A délibáb, ami jellemzően sivatagos-félsivatagos környezetben (vagy víztükör, olykor aszfalt felett), nagy forróságban (hazánkban elsősorban az Alföld szikes-homokos pusztáin, Hortobágyon, Bugacon, olykor a Balatonon) alakul ki, szintén mitikus vonásokat hordoz. Róla Ipolyi három - kérdés, mennyire autentikus, s mennyiben műköltésből származó - mondát közöl. Az első kettőben Délibáb a Puszta leánya, aki szerelembe esik a Nappal, s kedvese simogató sugarainak hatására emelkedik el a láthatártól. A harmadikban a longobárd Rád fejedelem sarja, akit az avar Csörsz király kér feleségül - érte ássa meg a Csörszárka, Csörsz-árok néven ismert képződményt (amely valójában valószínűleg ókori védőműrendszer maradványa). Rád ugyanis azzal a feltétellel adja oda Délibábot Csörsznek (katonai szolgálataiért), ha az csatornát építve vízen szállítja haza. Csörszöt a munka közben villám sújtja agyon (érdekes apróság, hogy a másik két történetben a Nap és Délibáb egyesülését szintén zivatar, felleg akadályozza meg). Ipolyi szerint a néphit úgy tartja: a nyáron feltűnő légköri jelenség a szerelme után epekedő leány álmainak tündér-birodalma. Más források a délibábot a tündérek országa visszfényének, tükörképének vélik.
Az újabb gyűjtésekből a "délibaba" egészen más alakja rajzolódik ki. Göcsejben fekete vagy fehér ruhába öltözött asszonyként, leányként ismerik, aki búza,- kukorica,- rozstáblában, többnyire a növény elvirágzása után tűnik fel. Félelmetes, baljós lény, a gyerekek lábát vaskarikával elgurítja. Gönczi Ferenc a következőképp számol be róla: "A vetés rengése, gabona hullámzása nyomában látott feketeségekre rá szokták mondani: >>Nini! Gyün a délibaba!<< Hogy merre járt, mit csinált, azt körülményesen nem lehetett megtudni. A délibaba, ha észrevették őt, csak megállott, nem szólt semmit. Azért mondják most is annak, aki egyenesen, egy helyben áll: >>Na ne, áll, mint a délibaba!<<. Az emberek nagyon féltek a délibabától. Egy asszony annyira megijedt tőle, hogy meghalt. A néző elől különben egyszerre csak eltűnt: "elemedett". Félelmetes volta miatt rémítgették a gyerekeket ilyenféle mondásokkal: >>Ne menj e, miér a délibaba meghajt vaskarikáve!<<" (Pócs, 2012).
A délibaba ezen változata a Kelet,-és Dél-Európából ismert déli kísértetekkel mutat rokonságot (a dél a magyar néphitben [is] megkülönböztetett napszak, átmeneti idő, amikor az emberi világ és a transzcendencia közti határ elmosódik - akárcsak alkonyatkor vagy az éjszakai órákban).
A hasonló légköri jelenségeket Európa-szerte a tündérekhez kapcsolják: nem véletlen, hogy nemzetközi megnevezésük, a "fata morgana" az Artúr-mondakörből ismert Morgan le Fay-től ered. A "klasszikus" fata morgana legismertebb példája a messinai-öböl felett alkonytájt feltűnő csalóka fénykáprázat.
Források:
Ipolyi Arnold (1854) 1987: Magyar Mythologia. Európa Könyvkiadó, Békéscsaba (reprint).
Pócs Éva (szerk.) 2012: Hiedelemszövegek. A magyar folklór szövegvilága I. Balassi Kiadó, Budapest
Pócs Éva 2002: Tér és idő a néphitben. In: Magyar néphit Közép - és Kelet-Európa határán. L'Harmattan, Budapest.
Magyar Néprjzi Lexikon: Délibáb, délibaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése