoz kapcsolódott, a keresztény legendárium legnépszerűbb mágusához: egy, a kései antikvitásból származó szöveg, a Salamon testamentuma ugyanis pentagramm-mintás gyűrűvel festette le a királyt. Szerzőnk kirohanást intéz egy másik okkult iromány, a 'Liber Sacratus' ellen is, amely arra tanította olvasóit, hogyan parancsoljanak különféle démonoknak Isten szent neveit használva. Az idézett könyv minden bizonnyal a széles körben ismert Liber Sacer, amelynek előszava nem kisebb dolgot állít, mint hogy Salamon személyes tanításai alapján vetette papírra egy bizonyos Honorius, Théba (vagy Thébai) Mestere. Noha William idejéből nem maradt fent a könyvre vonatkozó egyéb recenzió, a későbbi korokból (a 14. és a 17. század közti periódusból) három is megtalálható a British Library-ban. Ezek lefestik "az élő Isten pecsétjét", amely egy pentagramból és két hexagramból, valamint Isten és különböző angyalok köréjük írt neveiből áll, és állítólag hatalmat gyakorol a szellemek felett. 

Az ötágú csillag klasszikus késő-középkori megvilágításban jelenik meg az ünnepelt angol költemény, a 'Sir Gawain és a Zöld Lovag' soraiban, amelyet a 14. század második felében komponáltak. A szerző, egy elkötelezett keresztény hőse pajzsára helyezi, majd kötelességének érzi egy rövid kitérő keretében megvédeni az obskúrus jelkép használatát. Elutasítja az ötletet, amely Salamonhoz köti, csakúgy, mint azt, amely szerint az emberi - és egyben isteni - tökéletesség jelképe, s helyettük új információval szolgál: a pentagram szerinte Anglia-szerte közönségesen csak "végtelen csomóként" ismert jelkép. Határozottan kisajátítja a kereszténység részére azzal, hogy egy, a korban növekvő fontosságra szert tevő vallásos motívum, Krisztus öt sebe szimbólumának nyilvánítja. S mint ilyen, állítja, erőteljes védelmező hatással bír a gonosz hatalmak ellen. 

A pentagram evolúciójának újabb állomását a 16. századi Európában publikált mágikus könyvek talán legnépszerűbbike, Cornelius Agrippa Okkult filozfiája szolgáltatta. A könyv különféle kiadásai különböző helyeken ismételve tartalmazzák egy varázskör diagramját, minden kardinális pontján - avagy negyedében - egy-egy, a mágikus védelmet szolgáló pentagrammal.

Mindezek után a kora-újkori szerzőknek nem maradt más dolga, mint finomra csiszolni ezt a hosszú ideje meggyökeresedett hagyományt. A katolikus hitvitázó, Georg Pictorius von Villingen Subtilissmus Liber Averois című (Strasburg, 1568) írásában elítéli "Solomon pentagonjának" használatát démonok elriasztására. A hermetikus filozófia egyik tollnoka, Lazarus Meysonnier viszont egy teljes könyvet szentelt a szimbólumnak Pentagonum Philosophico-Medicum címmel, amelyben kiterjeszti a hozzá fűződő jelentések körét, bevonva az elemek, a bolygók és az ég reprezentációját. Nincs mit csodálkozni azon, hogy a szabadkőművesség oly lelkesedéssel tette magáévá a pentagrammot, s hogy az egyes tagok mind megalkották a maguk egyéni értelmezését, mint a fentebb már említett Sir Robert Moray. Moray szuperlatívuszokban beszélt róla angol barátjának, John Evelynnek, aki számára az ötágú csillag erőteljes személyes jelképpé vált. Ily módon, ilyen összetett és sokoldalú asszociációkkal körülvéve érte el a pentagram a modern időket..."

Forrás:

Ronald Huttom 1999: The Triumph of the Moon. A History of Modern Pagan Witchcraft. Oxford University Press, Oxford. 

(Azért persze szó sincs róla, hogy ezzel kimerítettük a témát. Folyt. köv.!)

kereszténység és asztrológia

(1) Forrás

Az utóbbi hónapokban belebotlottam néhány olvasmányba, amik jobban megvilágítják a vallás és a csillagjóslás tudományának ambivalens viszonyát.

A teológia egyik elméleti kifogása az asztrológiát illetően az, hogy megkérdőjelezi a szabad akaratot és Isten mindenhatóságának tényét, minthogy az emberi élet eseményeit egy mindenek felett álló kozmikus világrendnek rendeli alá.  Abban az elképzelésben, hogy az egyén sorsa előre meg van írva, Róma a pogány fatalizmus nyomait véli felfedezni, ez pedig ellentmond a bibliai tanításoknak, miszerint fajunk a cselekedeteit illetően  önálló döntés, szabad választás birtokosa (a szabad akarat vallási szempontból kulcsfogalom, az ember kizárólagos privilégiuma, amely megkülönbözteti az ösztönvezérelt állatvilágtól, illetve az Úr szándékainak alávetett angyaloktól). Aki a megmásíthatatlannak vélt jövőt az égbolt tanulmányozásával kívánja kifürkészni, azt gondolva, hogy az emberi élet égitestek egymáshoz viszonyított mozgásának függvényében alakul, Jahve végtelen hatalmát és a liberum arbitrium dogmáját tagadja. 

A másik kifogás a "tudhatatlan tudására" való törekvés vádja, amelyről az egyház úgy vélekedett - és talán vélekedik még mindig - hogy tisztátalan eszközökkel, démoni közreműködéssel valósul meg. "A teológusok épp azért ítélik el és kárhoztatják oly gyakran a divinációs módszereket, mert a jós olyan tudásra - jövőbe látás, elrejtett tárgyak lokalizálása - törekszik, amelyek a mindennapi halandó elől rejtve vannak és amelyek kizárólag Isten számára adottak. Az egyház az Isten számára megadatott tudás jogtalan használatának tartja a jövendőmondást, maga a divináció terminus is az isteni képességekkel való visszaélésre utal, amely visszaélés - szögezik le a teológusok - nem lehetséges démoni segítség nélkül." (Láng, 2007)

(2) Forrás

Ugyanakkor az ókorban és a középkorban asztrológia szorosan összefonódott az asztronómiával, így helyt kapott a tudományosság berkeiben. Mi több, a művelt elit - Arisztotelész és Ptolemaiosz nyomán - készségesen elfogadta, hogy a csillagok járása hatást gyakorol a földi életre - mindaddig, amíg az nem ütközött a korszakban szellemi hegemóniára törekvő kereszténység elveivel. Láng Benedek "A csillagtudományok kis tükre" (Speculum astronomiaie) néven ismert 13. századi kézirat tárgyalásakor a következőket írja: " Az asztrológia középkori megítélése sokban különbözött a maitól. A csillagoknak a földi eseményekre gyakorolt hatását kutató diszciplína nem soroltatott a mágikus tudományok közé... Egészen addig, amíg az asztrológiával foglalkozó tudós elkerült bizonyos teológiai komplikációval fenyegető témákat - ilyen a Nagy Év elképzelés, mely szerint az égi események periodikusan visszatérnek korábbi konstellációikba, ennek következtében a földi történelem is lényegében ciklikus; valamint ilyen még a csillagok hatása a szabad akaratra és az egyéni létezőkre - addig nem volt félnivalója, nem fenyegette sem a szakmai meghurcoltatás lehetősége, sem a világi igazságszolgáltatás bosszúja." 

(3) Forrás

A csillagtudományok kis tükre egyébiránt azon iparkodik, hogy úgyszólván elválassza az ocsút a búzától, vagyis rendet vágjon a csillagtudománnyal összefonódott mágikus praktikák sűrűjében. Szerzője gondosan megkülönbözteti az asztrológiai ismereteket felhasználó, ámde elfogadhatatlan varázslatokat - amelyek kulcsmotívuma különféle szellemi entitások megidézése - a természeti mágián, vagyis a teremtett világ létezőinek veleszületett erején alapuló eljárásoktól. Előbbit két kategóriára (abominabilis, vagyis gyűlöletes és detestabilis, azaz utálatos) bontja aszerint, hogy a szertartás során a mágus hódolatot vagy dominanciát mutat-e a démoni hatalmak felé. E felosztás tükrözi Róma háborúját a középkori okkultizmus vadhajtásai ellen, s egyben azt a mentalitást, amely ugyanakkor a természeti törvények logikus következményének tartott, vagyis úgymond "tudományos" alapokon nyugvó varázslatoknak létjogosultságot tulajdonított. Az égitestek és a földi élet közti összefüggések - bizonyos határokon belül - ide soroltattak.

Az asztrológia egyébként igen népszerű volt uralkodók, egyházi és világi elöljárók körében is. "Nem üzentek hadat, nem kezdtek meg építkezést, nem fogtak hozzá pénzügyi tranzakcióhoz, míg a csillagoktól tanácsot nem kértek..." (Seligmann, 1987). Még bizonyos pápák sem röstelltek efféle "égi segítségért" folyamodni. Az asztrológia elválása az asztronómiától az 1600-as évek táján vált markánssá. 

Hogy a katolicizmus ma miként vélekedik e témáról, azt megtudhatjuk például Gál Péter "A New Age keresztény szemmel" című könyvéből, a Katolikus Lexikon vonatkozó címszavából, vagy a Katolikus Katekizmusból. Utóbbinak a mágiáról írt cikkelyeit idézem:

"A JÖVENDÖLÉS ÉS MÁGIA
2115 Isten föltárhatja a jövőt prófétái vagy szentjei előtt. Mindazonáltal az igazán keresztény lelkület a jövő tekintetében bizalommal ráhagyatkozik a Gondviselés kezére, és nem táplál semmiféle egészségtelen kíváncsiságot ez irányban. A meggondolatlanság a felelősség hiányát hozhatja létre.

2116 Mindenfajta jövendölés elvetendő: a Sátánhoz vagy a démonokhoz fordulás, a halottidézés és minden más praktika, mely hamisan azt hirdeti, hogy képes "lerántani a leplet" a jövendőről. [45] A horoszkópok, az asztrológia, a tenyérjóslás, a kártyavetés, a jelek értelmezése, a jövőbelátás, a jósokhoz (médiumokhoz) fordulás mind arra törekszik, hogy hatalma legyen az idő, a történelem és végső soron az emberek fölött; ugyanakkor kegyessé akarják tenni a titokzatos hatalmakat. Mindezek ellentmondanak a szerető félelemhez kapcsolódó tiszteletnek és imádásnak, mellyel egyedül Istennek tartozunk.

2117 A mágia és a varázslás valamennyi fajtája, melyek által úgy tesznek, mintha hatalmuk lenne az okkult hatalmak fölött, mintha szolgálatukra tudnák kényszeríteni őket és természetfölötti hatalomhoz jutnának általa felebarátjuk fölött -- még ha az egészségét akarnák is visszaadni --, súlyosan ellenkeznek a vallásosság erényével. Ezek a praktikák még inkább elítélendők, ha ártani akarnak a másiknak, vagy ha a démonok beavatkozásához folyamodnak. Az amulettek viselése is elvetendő. A spritizmus gyakran jövendőmondó vagy mágikus cselekményeket takar. Ezért az Egyház inti a híveket, hogy tartózkodjanak tőle. A hagyományos gyógymódok (természetgyógyászat) alkalmazása nem törvényesíthetik a gonosz hatalmak segítségül hívását és mások hiszékenységének kihasználását."

Gál Péter a maga álláspontját bibliai idézetekkel támasztja alá: 

- Ne akadjon közted senki, aki fiát vagy lányát arra készteti, hogy tűzön menjen át, aki jövendőmondásra, varázslásra, csillagjóslásra vagy boszorkányságra adja magát, aki bűbájosságot űz, szellemet vagy lelket kérdez, aki halottat idéz (MTörv 18, 10-12). 

- Vigyázzatok, hogy senki félre ne vezessen benneteket bölcselkedéssel és hamis tanítással, amely emberi hagyományon és a kozmosz elemein alapszik, nem pedig Krisztuson." (Kol 2, 8).

... és hát ismerjük az Ószövetség egyéb obskúrus intelmeit.

Én mindezekkel együtt hiszem, hogy "több dolgok vannak földön és égen... "

(4) Forrás

Képek:
(1) Jézust a zodiákus körben ábrázoló 17. századi freskó Svetitskhoveli-ből.
(2) A "Zodiákus ember", a középkori és kora-újkori orvosi könyvek gyakori illusztrációja. A kép azt mutatja, mely csillagjegyek miként befolyásolják a különböző testrészeket.
(3) Hasonló ábrázolás egy 1399-es almanachból; a férfialak intő gesztusa az égitestek hatalmára figyelmeztet
(4) A 14. század közepéről származó gyönyörű pergamen-részlet. Az olasz pap, költő, misztikus és térképész, Opicinus de Canistris alkotása asztrológiai szimbólumokat, bibliai idézeteket és figurákat, naptári jeleket, világtérképet, Szűz Mária családfáját, egyházi személyeket ábrázol összevegyítve, akárha egy átfogó kozmikus egység szimbolikus megjelenítéseként.

Források:

A kultúra pápai tanácsa - A vallásközi párbeszéd pápai tanácsa: "Jézus az élő víz hordozója". Keresztény reflexió a New Age-ről. A fordítás eredetije: Pontifical Council for Culture - Pontifical Council for Interreligious Dialogue: Jesus Christ the Bearer of the Water of Life. A Christian reflection on the “New Age”. Vatican City (Libreria Editrice Vaticana) 2003. 

Gál Péter 2010: A New Age keresztény szemmel. Szent István Társulat, Budapest (Gál Péter az okkult áramlatok elleni keresztény küzdelem egyik éllovasa, érdemes elolvasni - már aki még bírja cérnával - kritikáját a Harry Potter-szériával kapcsolatban az Új ember honlapján. Nálam már elpattant a húr, a Rowling nagyszerű könyvsorozatára zúduló keresztény közfelháborodás a tragikomikum határát súrolja - talán egyszer szentelek neki egy bejegyzést). Még egy apró adalék az atyáról: karizmatikus személyiségnek és kiváló szónoknak tartják, egyik ismerősöm például az ő hatására tért meg. Olyannyira, hogy a prédikációi nyomán félt a közeli település fölötti dombon épült buddhista szentély, sztúpa közelébe merészkedni, mert attól tartott, "ördögi erők" kerítik hatalmukba... 

Láng Benedek 2007: Mágia a középkorban. Typotex, Budapest.

Molnár Tamás 2000: A pogány kísértés. Kairosz, Budapest.

Seligmann, Kurt 1987: Mágia és okkultizmus az európai gondolkodásban. Magvető Kiadó, Budapest (Seligmann, a szürrealista festő a műértő esztéta szemszögéből, de alaposságra törekedve mutatja be az európai okkultizmus évezredeit. Ha nem is tudományos értékű, könyve kellemes és informatív olvasmány).

Ajánlott még:

Kieckhefer, Richard 1990: Magic in the Middle-Ages. Cambridge University Press, Cambridge (online elérhető a scribd-en, igaz, a letöltés előfeltétele regisztrált és fizetett tagság)

Baktay Ervin 2005: A csillagfejtés könyve. Könyvfakasztó Kiadó, Budapest

vissza a középkorba?

Szemem elé került ma egy hír, miszerint mind több ördögűző képzése folyik a Vatikánban, mivel a klérus bizonyos országokban nem bír lépést tartani a kezelésre szoruló megszállottak gyarapodásának ütemével. A riportban idézik Francesco Bamonte-t, a Nemzetközi Ördögűzők Egyletének fejét, aki a probléma gyökerét egyértelműen az okkultizmus fokozott térhódításában látja. Ha átfutjátok a Magyar Katolikus Lexikon vonatkozó címszavát, az is kiderül, mit sorol az egyház e fogalom alá: nemcsak a sátánizmust, a fekete mágiát, a jóslás minden válfaját, a szabadkőműveseket, a rózsakereszteseket, a teozófiát, a kabalát, a gnoszticizmust, a hermetikus hagyományokat, az alkímiát, az asztrológiát, Crowley-t, Papus-t, Elphias Lévi-t, Helena Blavatsky-t, Dion Fortune-t*, a nem-keresztény vallások mágikus-ezoterikus vonásait, hanem a New Age-t, a wiccát, az újpogányságot, sőt - a reikit, a feng shui-t, az energiagyógyítást, az agykontrollt, a jógát és így tovább. Mindezekben Róma - végső soron érthetően - fenyegetést lát, hiszen az általa egyedüli igazságként ismert és hirdetett világképet kérdőjelezik meg.

Nem tagadom, hogy a démoni possessio valóságos veszély, s bizonyos esetekben az egyház aggodalma, illetve cselekvő fellépése indokolt. Az akár segítő, akár ártó szándékú szellemek általi megszállás, megszállottság jelensége egyidős az emberiséggel, s némelyik vallásos-mágikus gyakorlatnak egyenesen lényegi eleme - kézenfekvő példa erre a sámán praxisa. Azt sem állítom, hogy a Vatikán egyenlőségjelet tesz az okkultizmusnak címkézett eszmék és gyakorlatok, valamint a démoni erőkkel való cimborálás között, legfeljebb alkalmi ok-okozati kapcsolatot tételez fel a kettő között. És hát mi tagadás, a gombamódra szaporodó misztikus tanok, ezoterikus szellemi áramlatok, mondvacsinált mesterek és önjelölt jógik közt még az én szememmel nézve is jónéhány kétes értékű, hitelű akad.

Mégis úgy elkeseredtem. Merthát továbbra is - újra és újra - arcul csap a felismerés, hogy a dogmatika** minden olyan, a természetfelettire vonatkozó elgondolást és cselekedetet, amely nem fér bele a keresztény kozmológiába, szükségszerűen ördögi eredetűnek vagy legalábbis babonás téveszmének minősít.

Szóval (megint?vagy még mindig?) itt vagyunk. S hova jutunk ezután?

* Azért soroltam épp e neveket, mert viszonylag ismertek - függetlenül attól, hogy személy szerint mennyire szimpatizálok velük.

** A rend kedvéért tegyük hozzá, a "mainstream" álláspont és az egyéni hívők véleménye két külön dolog. Számos keresztény szívbaj nélkül jógázik, használ alternatív gyógymódokat vagy rendezi be a lakását a feng shui elvei szerint; még a papság sem egységesen ítéli meg e jelenségeket.

varázskő (II): tigrisszem

Noha nem szerepel a február korreszpondensei között, mégis a tigrisszemre esett a választásom - nem csak mert (az ametiszthez hasonlóan) jóformán minden ásvány-szaküzletben kapható, hanem mert kifejezetten közel áll a szívemhez. Nézzétek el nekem ezt a kis elfogultságot :).

A tigrisszem a kvarcfélék közé tartozó, 7-es keménységű kristály, amely a 'sólyomszem' nevű ékkő pszeudomorfózisával alakul ki. A sólyomszem tompa kékesszürke színű, párhuzamosan elhelyez­kedő, igen finom amfibol-azbesztszálakat tartalmazó, lemezes-rudas kvarcváltozat. Ritkán egyszínű az egész darab, rendesen vékonyabb-vastagabb aranysárga sávok váltakoznak a sötét alapszínnel. A sárga színt az amfibol-azbesztnek vas-hidroxid által festett mállásterméke okozza. A nagyobbrészt mállott, aranysárga, sárgásbarna példányok neve tigrisszem. 

E kettős egyedüli fontos lelőhelye a dél-afrikai Oranje-folyótól északra fekvő Griquatown vidéke, hol átlagosan centiméter vastag lemezeik vörösbarna, okkersárga jáspispalák repedéseit töltik ki. Indiában, Burmában, Nyugat-Ausztráliában és Észak-Amerikában szintén megtalálható.

Alkalmazása a mágiában: tűz, illetve föld elemű, (gyakran említik napkő néven), a Nap uralma alatt áll. A hozzá köthető kulcsszavak a következők: vizualizáció, látomások, a száraz intellektuson túlmutató mentális aktivitás, gondolatok, megelégedettség, foglalkoztatás, évszakok, nyár, nap (mint időegység); kiegyensúlyozott harmónia az ellentétek között, gyakorlatiasság, életerő, tetterő, belátás, méltányosság. A napfonat-csakrára, a gyökércsakrára és a szexcsakrára gyakorolt hatást. Arra sarkall, hogy aktív cselekvőként válaszoljunk a mindennapok kihívásaira, s minden körülmények között maradjunk nyugodtak, stabilak és belátóak.

A tigrisszem ösztönzi a mentális tisztánlátást, megvilágosodást, a logikus gondolkodást. Nyitottá teszi az elmét a paradoxonok felfogására, s így az több, akár egymásnak ellentmondó idea egyidejű tanulmányozására is képessé válik; a konfliktusokban ítélkezés nélküli megértést tanúsít. Segít átlépnünk a fekete/fehér, jó/rossz megközelítésen, s megérteni, hogy minden létező a mindenekfelett álló Egynek, a teremtő isteni szellemnek a megnyilatkozása, része. Ez a látásmód elengedhetetlen annak számára, aki egy magasabb tudás titkait kutatja, mert meg kell értenie, hogy a dolgok alapvető természetében számos látszólagos ellentmondás bujkál.

Az egyensúly köveként segít megtalálni a harmonikus középpontot, az arany középutat mindenféle szélsőség között. Közreműködésével a nézeteltérésekben mindkét oldalt egyformán átlátjuk. Kiváló segítőtársa a hivatalos közvetítőknek (nem riporterekre, hanem különböző, ütköző szituációkban dolgozó közbenjárókra gondolok - ügyvédekre, rendőrökre, bírákra, stb.). Ajánlatos magukkal hordoznia azoknak is, akik peres ügyekbe keveredtek, válófélben vagy letartóztatásban vannak. Konfliktushelyzetekben egyéni törekvéseinket összehangolja a másik fél szándékaival, találva azoknak egy közös nevezőt; s gyakran egyszerű megoldást inspirál. Megbékélteti az eltérő látásmódú, vallású, életfelfogású embereket, legyen szó ismeretlenekről vagy családtagokról, barátokról, szeretőkről. Az egyén belső érzelmi zűrzavarán is segít, lecsendesítve a szélsőséges megnyilatkozásokat.

Mindemellett energizálja a testet, hogy képes legyen teljesíteni az akaratunkat; az 1-3 csakrák ösztönzésével vitalitást, lendületet kölcsönöz nekünk, s gyorsítja az anyagcserét, sejtregenerációt. Mikor hosszú időn át megerőltetéseknek vagy egyéb nehézségeknek vagyunk kitéve (nem csak fizikai értelemben), a magunknál hordozott vagy magunkon viselt tigrisszem segít átlendülni a fáradtságon, legyőzni a félelmet. Az alsóbb csakrák indukálásán keresztül tetteinket megtölti kreativitással és világos szándékkal.

Az aranyfényt közvetítő ásványként segít ráhangolódnunk egy magasabb tudatosságra. Vele meditálva eljuthatunk a feltétel nélküli szeretet, a megvilágosodott tudás és befogadó kegyelem meleg aranyporral átszőtt világába. Az innen visszatérő 'utazó' nem akar egyszerűen csak lebegni az élmény nyújtotta boldogságban: tettekre akarja váltani mindazt a tudást és erőt, amellyel e felsőbb világbéli kalandozás megajándékozta (a szakirodalmi forrás a fentieket keresztény kontextusba helyezte, ami talán ki is csendül a szövegből, bár én nem tartottam szükségesnek ennél jobban kihangsúlyozni). A földre érkező napsugár erejét közvetítve a teremtő, alkotó energia hordozója. Segít, hogy személyiségünk teljessé váljon, megleljük test és lélek harmóniáját, hogy minden tettünkkel kifejezhessük a fölöttünk álló szellemi hatalom nagyságát.

A többi kvarckristállyal jól harmonizál. Moldavittal (meteorüveggel) kombinálva segít felülemelkedni azokon a problémás pontokon, amelyeken hosszú időre leragadtunk.

A belőle csiszol tükör a tudatalatti, intuitív elme gondolataira rezonál, a mágikus látomások tükrözője. A jólét és anyagi gyarapodás érdekében szőtt varázslatok fontos alapeleme (peridottal, jadekővel, opállal, topázzal, pirittel, mágensvasérccel kombinálva). Védelmező erőként szolgál a rosszindulattal, gonoszsággal szemben. A római zsoldosok kimondottan az ellenül foganatosított sötét varázslatok elhárítása érdekében hordták.

A szervezetben a vérre hat, életerőt generál. A belsőelválasztású mirigyek működését stimulálja, kiegyensúlyozza használója hormonháztartását.

Források:

Cunnigham, Scott: Cunninham's encyclopedia of crystall, gem & metal magic (Llewellyn, 2003)

Simmons, Naisha, Raven: The Book of Stones - Who They Are & What They Teach (North Atlantic Books, 2007)

Wikipedia angolul, magyarul

Shimmerlings

varázskő (I): ametiszt

Nos, be kell vallanom, semmit sem tudok a különféle ásványok mágikus használatáról néhány alapvető ismereten kívül (mint például a hegyikristály tisztító hatása). Egyszóval, épp ideje szert tenni némi gyakorlatra e téren:). Elsőként az ametisztről fogok írni, mert közismert, könnyen beszerezhető, népszerű és sokoldalúan hasznosítható.

Keletkezés, szerkezet: az ametiszt, akárcsak a hegyikristály, kvarc; anyaga szilícium-dioxid, különleges színét pedig a vas,- ill. mangán-titánok biztosítják. Hidrotermális eredetű; repedések, üregek falán képződnek prizmás vagy piramis alakú kristályai. Igen kemény, rideg anyag, trigonális szerkezet, az üveget jól karcolja, keménysége 7-es, kémiailag ellenálló. Színe a lila minden árnyalatát felölei; a sötét példányok ritkábbak; melegítve vagy napfény hatásának hosszan kitéve kifakul, elhalványul (megsárgul).

Többnyire telérekben, kőzeterekben vagy az úgynevezett ametisztmandulákban (geódákban) lehet megtalálni. Az ilyen mandulák nagy mennyiségben találhatóak Brazíliában. Külföldi lelőhelyek vannak még Uruguay-ban, Szibériában, Mexikóban és Kanadában. Hazánkban Gyöngyösoroszi és Telkibánya mellett fordul elő.

Érdemes kitérni nevének eredetére: az 'ametüszthosz' görög kifejezés jelenléte: "nem-részegítő". A megnevezést az a hiedelem szülte, hogy az ametiszt amulettként viselve megóv a részegségtől. 

Használata a mágiában: a Jupiter és a Neptunusz befolyása alatt álló, víz elemű ásvány. Istenei Bacchus és Dionüszosz, istennője Diana. Hogy miért? Nos, erről egy régi legenda mesél, mely szerint Bacchust úgy feldühítették a halandók, hogy megfogadta: a legközelebb útjába akadót széttépeti egy tigrissel. A szerencsétlen áldozat egy szép fiatal lány, Amethyst lett volna, aki épp úton volt Diana temploma felé, hogy lerója tiszteletét az istennőnek. A vadászat úrnője, hogy megvédje Bacchus haragjától, gyönyörű kristállyá változtatta őt. Bacchus ezt látva megbánta tettét, s borával felszentelte a kővé vált Amethystet. A bor majdnem elborította a lányt, kivéve a lábait - ezért van, hogy a legtöbb ametiszt színe nem egyöntetű, hanem világosabb és sötétebb átmenetekkel tarkított.

A hozzá tartozó asztrológiai jegyek a Vízöntő és a Halak (illetve a Skorpió). Utóbbiak különösen sikeresen alkalmazhatják e követ, hogy a Skorpió szenvedélyes temperamentumának életörömmel, lelkesedéssel és humorral teli szerethető oldalát érvényesítsék az életükben.

Az ametisztnek hatalma van az álmok, a látomások és pszichikus képességek, gyógyulás, béke, szeretet, boldogság, bátorság felett; védelmet biztosít a tolvajok és a megittasodás ellen :).

A párna alá helyezett vagy az ágyban viselt ametiszt elűzi az inszomniát és a lidércnyomást. Békés alvást, kellemes, gyógyító, sőt, profetikus álmokat hoz, s eszközletével a testen-kívüliség élményét is megtapasztalhatjuk; ugyanakkor gondoskodik róla, hogy viselője ne aludjon tovább a kelleténél:). 

Az ametiszt, amelynek semmilyen negatív háttéroldala, visszahatása nincs, amely távol áll a harag, erőszak és káros szenvedély minden megnyilatkozási formájától, a béke záloga. Ha túl stresszesnek érezzük az életünket, s nem bírjuk a ránk nehezedő nyomást, fogjunk egy ametisztet a befogadó kezünkbe (jobbkezesek esetén ez általában a bal, balkezesek esetén a jobb). A kő megnyugtató, lecsendesítő energiája a tenyerünkön keresztül szétáramlik a lelkünkben. Ennél is jobb, ha nyaklánc vagy karkötő (gyűrű, fülbevaló) formájában hordjuk; így folyamatosan érintkezik a bőrünkkel, s eleve megkímél bennünket a felesleges szorongástól. Segít túllépni a félelmeinken, hibás önértékelésen, bűntudaton, szenvedélybetegségeken; józan ítélőképességet, reményt, lelkesedést olt belénk. Segít megbékélni a veszteséggel, gyásszal; megtisztítja az aurát a káros lerakódásoktól, lecsendesíti a belső érzelmi viharokat, harmóniát biztosít. Megvéd a pszichikus támadásoktól, blokkolja a negatív környezeti behatásokat, ártó energiákat.

Cunningham a következőket javasolja arra az esetre, ha a nehézségek a fejünkre nőttek: sétáljunk ki egy nyugodt helyre, ahol magunk lehetünk. Fogjunk egy ametisztet a jobb (balkezesek esetén a bal) kezünkbe. Képzeljük el, ahogy minden gondunk, minden bánatunk, keserűségünk, dühünk a karunkon és kezünkön át a kőbe áramlik, s abban összpontosul. Mikor úgy érezzük, e folyamat befejeződött, teljes erőnkből hajítsuk el a követ. Az sem baj, ha közben sikítunk, kiáltunk, ordítunk egy nagyot. Az ametiszttel együtt engedjük el a fájdalmunkat is. Úgy hagyjuk el a helyszínt, hogy tudatosítjuk magunkban: a kristály magába zárta és magával vitte lelki szemetünket, az többet nem tartozik hozzánk. Földanya befogadja és megtisztítja az ásványt, ennek ellenére ne próbáljuk később megkeresni s 'újrahasznosítani'.

Az otthonba, lakó,- vagy hálószobába, munkakörnyezetbe helyezve megtisztítja azt a rossz rezgésektől, s a védett, békés és biztonságos energiamező érzetével tölt el bennünket.

Nem csak lelki egyensúllyal, de bátorsággal is megajándékoz, s ideális társa az utazóknak. Viselőjét megóvja a tolvajoktól, sérülésektől, betegségtől és egyéb veszélyektől. A reneszánsz idején az ametisztmedálokba egy medve képét vésték, amely a kő védelmező erejét testesítette meg. A középkor mágusai rézfoglalatba ültetett ametisztgyűrűket hordtak és ametisztkupából ittak a gonosz elleni védelem okán.

Spiritualitással telített ásványként az ametiszt az elmélkedés, meditáció, révülés kiváló előmozdítója. Meditációhoz gyújtsunk meg egy fehér gyertyát, helyezzünk elé a kristályt, s egészítsük ki mindezt valamilyen könnyed, inspirál füstölővel - például szantállal. A meditációt vagy egyéb rituálét megelőző fürdő alatt égessünk egy világoslila gyertyát ametisztekkel körberakva, amelyek fokozzák a hatodik érzéket. 

Ugyancsak jó hatással bír a mentális képességekre, a tisztánlátásra, jövőbelátásra, memóriára, koncentrálókészségre. Segít a gondolatinkat az életcéljainkra összpontosítani. Mágikus eszközeink energiáját felerősíti, megsokszorozza.

Mint a szerelem kövét, széles körben használják szerelmi kapcsolatok megerősítésére, az érzelmek fokozására. Azon kevés kövek közé tartozik, amelyek segítenek egy férfinek ideális társra találni. Hordása bevonzza az illető életébe a neki rendeltetett nőt. Ha szív-vésettel ellátott ametiszt ékszert ajándékozunk a kedvesünknek, az biztosítja, hogy a szerelmünk hosszan megmarad.

Az a gondolat, hogy a szüzesség, szűzies tisztaság, önmegtartóztatás kristálya, az elmúlt évszázadok szellemi terméke, amelyek a szexualitással - mint tudjuk - ugyancsak mostohán bántak.

Jogi ügyekben érintettek számára az ametiszt biztosítja az igazság érvényre jutását. Előremozdítja az üzleti sikereket. 

Századokkal ezelőtt az emberek hitték, hogy a nyállal megnedvesített ametiszt az arcukhoz dörzsölve eltünteti a pattanásokat és egyéb bőrhibákat. Ma okkult körökben a szépségért végzett varázslatok alkotóeleme.

Egészségügyi vonatkozásai: orvosolja a fejfájást, álmatlanságot; jó hatással van a vérkeringésre; segítségünkre lehet asztma, légzési gondok, köszvény és ízületi gyulladás, tüdőtágulás, májfunkciós zavarok, hormonális egyensúly, immunrendszer, anyagcserezavarok, neuralgia, tumorfélék kezelésében. Természetesen használata (történjék bármilyen formában) súlyos probléma esetén nem helyettesítheti az orvosi konzultációt és kezelést; annak csak kiegészítője lehet!

Társítása egyéb ásványokkal: a pszichikus védelem érdekében moldavite-tel (magyar[ított] neve nincs, hazánkban elvétve kapható) ajánlott kombinálni. A spirituális tapasztalatokat előremozdító hatását fokozza az azeztulit, fenakit, szkolecit és natrolit (megintcsak: egyik sem az a sarki fűszeresnél is megvehető kő:)). Jól harmonizál valamennyi egyéb kvarcásvánnyal (hegyikristály, tigrisszem, jáspis, füstkvarc, citrin, krizopráz, opál, kalcedon). A függőségektől, megrögzött téveszméktől, rigolyáktól való szabadulást a szugilittel való párosítás szolgálja leginkább. Erejét a fekete turmalin, gagát, obszidián és pirit is erősíti.

Puhh, vagy két órába telt megírni ezt a bejegyzést. Bánja kánya, megérte:)

Források:

Cunnigham, Scott: Cunninham's encyclopedia of crystall, gem & metal magic (Llewellyn, 2003)

Hall, Judy: The Illustrated Guide to Crystals (Sterling Publishing Company, 2000)

Hall, Judy: The Encyclopedia of Crystals (Fair Winds, 2007)

Knight, Brenda: Gem Magic: Crystals ang Gemstones for Love, Luck and Power (Fair Winds, 2004)

Simmons, Naisha, Raven: The Book of Stones - Who They Are & What They Teach (North Atlantic Books, 2007)

Wikipedia

véletlen?

A mágikus gondolkodásmód szerint minden mindennel kapcsolatban áll. Amint fent, úgy lent; a részben megmutatkozik az egész. E világlátás az univerzumra egyetlen, organikusan összefüggő szerves egységként gondol, amelynek folyamatai - legyenek bármely nagyívűek - kihatnak a legapróbb, legjelentéktelenebbnek tetsző részletekre is. Az asztrológia vonatkozásában például a születésünk pillanatában regnáló és sorsunkat befolyásoló kozmikus erőviszonyokról a földi kultúrát, időszámítást, vallást, gondolkodásmódot és tudományt legközelebbről meghatározó csillagok, bolygók - utólag is pontosan megállapítható, feltérképezhető - helyzetéből, egymáshoz való viszonyulásából következtetünk; míg egy jós a földre hulló csontok, a markába akadó rúnakövek, a frissen kiontott belek, az egymás után sorakozó kártyalapok alapján olvassa ki a jelen - jövőnkre kiható - történéseit, amelyek csírájukban hordozzák a változást.

Nővérem egy alkalommal a "pogány fatalizmus" kifejezéssel élt, utalva a korai politeista ember végzet-hitére, s azon meggyőződésére, hogy környezetének elemei olyan előjeleket, tabukat és ómeneket hordoznak, amelyek meghatározzák a sorsát. De vajon ostobaság-e ez a gondolkodásmód? Természetesen nem hiszem, hogy minden apróságnak különös jelentőséget kéne tulajdonítanunk - aki ezt teszi, az beleveszik a kritika nélkül elfogadott hiedelmek, az élet minden területére kiterjedő babonák és az alaptalan aggodalmak, feltételezések útvesztőjébe. Ám azt bizton állíthatom, hogy - nem is kevésszer - életünk eseményei (köztük a leghétköznapibb, legjelentéktelenebb történések) mögött egy rendezőelv mutatkozik meg. Hogy az utunkat segítőtáblák szegélyezik, csak meg kell tanulnunk felismerni őket. 

A Gaia-elmélet hívei a Földet hatalmas élőlényként jellemzik. Valóban, e megközelítés nem áll távol a valóságtól. A földi ökoszisztémák közötti kölcsönhatások legalább olyan kifinomultak, összetettek, árnyaltak és főleg - pótolhatatlanok, mint az emberi szervezetet átszövő biokémiai kapcsolatok sokasága. Megfordult a fejemben a feltételezés, hogy e teóriát talán az univerzum egészére is kivetíthetnénk - azaz nem csak bolygónkat, hanem az egész világmindenséget kéne egyetlen, gigászi szervezetnek tekintenünk (s máris a gyönyörű Világfa-elképzelésnél vagyunk, - de erről most nem szólok...).

Namármost, a testünkben lejátszódó folyamatok - legyenek kórosak-károsak vagy az egészséges életműködésekhez tartozók - egyértelmű nyomokat hagynak maguk után. Ha a testben egy szerv megbetegszik, az különféle tüneteken keresztül mutatkozik meg. E tünetek sokszor nem közvetlenül a beteg szervnél, hanem attól látszólag független módon jelentkeznek. Mégis, az orvostudomány - hosszú évezredek alatt - kitapasztalta, felismerte a szimptómák valódi okát, s vagyunk olyan szerencsések, hogy az ok-okozat közti összefüggések feltárásában is jól állunk. Nem így a - fizikai paraméterekkel le nem írható - kozmikus törvényszerűségek tekintetében. Pedig ha egyetlen élőlényként tekintünk akár Földanyára, akár a mindenség egészére - mi sem tűnik természetesebbnek, minthogy a benne lejátszódó folyamatokról tünetek útján hírt ad. Testünk is tudatja velünk a felszín alatt zajló eseményeket, változásokat, ilyen vagy olyan módon - hogy is gondolhatnánk, hogy a Föld vagy épp a kozmosz önnön állapotáról nem közöl jeleket? 

Ezek egy részét, a kézzelfogható biológiai és fizikai törvények hatálya alá eső jelenségeket (mint amilyen a bolygók körpályája a csillaguk körül. vagy a csillagok életciklusa, vagy a tengeráramlatok rendszere, az éghajlatváltozás következtében fellépő időjárási anomáliák, a felmelegedés miatt instabillá váló ökoszisztémák átalakulása) a tudomány vizsgálja.
Én azonban hiszem, hogy a mindenség nem csak az efféle látványos változások útján hat az életünkre. Hogy rejtett törvényszerűségeinek, a tudomány hatókörén kívül eső folyamatainak - melyek a lélek mélyén visszhangzanak - szintén megvannak a maguk 'tünetei'. Általában nem ordítóan egyértelmű jelek, inkább a részletekben rejlő árnyalt, finom, alig észrevehető motívumok. Jelentőségüket csak akkor érthetjük meg, ha nyitott szívvel, befogadó elmével és az univerzumra hangolódva járunk-kelünk a nagyvilágban. Ha egyensúlyban vagyunk önmagunkkal és a környezetünkkel, felismerjük abban a nekünk szánt jelzéseket, figyelmeztetéseket és előjeleket. Rádöbbenünk, hogy nem véletlenül keltette fel az érdeklődésünket egy film, egy dal, egy lehulló falevél, egy harmatos mohapárna, egy ásvány, egy virág. Megértjük, hogy a világnak mondanivalója van a számunkra, - csak meg kell tanulnunk odafigyelni rá.
Hogy e mentalitás egyenlő a fatalizmussal? Aligha. Nem kell azt éreznünk, hogy marionettbábként rángatnak bennünket fölöttünk álló hatalmak. Hiszem ugyan, hogy a 'sors', mint olyan, létezik; hogy az ember magában hordozza életpályájának lehetőségeit és buktatóit, s van, amelyik elől nem menekülhet. De azt is hiszem, hogy a döntéseink jellemeznek bennünket, s hogy utunk fordulópontjain miénk a választás. A világegyetem mindehhez, ha úgy tetszik, súgóként asszisztál; elárulva a maga állapotát s benne elfoglalt helyünk alapján szelíden megmutatva az uta(ka)t, amely(ek) ránk vár(nak). Nincs más dolgunk, mint meghallani tanácsait, és befogadni azok mondanivalóját.

Áldás!

mítoszok nyomában a tudatalatti ismeretlen erdejében

Herbert Silberer 'Okkult és alkímiai szimbólumok' c. írását (eredetileg: Hidden Symbolism of Alchemy and the Occult Arts, New York, 1917) olvasom. Nem haladok vele túl gyorsan, a kölcsönzési határidő pedig tegnapelőtt lejárt, de nem volt szívem visszavinni anélkül, hogy egyáltalán belelapoztam volna. Nagyon izgalmas, egyben mégis illúzióromboló témát feszeget: az álmok pszichoanalitikus elemzésének módszertanát követve igyekszik feltárni egy konkrét (az 1785-90 körül, Altonában megjelent okkult szöveggyűjtemény, a 'Geheime Figuren der Rosenkrauze aus dem 16ten und 17ten Jahrhundert' második kötetében lejegyzett, az  anyag és a lélek alkímiai átalakulásának folyamatát megörökítő, ezoterikus szimbólumokkal telített) parabola jelképrendszerét, s vele párhuzamban számos kapcsolódó mitológiai motívum háttértartalmát. Teszi mindezt freudi szellemiségben, az álomképek és az álommal rokon vonásokat mutató parabola cselekményelemeinek hátterében egyaránt az elfojtott (a felettes én, vagyis a tudatos ego, a társadalmi rendhez alkalmazkodó erkölcsiség által tiltott)(szexuális) ösztönök és vágyak megfelelőjét kutatva. Többé-kevésbé meg is találja: mindenekfelett az oidipus-komplexus illetve a vérfertőzés titkolt-tiltott képzetét (legalábbis az 50. oldalig bezárólag, ugyanis egyelőre eddig jutottam). 

Az igazán lelombozó mégsem a lélek legmélyén rejtőző elemi ösztönök sötétsége - legyen szó bármilyen, a mai civilizációs berendezkedésünk és életszemléletünk által visszataszítónak, deviánsnak, 'gonosznak' bélyegzett késztetésről - végtére is emberek lévén esendőek vagyunk, s a  belénk kódolt ösztönök miatt nem szabad megvetnünk magunkat vagy egymást (ami persze egyidejűleg nem jelenti azt, hogy nem kéne önmérsékletet tanúsítanunk, s bizonyos moralitással felvértezni magunkat). Nem, ami ennél egy fokkal kiábrándítóbb, az a mítoszok tudományos igényű analízise, amely azok minden mozzanatát az emberi psziché mélyén zajló folyamatokra vezeti vissza, azt tükrözvén ezzel, hogy csupán teremtő képzeletünk és tudatalatti vágyaink nászának kifejezőeszközei. E megállapítás természetesen nem csak a széles körben "mitológiaként" számon tartott legendákra vonatkozik (minden tisztelettel, de nyugodtan beismerhetjük, hogy egy keresztény államvallású országban, vagy legalábbis keresztény családban szocializálódó átlagember a 'mítosz' szó alatt egyértelműen a [z egyház által is valótlannak bélyegzett] pogány hiedelemmondákat és legendakört érti, miközben a Biblia objektív szemszögből nézve nem kevésbé valószerűtlen részeit eszébe sem jutna e kategóriába sorolni), hanem a nagy világvallások szent szövegeire is.

Valóban meg lehet-e ragadni egy hitrege tartalmi lényegét pusztán az emberi faj lelkivilágán keresztül? Számos csodás legendánk nem lenne több, mint a 'közösség álma', azaz egy kollektíva (elfojtott) vágyainak és tilosban bóklászó fantáziájának leképződése? Ennyit a hősökről, istenekről, szellemekről?

Jogában áll-e a tudománynak steril kendővel letörölni a hit hímporát a teológiai hagyományokról? Ha egy-egy elbeszélés-elemről az utolsó betűmorzsáig lefosztja is a romantikus vallási (vagy épp ezoterikus) elképzeléseket, feltárva alattuk az ember psziché nyers indítékait, elvitathatja-e a hívők által megélt spirituális élmények valódiságát? S miközben a végső igazságot keresve a dolgok mélyére ás, nem dobja-e félre meggondolatlanul a valódi tudást? 

Szeretném valami pozitívumra kihegyezni az érvelést, de ambivalens érzésekkel küszködök. Minél több tapasztalatot, ismeretet tudhatok magam mögött, annál inkább vágyom a hiteles, eredeti, hamisítatlan, kézzelfogható igazságok és élmények felfedezésére. S mi van, ha végül - profán megfogalmazással élve - pofára esek a materializmus kockakövén, ahonnan nincs hova továbblépni? Részben megértem, hogy a Római Katolikus Egyház évszázadokon át oly hevesen harcolt a tudománnyal szemben; hiszen minél több, a  tévedhetetlennek titulált vallási dogmákat megkérdőjelező hipotézis nyer megerősítést általa, annál több léket kap a kereszténység nagy anyahajója. Ugyanezt a viselkedést produkálja a kínai kommunista diktatúra vagy a hagyományhű muszlim országok törvénykezése, amely az információk szabad áramlását korlátozva igyekszik saját kizárólagos igazának látszatát fenntartani. Ennek jegyében - a nagybetűs Hatalom számára ismeretlen, s általa nem szentesített tudás birtoklásáért  - üldözték már az ókori Közel-Keleten is a boszorkányokat, varázslókat (itt fedezhetők fel a később keresztény körökben is nagy népszerűségre szert tevő liturgikus vízpróba, boszorkányfürösztés legkorábbi előzményei). S végsősoron ez okozta Ádám és Éva vesztét, az Édenkertből történő száműzetésüket. 

Fogós kérdés, amin érdemes elgondolkodni. Ami engem illet, szeretném hinni, hogy a mítoszok mélyén az embert meghaladó többlet rejtezik. Szeretném azt hinni, hogy valahol, valamilyen formában a sorsunkat igazgató égi hatalmak és az e világot lakó, szemünknek láthatatlan lények alakja rajzolódik ki belőlük. Hogy a hit nem puszta öncsalád, ami arra való, hogy elviseljük a lét végességének nyomasztó súlyát. S jobb pillanataimban meg is vagyok győződve erről. Ma este egy kicsit meginogtam. 

ujjongás

Jippííí! Végre van saját pentagram-nyakláncom!
Na jó, nem is fogalmazhattam volna meg ennél idiótábban.
Üsse kavics, a lényeg: tegnapelőtt (reklám következik) az Őrs vezér téri Árkád üzletház egyik ajándékboltjában megvettem egy végtelenül egyszerű, alighanem pewter anyagú medált. Hosszan tépelődtem, mert az Apacs ékszerüzletben ezüst pentagrammák széles választéka pompázott, különböző méretben és kivitelben, habár egy közös vonásuk volt: valamennyit meglehetősen borsos áron kínálták. Persze joggal, tekintve, hogy tiszta nemesfémből készültek, nem holmi ónötvözetből. Mindazonáltal végül a Bakó ajándékboltban kapható, tucatszám gyártott, tökéletesen sallangmentes amulett mellett döntöttem. Vásároltam hozzá egy szép, világosbarna bőrszíjat is, és azonmód lecseréltem rá a gyárit. Így már elég hosszú ahhoz, hogy a pólóm alá dughassam, és ne kelljen közszemlére téve villogtatnom, ami alighanem mindenféle negatív reakciót vonna maga után. Amúgy sem a nagyvilágnak akarom hirdetni a vallásom, éppen elég, ha én tisztában vagyok a nyaklánc jelentőségével.
Habár el kell mondanom, hogy a pentagram-medál (mégha wicca körökben általánosan elterjedt is) nem kimondottan vallási szimbólum. Sokkal inkább a mágikus védelem jelképe és hordozója. Egy megfelelően megtisztított, feltöltött és felszentelt pentagram megóvja viselőjét a káros (asztrális és mentális) behatásoktól, negatív rezgésektől, rosszakarattól, ellenségeskedéstől. Remélem, ezt a funkciót fogja betölteni az én medalionom is, annak ellenére, hogy silányabb anyagminőségű. Még nem szenteltem fel, de szorgalmasan hordom, hadd szokjunk össze:).